Kép forrása: pixabay.com
Meglepetés szentestén.
A karácsony előtti hetek nagy izgalomban teltek. A terek, az utcák és a házak szebbnél szebb díszítésekkel várták a szentestét. Az adventi koszorúk gyertyáiból minden vasárnap eggyel többet gyújtottak meg az emberek.
Egy kisfiú sétált a szüleivel az erdei úton. Csizmáik alatt recsegett a frissen hullott hó, arcuk kipirult a hidegtől.
– Milyen szép az a sok fehér bogyó! – mutatott az egyik fára.
– Ezt hívják fagyöngynek! – felelte az apukája.
– A szeretet és a megbocsátás jelképe – tette hozzá az anyukája.
A kisfiú észrevett egy letört ágacskát, odaszaladt, felvette, óvatosan a zsebébe tette, és csak otthon vette ki belőle. Az asztalán állt egy kicsi váza, abba belerakta. A fehér kis termések nagyon ragadtak, ezért gyorsan kezet mosott, és egy darabig hozzájuk sem nyúlt. Az egyre hosszabbodó téli estéken a kisfiú azon gondolkodott, hogy vajon milyen meglepetést tartogat számára a szenteste. Bízott abban, hogy megkapja a világító autópályát, amelyre annyira vágyott, de nem tudta biztosan, hogy az angyalok meghallották-e a kívánságát. Egyik délután a kertkapu előtt találkozott a szomszéd kislánnyal, aki éppen hazafelé tartott. Megálltak beszélgetni, és megkérdezte tőle:
– Te mit kértél karácsonyra?
– Nem szabad megmondanom, ez titok! Ha elárulom, nem hozzák el az angyalok! – felelte a kislány, és képzeletében megjelent a játékkonyha, amit annyira szeretett volna.
– Akkor én sem árulom el senkinek! – bólintott a kisfiú.
– Hallottam, mikor Anya és Apa beszélgettek arról, hogy az idén korábban jönnek az angyalok, mint tavaly, és mindenkinek szép ajándékokat hoznak! – mosolygott a kislány.
– Ők honnan tudják ezt? – lepődött meg a kisfiú.
– Az én szüleim mindent tudnak! – büszkélkedett a szomszéd kislány.
A gyerekek elbúcsúztak egymástól. Otthon egyre csak a karácsony járt a fejükben. Teltek-múltak a napok, és elérkezett az idő, amikor az utolsó gyertyát is meggyújtották az adventi koszorún.
– Már csak kettőt kell aludni karácsonyig! – számolgatta a kisfiú a vacsoránál.
– Nagyon izgulsz? – kérdezte az anyukája.
– Igen! Szeretném már tudni, milyen meglepetés lesz a fa alatt! – felelte a gyerek.
Hamarosan eljött a szenteste. A sok színes gömbbel feldíszített karácsonyfa a nappaliban pompázott. A szülők behajtották az ajtót, hogyha megérkeznek az angyalok, nyugodtan tudják kipakolni az ajándékokat. A kisfiú a szobájában várta, hogy megszólaljon a csengő, ami azt jelzi, hogy végre bemehetnek. Az asztalára pillantott, és meglátta a fehér fagyöngyöt.
– Beteszem a fa alá! Ezt adom ajándékba az én angyalomnak! – gondolta, és kezében a növénnyel beszaladt a nappaliba. A meglepetéstől földbe gyökerezett a lába. Két alakot látott a félhomályban, amint éppen a csomagokat rakják a szőnyegre. Eldobta a fehér fagyöngyöt, és kirohant.
– Megzavartam az angyalokat! Mi lesz, ha megijedtek és elmennek, mielőtt mindent kipakoltak volna? – jutott eszébe.
Az egyik angyal eközben észrevette a földön a fagyöngyöt. Lehajolt érte, és meghatottan mutatta a társának:
– Nézd, ajándékot kaptunk!
– Micsoda meglepetés! Nagyon szép! – felelte a másik angyal. Egy darabig csendben rendezkedtek, aztán az egyik ismét megszólalt:
– Hetekkel ezelőtt találta az erdőben! Azóta tartogatta nekünk!
– Milyen kedves! – bólintott a másik. – Ajándék az angyaloknak! – folytatta elmerengve.
Miután a fa alatt elrendeztek mindent, megrázták az aranycsengőjüket, és csendben elhagyták a helyet.
– Apa, Anya, gyertek! – kiáltotta a kisfiú, és megállt a nappali előtt. A szülei kitárták az ajtót, és a család belépett a szobába. A csillogó fenyőfa alatt színes dobozok várták őket. Karácsonyi dalokat énekeltek, majd a szőnyegre ülve kibontották az ajándékokat. A kisfiú boldogan vette kezébe a világító autópályát és a kisautókat. Egész este azokkal játszott. A vacsoránál így szólt:
– Nagyon örülök az ajándéknak! Én is adtam ám az angyaloknak!
– Komolyan mondod? Mit kaptak tőled? – érdeklődött az anyukája.
– Fehér fagyöngyöt! Éppen nálunk voltak, mikor bevittem a szobába. Ijedtemben, hogy megzavartam őket, leejtettem a szőnyegre! De megtalálták és elvitték, mert itt nincs sehol! – mesélte a kisfiú.
– Biztos vagyok benne, hogy örültek a meglepetésnek! – mosolygott az anyukája.
– Ma keveset voltunk levegőn, vacsora után járjunk egyet! – javasolta az apukája.
Hamarosan elindultak, és út közben találkoztak a szomszédokkal. Együtt gyalogoltak tovább. A felnőttek előtt a két gyerek haladt.
– Megkaptam a játékkonyhát! Te is megkaptad, amit kértél? – kérdezte a kislány.
– Igen. A legnagyobb meglepetés az, hogy találkoztam az angyalokkal! Elfelejtettem, hogy mondtad, hogy az idén korábban jönnek, és bementem a karácsonyfához, hogy fehér fagyöngyöt vigyek nekik ajándékba. Éppen a csomagokat pakolgatták – mesélte a kisfiú.
– Milyen növény az a fagyöngy? – érdeklődött a kislány.
– Nem ismered? Majd akkor hozok egyszer neked is! – felelte a kisfiú.
– El fogod felejteni! – nevetett a kislány.
– Dehogyis! – mosolygott a kisfiú.
A két család levegőzött még egy kicsit, azután mindannyian hazatértek. A kisfiú tudta, hogy ezt a karácsonyt nem felejti el soha, hiszen most szerzett először meglepetést az angyaloknak. Hosszú idő telt el addig, amíg egy fehér fagyöngy ágacska útjába akadt, és eszébe jutott az ígérete. Gyorsan lehajolt érte, a zsebébe dugta, és még aznap elvitte a szomszéd kislánynak, aki már régóta várta. Ettől a naptól fogva minden nap találkoztak valahol, és felnőtt korukban igazi család lettek. A kis fehér fagyöngyre mindketten szeretettel emlékeztek vissza egész életükben.
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerze...
Jurán Veronika
2024-12-26 17:30
Nagyon szép ez a mese, hálás vagyok, hogy olvashatták kislányomnak