Leszállópálya a figyelemnek

Leszállópálya a figyelemnek.

Leszállópálya a figyelemnek.

Sári egy kedves, érzékeny lány volt.  Nehezen tudott figyelni az iskolában és otthon a tanulnivalóra.  Sári, mikor meghallgatta az iskolában a tananyagot,  fantáziája szárnyán röptette tovább a tanulnivalót. Sokszor elkalandozott otthon tanulásközben is a figyelme. Egyszer csak egy kis pók esett a könyvére.

Nézte nézte honnan jöhetett, de hálót sehol sem látott. Kezdett kétségbeesni, hogy nem tudja soha megtanulni a verset, amit feladott a tanárnéni. Hiszen, olyan érdekes minden körülötte. A vers is, de nem megy úgy a fejébe, ahogy azt elolvasta a papíron. Gondolt egyet, hogy figyelmét is kötheti valamihez, akár a pók a szálat és magát a hálóhoz. A tudás megtartó hálóját kell szőnöm nekem is nap mint nap.

-gondolta Sári.  A vers tartalmát hozzáköti saját fantáziájához és tapasztalataihoz.  A versben sok sok állat volt, meg család, meg este.  Családi kör volt a címe és Arany János írta. Gondolta bejárja  nagy fantáziájával, figyelmével a verset. Leszálló pályát készít rakoncátlan gondolatainak. Egy tenyérnyi kis helyet készített a póknak. Az asztalán, hagyta, hadd szövögesse a hálóját. Elég nagy rendetlenség volt az asztalon,ezért  elkezdett rendet rakni. Egy jóérzésű pók biztos nem akar ide palotát építeni ebbe a káoszba. Közben rápillantott a tanulandó versre, ezt mogyogta magában.  Elképzelte ő egy kis pók, aki bejárja az összes helyet a versben.  Az éjszakától fekete eperfa lombjáról, szőni kezdi hálóját nyugodtan elszundít néha, majd  felriad, mert zúgni kezd az éji bogár aztán, megbújt a macska szőrében, látja a kis tehenet az anyjával. Aztán lassan fázni kezd, behúzódik egy család házába, és ott a sarokba a falon megbújik és hallgatja, mit mesélnek, még egy vándort is befogadnak, gondolta

- Talán mégsem olyan ijesztőek ezek az emberek. És lassan rendrakás közben Sári fejében is rend lett. Észrevétlen szinte, mint a piciny pók kis idő alatt megtanulta a verset és még élvezte is, mert a fantáziáját , és az együttérzést is bele tudta szőni a verstanulásba.

Másnap felkelt. Úgy érezte nem csak a Nap fénylik és mosolyog, hanem fejében és szívében is napocskás, mosolygós érzések vannak. Magabiztosan ment iskolába. Felszólította a tanárnéni, hogy mondja el a verset. 

Sári képzelete megint elkalandozott kis repülőknek látta a bent szálldogáló néhány legyet. Hirtelen elbizonytalanodott, hogy hogy is kezdje el a verset, de nem esett pánikba, tudta a légy beleszállhat, képzelete szárnyán a versbe. A légy megkóstolta az eperfa termését- igen eperfa.- elkezdte a verset mondani- Este van este van, ki ki nyugalomban. Feketén bólintgat az eperfa lombja. -

Aztán eszébe jutott a kis pók tegnap, felriadt a zúgó éji bogárra a légy is döngicsélt, így nem zavarta, mert beépítette a versbe az éji bogarat, így a légy pont segített ebben neki. Elmondta bátran ettől kezdve a verseket amiket feladtak neki . Rájött, hogy fantáziája nem hátrány előny is lehet ha fogalmazást, mesét kell írni. Később ő maga is elkezdett verseket írni és társainak örömet okozott velük.  Így tanította meg magát tanulni a figyelemzavaros Sári. Később tanárnéni lett és kedves volt a gyerekekkel, mert tudta milyen nehezen tudott ő is figyelni kiskorában. A saját tapasztalatait a tanulásról átadta tanítványainak is. Így történt, hogy a világ egy piciny kislány képzeletében, egy piciny pókkal kinyílt és sok mentő övet ötletet szőttek még maguknak ás másoknak. Mert az olykor kismajomként ugráló gondolatainknak, ha feladatot irányt, célt adunk, akkor még nehezen felfogható és megtanulható nemszeretem dolgok is igazodni fognak hozzánk. Illetve észre sem véve mi is igazodunk a tananyaghoz. Az élet is egy nagy tananyag, csak meg kell tanulnunk figyelni az üzeneteire. Az élet lehet mesés, ha úgy nézzük, még a nehézségek is. Sári idős korában mesekönyvet írt a tanulás csodáiról: Leszálló pálya a figyelemnek címmel. Rájött a fantázia is a valóságból táplálkozik, de a szívünk és eszünk készít belőle finom szellemi táplálékot a képzelet kezével.