Vörös cica kalandjai 1. rész: Egy új barát


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer volt, hol nem volt, még a Tejjel-teli tengeren is túl, élt egyszer egy cica. A környéken mindenféle macskát meg lehetett találni a feketétől kezdve a fehérig, a foltoson át a csíkosig. A vörös, tarka, szürke bundájú cicák naphosszat kergetőztek az ill...

Kép forrása: Saját rajz

Egyszer volt, hol nem volt, még a Tejjel-teli tengeren is túl, élt egyszer egy cica. A környéken mindenféle macskát meg lehetett találni a feketétől kezdve a fehérig, a foltoson át a csíkosig. A vörös, tarka, szürke bundájú cicák naphosszat kergetőztek az illatos réteken vagy aludtak kis házikóikban, ahol mindent puha párnák borítottak. Így éltek boldogságban és nyugalomban, miközben finomakat ettek vagy a cicatársakkal közös játékokat, dorombolásokat szerveztek.

Főhősünk, Vörös cica, azonban nem érezte otthon magát ebben a cicavilágban, ahol a macskákon kívül csak halakat lehetett találni, amikkel éhségüket csillapíthatták. Azonban rajtuk kívül sem egy bogárral, sem pedig más állatokkal nem találkozott senki sem.

Vörös cicának így nem maradt más választása, mint az, hogy más cicákkal barátkozzon. Ez elég is lett volna, ha sokan nem csúfolják ki Vörös cicát a bundája színe miatt. Ő volt ugyanis az egyetlen olyan macska, aki ilyen bundával született. A többiek vagy feketék, vagy fehérek, tarkák, szürkék, foltosak, csíkosak voltak, de egyikőjük sem lett teljesen vörös.

Vörös cica ezért sokáig egyedül érezte magát, amíg egy nap nem talált magának egy barátot.

Történt egyszer, hogy Vörös cicának megtetszett egy fehér bundájú, apró fekete foltokkal pettyezett cicalány. Vörös cica sokáig nem merte megszólítani Fehérmancsot, azonban egy nap meghallotta, hogy a cicalány a rétre fog menni a barátaival, hogy ott játszanak. Vörös cica azt is megtudta, hogy kiszemeltje hamarabb odaér majd a rétre, mint két kis barátja. Főhősünk pedig elérkezettnek látta a pillanatot, hogy elmondja Fehérmancsnak, mennyire tetszik neki.

Vörös cica iskola után haza is ment, megmosakodott, szépen megfésülte a bundáját, és még a kék színű csengettyűs nyakörvét is feltette, amit születésnapjára kapott. Nagyon elegánsnak érezte magát miután a bajuszkáját is megpödörte, majd magabiztos léptekkel elindult a rét irányába.

Mielőtt azonban odaért volna, az úton meglátott egy lufiárust, akinek szebbnél szebb léggömbjei voltak. Nagy, kicsi, halacska, szív és cica formájú lufik lengedeztek a szélben, mintha Vörös cicának integettek volna, hogy gyere ide, és válassz egyet közülünk.

Főhősünk így is tett, és kiválasztott egy hatalmas szív alakú lufit. Az árus még egy nagy masnit is kötött az ajándékra, amivel Vörös cica büszkén tovább ballagott.

A rét legszebb tisztásán meg is állt, és leült a fűbe, hogy ott várja Fehérmancsot. Vörös cica várt, várt türelmesen, amikor egyszer csak megpillantotta a fehér cicalányt, ahogyan a barátaival mancson fogva a rét felé ballagott. Még nem vették észre Vörös cicát, aki óvatosságból lejjebb húzta a szív alakú lufiját is. Megijedt, amiért Fehérmancs nem egyedül érkezett.

Fehérmancs és barátai egy a rét szélén álló fától nem láthatták Vörös cicát, aki azonban lassan kezdte hallani, miről folyik a beszélgetés az újonnan érkezők között. A szél pont Vörös cica irányába fújt, aki így minden egyes szót tisztán értett.

-Tudjátok, anyukám mondta, hogy ha majd egyszer egy cicafiú tetszeni kezd nekem, ne Vörös cica legyen az, mert neki olyan csúnya a bundája. Inkább válasszak majd szürke, fekete vagy fehér bundájú férjet. –magyarázta Fehérmancs a barátainak, akik hangosan egyet is értettek vele.

Vörös cica mindent hallott és értett is abból, amit a szél felé fújt.

Szomorúan lehorgasztotta a fejét, a mancsára tekerte a lufi madzagját, és elrohant a rét másik felére. Még csak az kellett volna neki, hogy Fehérmancs vagy az egyik barátja meglássa egy piros szív alakú lufival a mancsában.

Vörös cica a rét szélén megállt, és sírni kezdett. Nem értette, hogy lehet ilyen igazságtalan a többi macska, miközben ő nem is tehet róla, milyen színű bundával született.

Ahogyan Vörös cica ült, üldögélt a fűszálak között, egyszer csak megpillantott egy gyönyörűszép pillangót. A lepke rózsaszínű, kék pettyes szárnyaival vígan körözni kezdett főhősünk feje felett. Vörös cica először azt hitte, csak álmodik, hiszen sosem látott még pillangót ezelőtt. Az idősebb macskák mindig azt mondogatták, hogy ezen a vidéken a halakon kívül már évek óta nem láttak más élőlényt.

„De akkor hogy került ide ez a pillangó?” – gondolkodott el Vörös cica.

-Szia, Vörös cica! – köszönt rá a pillangó. Vörös cica annyira meglepődött azon, hogy a lepke tudja a nevét, hogy meg sem tudott szólalni.

-Biztosan fogalmad sincs, honnan ismerlek téged vagy miért vagyok itt, amikor minket, rovarokat sem látott senki sem évek óta. Pedig végig itt voltunk, különben ma már egy növény sem maradt volna életben az országotokban.

A pillangó azt is elmesélte, hogy tudja, Vörös cicát milyen sokan nem szeretik a bundája miatt, ő viszont azért jött, hogy változtasson ezen.

Lassan Vörös cica is szóhoz jutott az előbbi meglepettségétől, és a lepkével még hosszú ideig elbeszélgetett a rét szélén. Azon kívül, hogy rovarok is élnek az országunkban, azt is megtudta, hogy a pillangó neve Pille, és hogy ő örömmel segít Vörös cicának. Az új barát azonban megígértette főhősünkkel, hogy senkinek sem árulja el azt, hogy ő ma egy pillangóval beszélgetett.

Vörös cica buzgón bólogatott, hogy érti, és megtartja a kis titkukat. Ezután a két jóbarát elköszönt egymástól. Miután Pille elrepült, Vörös cica hazafelé vette az irányt. A lufiját azonban a rét szélén egy fához kötötte, mert senkinek sem szeretett volna magyarázkodni, mi szüksége volt neki egy szív alakú léggömbre.

 

Kovács Réka Klaudia

Kovács Réka Klaudia, amatőr író

A nevem Kovács Réka Klaudia. Jelenleg angol-német tanári szakon tanulok az ELTE-n, a szabadidőmben pedig szívesen találok ki különféle töténeteket - főleg meséket. Már kisiskolás koromtól írok, amivel nem csak magamnak, hanem az olvasóimnak is szeretnék örömet szerezni. Idáig főleg a családtagjaim és a barátaim olvasták a történeteimet, de remélem, másoknak is tetszeni fognak. Jó olvasgatást kívánok minden m...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!