Lovag Nyuszi kalandjai

Lovag Nyuszi kalandjai.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nyuszi, a legbátrabb a faluban. Békésen teltek itt a mindennapjai, ahol a többi nyúlcsaláddal együtt ő is rendszeresen a földeken dolgozott a testvéreivel. Répát kapáltak, salátát öntöztek, vagy csak a finomságokat őrizték. Egész nyáron azon szorgoskodtak, hogy télen legyen mit enniük.

A mi nyuszinknak azonban hamar elege lett a kertészkedésből, és legszívesebben valamilyen kalandot keresett volna magának az egyhangú munka mellett. Titokban a szabadidejében egy répával a kezében gyakorolta, hogyan győzi le a legnagyobb ellenséget, és menti meg ezzel az összes többi nyuszit. Legnagyobb bánatára azonban nem történt semmi olyasmi, ami miatt lovaggá válhatott volna. Sőt, a legtöbb tapsifüles még ki is nevette, amiért ilyen felesleges dolgokat talál ki, hogy egy répával a kezében akar megtanulni kardozni. Volt, aki bolondnak is tartotta emiatt, és egy idő után még a saját testvérei is odafigyeltek rá, nehogy a viselkedésével tényleg bajt hozzon a falura.

Egészen addig a napig unalmasan teltek a nyuszi mindennapjai, amíg meg nem jelent a falu határában egy tyúkanyó. Szegény már napok óta gyalogolhatott, annyira fáradtnak látszott. Azonnal a falu vezetőjéhez is kérette magát, aki azt mondta, nem tud segíteni rajta.

-          Hiszen mi is nyulak vagyunk, nem bátor farkasok – mondta.

A tyúkanyó elkeseredésében leült egy fa alá és sírni kezdett. Napokig gyalogolt ugyanis, hogy megtalálja azt a hőst, akiről annyit kotyogtak neki a baromfiudvarban. A kicsi csibéit ellopta egy róka, és már semmi másban nem bízott, csak a Lovag Nyuszi segítségében.

Ahogyan a fa alatt üldögélt, a mi nyuszink is meghallotta a sírást, és odament a tyúkanyóhoz. Az elmesélte neki, mi nyomja a szívét, a nyuszi pedig megígérte neki, hogy segít visszaszerezni a csibéket.

A két főhősnek még lovat is sikerült szereznie, amivel hamar oda is értek a várhoz, ahol egy másik baromficsapat lakott. Ők rabolták el a tyúkanyó csibéit, mivel az utóbbi időben nem sikerült elég kiscsirkét kikelteniük.

Könnyen is ment volna minden, ha a nyuszi tényleg egy lovag lett volna, és nemcsak annak mondja magát. Ahogyan állt a várfal alatt, reszkető kezében a répával, először azt sem tudta, mihez kezdjen. Nemsokára támadt azonban egy ötlete. A friss répa ezen a vidéken ritka kincsnek számított, még az ő falujában is. Tudta azonban, hogy a vár környékén a magvakon kívül szinte semmi sem terem meg. A répával pedig pont emiatt kicsalhatnák a várból a tyúkokat, akik fogva tartják a csibéket.

A tyúkanyó neki is látott a répa felszeletelésének, és amikor végzett, elkezdte elszórni a finom zöldséget a vár körül. Nemsokára özönlöttek is ki a baromfiudvar lakói a sok finomságra. Több sem kellett nyuszinak, azonnal bent termett a várban, és amíg a tyúkok a répával voltak elfoglalva, ő kiszabadította a kiscsibéket.

A tyúkanyó nagyon boldog volt, hogy megmenekültek az ő kicsikéi. A nyuszival, amilyen gyorsan csak tudtak, siettek is a nyulak falujába. Pár napig itt rejtőzködtek a tyúkok haragja elől, és ez idő alatt elmeséltek mindent a falu vezetőjének is. A nyuszit pedig ezentúl mindenki Lovag Nyuszinak szólította, és kinevezték őt a falu legbátrabb nyulának is. Ennél szebb dolog pedig nem is történhetett volna főhősünkkel.

Egy kis idő múlva tyúkanyó és a csibéi is haza térhettek, és élhették tovább békés kis életüket. Egészen egy újabb kalandig.

Itt a vége, fuss el véle!