Kirándulás a Csokibarlangba

Kirándulás a Csokibarlangba.

-Menjünk a La Befana csokibarlangjába?-kérdeztem Ellától, január 6-án, a Három királyok napján. Olasz barátaiméknál ugyanis a Télapó helyett, Télanyó osztogatott ajándékot újévkor a gyerekeknek.

Luca barátom mesélte, hogy míg az Olaszországból származó Befana a gyerekkorában még gonosz boszorkány volt, addig az idők folyamán ajándékosztó tündérré szelídült. Állítólag egy kisgyerek miatt változott meg ennyire, (a gyerek nevét nem árulta volna el a világ minden kincséért sem, csak annyit sikerült megtudni róla, hogy egy kisfiú volt) akinek a kedvére, takaros házában nemrégiben csokibarlangot nyitott. De csak rendes, tiszta és szorgalmas gyerekek léphettek be a birodalmába. S hogy kik voltak az arra érdemesek? Ezt ő maga ellenőrizte személyesen, úgy, hogy minden év január ötödikéről-hatodikára virradóra, felpattant a partvisára és elindult ellenőrző körútra. Aznap aztán minden ház ablakán belesett, ahol kisgyerek élt. Amelyiknek tiszta volt a szobája, annak lepottyantott egy meghívót, ha viszont rendetlennek találta, akkor egy széndarabot dugott a rossz gyerek zoknijába, meg fokhagymát tett a párnája alá.

-Nos, január hatodikán, amikor Ella aznap hajnalban megkapta a meghívót az olasz barátoktól a La Befana nevében, az édesanyja, Bianka megkérdezte tőle, hogy:

-Ella szívecském, el tudjuk viselni a Befana tisztaság mániáját?- mire Ella azt válaszolta, hogy- Igen!-A csokiért mindenre képes vagyok!

Ezután ünneplő ruhát öltöttek magukra, masnival átkötött, csinos dobozkába tették a La Befanának szánt mandulás kekszet, majd beültek az autójukba és elhajtottak a környék legtisztább házához. Ők érkeztek elsőnek, mert még egyetlen más jármű sem parkolt a kék minden árnyalatában pompázó Befana ház előtt. Befana viszont a vendégekre várva éppen a háza előtt repkedett, csinos, szintén kék ruhájában, fekete–kék csíkos, csúcsos kalapjában. Amikor Bianka és Ella átnyújtották neki az ajándékot, Biankát olasz szokás szerint mirtusz likőrrel, Ellát meg fenyőmagos Pinocchio keksszel kínálta meg. Aztán elmondta, hogy az idén különleges meglepetést tartogat a gyerekek számára, mert csak az juthat be a csokibarlangba, aki megfejt egy rejtvényt.

-Hűha, Anya!-Vajon meg tudjuk majd fejteni?-izgult kicsi Ella.

Közben megtelt a parkoló, a szülők és a gyerekek a bejáratnál sorakoztak, hogy az utcai cipőjüket a Befanától kapott posztó papucsra cseréljék fel. Amikor a "boszorka" kipipálta a listájáról az összes meghívott vendég nevét, -mert ugye rend volt a lelke mindennek- mindenkinek kiosztott egy-egy furcsa kulcstartót. Bianka és Ella is kaptak egyet. Amikor Ella a kezébe vette a kulcs nélküli kulcstartót, elképedve mutatta az anyukájának, hogy fém, fa, műanyag, bőr és papírdarabok lógtak le róla. Amikor Bianka közelebbről is megvizsgálta, kiderítette, hogy a különböző formájú tárgyakra, halványan elmosódva egy-egy szám van ráírva.

-Itt van a kutya elásva!-mondta Ellának és vele együtt elkezdte a számokat növekvő sorrendbe rakni, majd egymásra illeszteni. A cseles az volt a dologban, hogy a legnagyobb szám egy fémre volt ráírva, míg a legkisebb meg egy keménypapírra, tehát az anyagok keménységével egyenes arányban csökkentek a számjegyek.

-Ennek megfelelően kell egymásra helyezni.-kiáltott fel Bianka diadalmasan miközben megállapította, hogy ez az egész kulcsos rejtvény jócskán meghaladta a kisgyerekek értelmi szinjét. Amikor ezzel készen lettek, viszont Ella jött rá, hogyha a tárgyakat többszörösen elforgatja, akkor egy kulcs lesz belőle. Nos ezzel lehetett kinyitni a csokibarlang ajtaját!

Amikor kitárult az ajtó Ella és Bianka előtt, először egy csoki állatkertben találták magukat, ahol az „állatidomár,”-azaz állat csokifigura készítő mester, Cirifischio vezette büszkén körbe a lányokat Csoki birodalmában. A bejárat mellett két hatalmas csoki viziló állt, óriásira tátott szájjal, a csokifolyóban, csokikrokodilok úsztak, a csokipálmafán csoki gorillák lógtak le. De mivel minden csokiállat tejcsokiból készült, így Ella azt javasolta az anyukájának, hogy menjenek tovább. –Van ám fehér csokiból készült jegesmedvém is!-mondta erre Cirifischio, aki egy kicsit sértve érezte magát, de Ella tántoríthatatlan maradt és miután csokiban bővelkedő boldog újévet kívántak Cirifischiónak, továbbmentek a Csokibarlang következő állomására, a Mézeskalács városba. Ezen a helyen a gyerekek, a szüleik segítségével valósíthatták meg álmaikat csokiból és mézeskalácsból. Ez már jobban tetszett Ellának és egy helyes mézeskalács házikó elkészítése után kedvet kapott Jancsi és Juliska meg a boszorka megformálásához is. Minden gyönyörűre sikeredett, mert a figurákhoz megfelelő öntőformák álltak a vendégek rendelkezésére. Ella természetes ételszínezékkel mosolygós pirosra festette a gyerekek száját meg arcát. A boszorka ruháját zöldre pamacsolta, a fején levő kendőt meg sárgára. A kislánya remekművében gyönyörködve Bianka így szólt Ellához:

-A házikót megtartjuk magunknak, Jancsi és Juliska meg jó lesz ajándékba Ixi dédinek, jó?-Ella azonban a csokifigurákat is meg akarta tartani magának.

-Ha így akarod, akkor legyen így!-válaszolta Bianka, s mivel látta, hogy Ella már igencsak dörzsölgeti a szemét azt javasolta, hogy fogják a cókmókjukat és induljanak haza. Ellának nem kellett kétszer mondania. A kijáratnál, miután belebújtak téli csizmáikba, megköszönték a vendéglátást a La Befanának, majd amikor Bianka, Ellát becsatolta az autó gyerekülésébe, épphogy elindította a motort, Ella már el is aludt. Így ért véget a Csokibarlangban tett látogatás.