Kriszti meglepődik (mese szülők válásáról).
Kriszti meglepődik ( mese szülők válásáról)
Kriszti egy már majdnem 6 éves lányka, aki a Tölgyfa ovi nagy csoportjába jár. Nagyon élénk, vidám gyerek. Szemeiben folyton a szeretet lángja ég. Jól ki jön mindenkivel, nagyon szeret segíteni másokon. Szüleivel egy hatodik emeleti lakásban él. Egy nap ezzel a mondattal érkezik haza az óvodából:
- Anya, apa! Ti is el fogtok egyszer válni?- kérdezte meglepődötten.
- Hát ez meg hogy a csudába jutott eszedbe?- kérdezték meglepetten a szülei.
- Jocika ma mesélte Ági óvónéninek, hogy az ő szülei elválnak. Én pedig, - tudom, nem szép dolog-, de hallgatóztam. És azt mesélte, hogy az apukája már nem fog velük lakni. Joci pedig nagyon szomorú volt. Én annyira meglepődtem ezen. Mi az, hogy már nem fog velük élni? Én nem akarok állandóan szomorú lenni és azt sem akarom, hogy ti elváljatok!- mondta határozottan.
Szülei átölelték Kriszti vállát, majd maguk mellé ültették a kanapéra. Először az anyukája szólalt meg:
- Tudod kicsim, ez nem egyszerű helyzet. Jocika szülei nagyon szeretik még most is egymást, de van, hogy elmúlik a szerelem. Te múlt héten azt mondtad, hogy Csabikába vagy szerelmes, ezen a héten pedig már csak barátok vagytok. Ez előfordul a felnőttekkel is. Szeretik még egymást, de már csak mint barátot.
- Te szerelmes vagy még apába?- kérdezte Kriszti ártatlan szemekkel.
- Igen! Mi nagyon szerelmesek vagyunk!- válaszolt mosolyogva az anyukája.
Aztán apa folytatta a magyarázást.
- Tudod szívem, néha, amikor két ember nem érti meg egymást, akkor sokat veszekednek. Ilyenkor jobb külön válni. Boldogabbak lehetnek, és Jocinak sem kell mindig azt hallgatni, hogy a szülei kiabálnak egymással. De Jocikát még ugyanúgy szeretik mind a ketten. Sok időt fog tölteni az anyukájával és az apukájával is. Néha pedig közösen is elmehetnek kirándulni vagy az állatkertbe.
- Most már értem. Csak én nagyon meglepődtem, amikor hallottam őt az óvónénivel beszélgetni. Soha nem hallottam még olyat, hogy valaki szülei ne lakjanak együtt.
- Légy okos kislány! Ha esetleg látod, hogy Joci néha szomorú, játssz vele és nyugtasd meg, hogy minden rendben lesz.- mondták Krsizti szülei.
- Jó! Azt is el fogom neki mondani, hogy a szülei nagyon szeretik őt. És én is! - felelte Kriszti, miközben büszkén kihúzta magát.
- Lehet, hogy a jövőben mástól is fogsz ilyet hallani. Sajnos ez néha hozzátartozik az élethez. Kevés ember képes megjavítani azt, ami elromlott közöttük. Az emberi kapcsolatokat ápolni kell kislányom!- mondta szeretetteljes hangon az anyukája.
- Az elválás sosem könnyű!- tette hozzá édesapja.
- Nagyon szeretlek titeket anya és apa! Köszönöm, hogy elmagyaráztátok ezt nekem! De kérlek, ti sose váljatok el!- ölelte át Kriszti a szüleit.
Ezt a mesét írta: Kajtàn Brigi Író
Sziasztok! 36 eves vagyok, Nyiregyhazan születtem és éltem 20 éves koromig. Jelenleg Spanyolorszagban elek ferjemmel es kisfiunkkal. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Írni körülbelül 8 éves koromban kezdtem. Azóta is írok, kisebb megszakításokkal. Egy ideje írok az anyasàgròl, szülőségről. Sokszor kacerkodtam a gondolattal, hogy gyerekeknek is írjak. Elkészült már a saját weboldalam is www.kajtanbrigi.hu , a...