Mentsük meg az északi sarkot 2. Az ÉSMEB megalakul

Mentsük meg az északi sarkot 2. Az ÉSMEB megalakul.

       Talpas gondterhelten vakarta a feje búbját. – Ebből nagy baj lesz! Nagyon nagy baj! Szólni kéne valakinek! – Dünnyögte maga elé, miközben kikerülte Rozmár apót, aki éppen azt a pillanatot használta fel, hogy jobb oldalára forduljon. Talpas nagyot ugrott, éppen Lunda Lulu csőre elé érkezett meg.

• Na, mi van? Nem tudsz vigyázni? Talán a halaimra fáj a fogad? Mert abból ugyan nem eszel!
• Ezekre gondolsz, amiket beszéd közben elém köpködtél? Ezekből nem kérek, köszönöm!- Válaszolta Talpas. – Ha látnál a tele csőrödtől, nyúl vagyok! Füvet eszem!
• Lulu! – Nyújtotta békülékenyen szárnyát a madár. – Bocs, most voltam halászni, és még kissé izgatott vagyok! Mi dolgod errefelé?
• Dolgom az ezer! Gondom is annyi! De a legfontosabb! Láttad azt az óriás jégdarabot leszakadni a hegyről? Szinte kettévált a tenger, ahogy belezuhant, és ez már ebben az évben a harmadik! Ez nem normális! Mintha olvadna a hegy! Ezt fel kell jegyeznem! Ennek utána kell néznem! – Elővette hatalmas tarisznyájából a laptopját és gondterhelt arccal felnyitotta. Megigazította a szemüvegét és olvasni kezdett.
• Bolygónkon az átlaghőmérséklet magasabb, mint az előző század végén. A szakértők szerint a 2°C-os hőmérséklet-növekedés az a határérték, amely felett sokkal magasabb a kockázata, hogy a Földön veszélyes és potenciálisan katasztrofális környezeti változások történnek. – Lecsapta a laptop tetejét. – Tudtam! Ezt meg kell akadályozni!

Lunda Lulu értetlenül nézte. – Mi van? Nem értem! – Közben szedegette fel a csőréből beszéd közben kihullott halakat a kavicsos földről.- Hal van, tenger van, hideg van. Mi a baj?

Ekkor érkeztek oda hozzájuk Kacagó Zimankó, Rénszarvas Ödön és Rezső a sarki róka.

• Üdv Talpas! Éppen hozzád jöttünk! Ráérsz? – Kérdezte Rezső.
• Sziasztok! Nem éppen, de mondd, mi van?
• Találtunk valamit, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele?- mutatta a fehér fülest és kotorta elő belőle a kis csorbafülű lábost Zimankó.
• Ajjaj, vette őket szemügyre Talpas. Nagy a baj. Ez szemét. Hogy hogyan került ide az északi sarkra nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az úgy nevezett emberek tárgyai ezek, és szemétnek hívják, mert minden, amit eldobnak, az szemét. Márpedig ezeket eldobták, igaz? Amondó vagyok, hogy a közelben ember vagy emberek járnak. Vigyázni kell, résen kel lenni és figyelni! Nagyon figyelni! – Sokat mondó pillantással körbenézett a társaságon. – Segítségre van szükségem. Mit szólnátok hozzá, ha alakítanánk egy társaságot!
• Mifélét? – kérdezte Zimankó.
• Amolyan éberen őrködő, vigyázó, beavatkozó társaságot. Segítünk, ha baj van társaságot.
• Én benne vagyok! – Mondta Zimankó.
• Hát, ha te benne vagy, én sem maradok ki! – Mondta Rezső.
• Én tulajdonképpen csak enni akartam, de nem bánom, közben éppen vigyázhatok is! – csámcsogta Ödön, miközben lehajolt egy újabb fűcsomóért.

Mindnyájan Lunda Lulura néztek. Éppen a vaskos sárga csőrét tisztogatta egy törött ágacskával.

