Matyi és Miki

Matyi és Miki.

Matyi és Miki

Ma nem volt szép idő.  Egész nap esett az eső, fújt a szél. Sötét felhők uralták az égboltot. Megelégelte ezt, szélúrfi és az égbolton játszadozó összes szélgyerek. Volt ma eső éppen elég! -gondolták. És az esőfelhőt úgy, ahogy volt, esővel együtt a hegyen átdobták. Szélúrfi esőfogó köpönyegét aztán még a felhőre rárakták. Köszönöm kedves szélgyerekek.  -Mondta szélúrfi. Mára enyi munka elég is lesz. Menjetek mert nemsokára este lesz.

A Napot ma nem láthatta senki. Az esőfelhők elbújtatták, betakarták. Most, hogy a felhőket a hegy túl oldalára dobták a Nap próbálkozna, de őt is nyugovóra hívják. Így aztán nincs mit tenni az égbolt kezd már sötétedni.   

Nézd Miki elment az a csúnya sötét felhő! Kiáltott örömében Matyi. Ők ketten testvérek. Még hogy testvérek, ikrek. Egy napon, egy órában születtek. Matyi kicsit idősebb. Ő született elsőnek. Követte őt aztán Miki. Alig lehet őket megkülönböztetni. Melyik Matyi és melyik Miki? Kérdezik sokszor a szülőket. Hogy tudjátok egymástól őket megkülönböztetni? 

Mikinek van egy anyajegy a bal füle mellett. A szülőket nem, de másokat igen. Néha bizony a nagy hasonlóság okán, félrelehet vezetni. Ilyenkor ott az árulkodó jel. A bal fül mellett az anyajegy. Mikor a fiúk kicsit huncutkodnak egymás bőrébe bújnak, jön a szülőktől a komoly felszólítás. Na mutasd csak a füledet! Nincs mit tenni, bizony azt a fülecskét meg kell mutatni.

Most, hogy kint már sötét van a fiúknak is lassan eljön a lefekvés ideje. Apa szól is két kicsi fiának. Matyi, Miki a játékokat tessék szépen összeszedni! És a helyére elrakni. Aztán jön az esti készülődés. De apa! Még alig játszottam. -szól Miki. Nekem sem volt még a játék elég! -egészíti ki a mondandójukat Matyi. 

Tudom! A játékból sosem elég, de hát eljött az este a Nap már régen elment aludni. A csillagok és a Hold már megvilágítják nekünk az éjszakát. -Mondja apa a két gyermeknek. Csak még egy kicsit! -kérlelik apát mindketten. Nem bánom, ha anya is egyetért fürdés, vacsora és fogmosás után, játszhatunk egy keveset.

De most itt van anya, menjetek és ügyesek legyetek. Na akkor gyertek fiúk! -szól az anyuka. Igyekezzünk és akkor hamar készen is leszünk. Mivel a két csemete apával még egy kicsit játszani szeretne, így anyának segédkeznek, ügyeskednek és hamar el is készülnek. 

Apa már készen vagyunk mondják szinte egyszerre. Játszhatunk! Igen, ahogy megígértem játszunk még egy keveset. Hozom a labdát, -mondja Matyi. Hát fiúk, már este van! A labda nem igazán jó ötlet.

-Mondja apa a két kis fiúnak. De hát megígérted. Ez igaz megígértem. Tudjátok mit? Hozok felfújható lufit. Az szépen hang nélkül esik le a padlózatra. Nem zavarjuk nagyon az alattunk lakó szomszédot. Így is történt. Apa hozott pár felfújható lufit. Azzal játszottak, dobálták egymásnak. Aztán a fiúk megpróbálták, ki tudja magasabbra dobni. És ahogy ilyenkor lenni szokott a játék egyre hevesebb lett. Mikinek már a lufi kevés, neki igazi labda kell. 

Gyorsan elszaladt a játékos sarokba és hozott két labdát. Mire apa és anya észrevették, hogy labda van a fiúknál, már meg is történt a baj. Matyi a csillár alatt a labdával felfelé dobott. Verseny volt a javából a testvérek között. Aztán ahogy a labda a csillárt elérte az meg szépen leesett. Szerencsére senkinek baja nem esett. Anyuka bizony kissé mérges lett.

Hát így történt, hogy amikor a csillár a padlóra esett a játéknak vége lett. Matyi, aki a labdával a csillárt ledobta, mint aki jól végezte dolgát az esettől kicsit arrébb. A fejét a két válla közé behúzta, kezét széttárta. Csodálkozva nézett a család többi tagjára. Az arcára rá volt írva. Na most miért néztek rám? Én ott sem voltam! Nem én voltam!

Amikor anya a gyermeke arcát meglátta már nem is gondolt a csillára. Még apuka a csillárt összeszedte, anya két gyermekét aludni vitte. 

Na fiúk ma a mese elmarad, -szól az anyuka. Anya! …. Csak egy rövidet! Kérlelték a fiúk. Jó, nem bánom. De ez tényleg rövid lesz. És mesélni kezdett.

Ma, amikor az én két kicsi fiam a csillárt a helyéről labdával ledobta, anyuka a mesét bizony rövidre fogja.

Este van már, eljött az alvás ideje. Aludj Miki aludjál és nagyon szépeket álmodjál. Édes kicsi fiam nagyon szeretlek.

Aztán a másik ágynál ugyancsak ennyi a mese. … Este van már, neked is eljött az alvás ideje. Aludj Matyi aludjál és nagyon szépeket álmodjál! Édes kicsi fiam nagyon szeretlek.

Matyi még megkérdezte. Anya akkor most holnap veszel másik csillárt? Igen kisfiam majd veszek. De most alvás!

Jó éjszakát gyerekek. Jó éjt anya neked is. -köszöntek el a fiúk.