Kié a pingvin?

Kié a pingvin?.

            Az eső két napja egyfolytában zuhogott. A kislány piros gumicsizmában és esőkabátban ült a gyógyszertárban a kisasztalnál, amelyen sok színes ceruza és színező várta, hogy valaki kifesse a képeket. A gyerek azonban csak azt a plüss pingvint figyelte, amelyik ott üldögélt egy kicsit távolabb, a sarokban.

            Anya éppen a gyógyszerész nénivel beszélgetett, amikor hatalmas égzengés harsogta túl a hangját. A kislány összerezzent, és hirtelen felkapta, majd magához szorította Pingvinként.

– Ne félj! – suttogta. A kis plüss madár puhán simult hozzá, apró szemeivel békésen tekintgetett szerteszét. Kinyílt az ajtó, és egy kisfiú szaladt be, nyomában az anyukája, aki a víztől csöpögő esernyőt igyekezett egy tartóba helyezni a bejáratnál.

– Hol vagy Pingvinke? – kérdezte a kisfiú, mert nem látta az asztal sarkában, ahová egy néhány perccel ezelőtt letette.

A kislány hirtelen egyik kezével eltakarta a plüss állat fejét, de aztán meggondolta magát, és átnyújtotta a kisfiúnak.

– Ezt keresed? – kérdezte, és egy kicsit még reménykedett abban, hogy mégsem.

– Ó, de jó, hogy megvan! – bólintott a kisfiú, és elvette. A kislány elszomorodott. Rövid idő alatt megszerette Pingvinkét, jó lett volna, ha még egy kicsit vele maradhat. Lehajtotta a fejét, és színezni kezdett, de hamar lerakta a ceruzát, a kezét a szája elé tette, mert köhögés rázta meg a testét. A kisfiú erre leült mellé.

– Tessék, vedd el! Maradjon veled, amíg meggyógyulsz! – mondta, és letette elé a kis pingvint.

A kisfiú és a kislány anyukája egyszerre ért oda a gyerekekhez. Mosolyogva üdvözölték egymást.

– De jó, hogy találkoztunk! – örvendeztek, és megbeszélték, hogy ha a kislány meggyógyul, szerveznek egy összejövetelt, de most sietnek haza. A zuhogó esőben egy darabig együtt haladtak, a gyerekek felváltva vitték a kis pingvint, mindketten az esőkabátjuk alá tették, hogy ne ázzon meg. Végül azonban a kislánynál maradt, amint azt mindketten szerették volna.

– Gyógyulj meg gyorsan, és akkor elmegyünk hozzátok! – szólt búcsúzóul a kisfiú.

            A kislány karjában Pingvinkével aludt el, és így is ébredt. Szó nélkül bevette az orvosságot, amit Anya adott, és sok mézes teát ivott. Alig várta, hogy meggyógyuljon, és találkozzon a kisfiúval. Amikor végre eljött ez a nap, hatalmas örömmel fogadta az anyukája régi barátnőjét, és Pingvinke tulajdonosát. Ezután rendszeresen együtt játszottak, és Pingvinke olykor nála, máskor a kisfiúnál maradt.