• Nekem semmi közöm az egészhez, én csak véletlenül csöppentem ide, és különben is dolgom van. Mennem kell halászni!
• Szükségünk lenne egy ügyes felderítőre, aki a levegőből tudna híreket hozni! – Talpas várakozóan nézett Lulura, a többiek is őt fixálták.
• Ha nem megy neked, kereshetünk mást is… - A kis tündérlány lekicsinylő pillantást vetett Lulu felé.
• Vegyétek tudomásul, hogy ebben én vagyok a legjobb. Benne vagyok!
• Akkor háromszoros hurrá az ÉSMEB-nek! – Kiáltotta talpas.
• Az meg mi? – Kérdezte Ödön.
• Északi Sarkot Megmentő Bizottság. – Mondta Talpas.
• Az más. HURRÁ! – Kiáltotta Ödön.
• Hurrá, hurrá, hurrá! – Kiáltották a többiek.
• Most, hogy megalakultunk, válasszunk elnököt! – Javasolta a nyuszi. – De kell egy jegyzőkönyvvezető és egy helyettes elnök is.
• Na, ne! Én ezzel a patával nem tudok írni, azt nem vállalom! De elnök sem szeretnék lenni! De még helyettes sem! Enni szeretnék! Éhes vagyok! – Bömbölte méltatlankodva Ödön.

Rozmár apó hunyorogva kinyitotta a szemét, uszonyával legyintett egyet, megmozgatta tekintélyes bajuszát, és mély hangján megszólalt:

• Kedveseim, akaratomon kívül hallottam, hogy bizottságot alakítottatok. Lenne pár javaslatom, ha nem bánjátok! Na, nem kell félni, az öreg rozmár apó segíteni akar! Először is, mivel én a nap nagy részében itt vagyok, szívesen elvállalok egy-két testhezálló feladatot, ugyan is aggasztónak tartom a jelen helyzetet a jéghegyekkel kapcsolatban. Történetesen tudok egy, s mást erről az olvadásról. Szívesen elvállalnám a jegyzőkönyv vezetést a bizottságban, persze csak ha bevesztek.

Az ESMEB újdonsült alapítói tanácstalanul összenéztek, majd Róka Rezső összeszedve a bátorságát megszólalt:

• Szerintem jó ötlet! Kell egy biztos pont, egy összekötő, aki irányíthatja a hadműveletet, és mindent pontosan lejegyez. Egyet értetek?

Kacagó Zimankó kibújt Ödön háta mögül, ahová ijedtében menekült.

• Igen, én egyetértek. Egyúttal javaslatot teszek az elnök személyére: Legyen Talpas! Az ő ötlete volt az egész és elég bátor, és úgy látom, az esze is vág, mint a borotva!
• Egyet értek, és szerintem legyen Zimankó a helyettes, Róka Rezső pedig a futár, mert futár is kell. (Mindenre nekem kell gondolni! ) – dörmögte Ödön. – Egye kánya: az élelmezési feladatokat elvállalom! – Csámcsogta széles szájmozdulatokkal.
• Én vagyok a felderítő, tehát teljes a csapat! Ez igen! – Lunda Lulu peckesen járt körbe-körbe.
• Megszavazzátok a tisztségviselőket? – Vett elő egy nagy füzetet és egy ceruzát valahonnan számtalan redői egyikéből Rozmár apó, és figyelmesen ránézett a kis csapatra. – Emelje fel a kezét, aki egyetért!

Teljes volt az egyetértés. Bekerültek a jegyzőkönyvbe az adatok:

Az Északi sarkot megmentő bizottság vezetője:    Talpas nyuszi

                                              Helyettes              :    Kacagó Zimankó tündér

                                              Futár                     :   Róka Rezső

                                              Élelmezés felelős :  Rénszarvas Ödön

                                              Felderítő               : Lunda Lulu

                       Összekötő és jegyzőkönyvvezető : Rozmár apó

Rozmár apó elégedetten nézett fel. Mindenki Talpasra nézett. Hogyan tovább? Ez volt a nézésükben. Talpas értette. Megköszörülte a torkát, és ünnepélyesen azt mondta:

• Most, hogy hivatalosan is megalakultunk, az első feladatunk az lesz, hogy kikémleljük, hol van, vagy vannak, akik ezeket a tárgyakat széthagyták, mit akarnak, ha ezt megtudtuk, akkor megbeszéljük a továbbiakat. Lulu, a te feladatod lesz a felderítés, irány a levegő! Rezső, te óvatosan követed a földön, semmit nem kockáztathattok, ha megtaláltátok őket, irány ide vissza! Kacagó zimankó, te végezd a dolgod, mert még nem zúzmarás minden, de közben tartsd nyitva a szemed! Ödön, gyűjts élelmet, mert szükség lesz rá, én itt maradok Rozmár apó mellett, időjárási adatokat elemzek. Munkára! Itt találkozunk! – Adta ki a parancsot. Mindenki elindult a dolgára. Rozmár apó elégedetten dörmögött: - Jó kis csapat lesz ez! Jó kis csapat!