Mentsük meg az északi sarkot 5. ( Barbosa öröksége )

Mentsük meg az északi sarkot 5. ( Barbosa öröksége ).

• De finom ez a tejeskávé! Kaphatok még? – Kérdezte Kacagó Zimankó miközben nyújtotta üres bögréjét.
• Persze, de vigyázz, el ne csapd a hasad! – Nevetett Judy. – A többiek megreggeliztek már?
• Persze, Rénszarvas Ödön úgy megtömte a bendőjét szénával, hogy délig biztosan csak kérődzik majd! Köszönjük, hogy gondoskodtál rólunk!- Nézett hálásan a lányra Zimankó. – Itt az ideje, hogy elmondjam, mit keresünk itt.
• Nagyon várom, de várj, Franknak is hallania kell, idehívom, te meg szólj a többieknek, Jó?
• Rendben, szaladok! – Tette le az újból megüresedett bögréjét Zimankó a kis reggeliző asztalra és már rohant is.

Róka Rezső elégedetten dőlt hátra a fotelban. – Ezt nevezem én kényelemnek! Bármeddig elutazgatnék így.

• Csak ne feledkezz meg a küldetésünkről! – Figyelmeztette Talpas nyuszi. – Ennek érdekében a tanácskozásunkat meg is nyitom. Hallasz minket Rozmár apó? Jegyzőkönyvbe tudod venni?
• Persze, mindent jól hallok, csak hagyjátok nyitva az ablakot. A víz kiválóan vezeti a hangot, és már visszanyertem az erőmet, kezdődhet az ülés!
• Akkor elmondom, miért vagyunk itt, mit tudunk, és megbeszéljük hogyan tovább.- Nyitotta meg az ülést Talpas. Mindenki itt van? Azt javaslom, egyenként álljatok fel, mutatkozzatok be Judynak és Franknak, aztán folytatjuk.

Az ÉSMEB tagjai körül néztek.

• Én itt vagyok! Rénszarvas Ödön. – Állt fel Ödön és most az egyszer nem rágcsált semmit.
• Róka Rezső. – Folytatta Rezső meghajolva Judy felé.
• Én vagyok a felderítő! Lunda Lulu személyesen. – Rikoltotta Lulu.
• Talpas nyuszi. – Csukta le a laptopját és állt fel Talpas.
• Kacagó Zimankó. – A tündér szerényen meghajolt.
• Én vagyok Rozmár apó, de ezt szerintem már tudjátok! – Bődült fel apó a hajó mellől.

Judy és Frank felállt. – Judy vagyok, az expedíció vezetője és a párom Frank. Nagyon örülök, hogy megismerhettünk benneteket. Mi járatba vagytok?

• Először is biztosan megtaláltátok a piros valamit, amit visszahoztunk nektek. Elveszítettétek az északi sarkon. Emlékszel? – Mondta nem kis szemrehányással a hangjában Talpas.
• Óh, igen, megtaláltuk. A tábor felé vezető úton valahol leeshetett és nem vettem észre. Nagyon hiányzott. Köszönöm szépen, hogy megtaláltátok és visszahoztátok!
• Én mondtam, hogy nem direkt szórták szét! – Mondta éles hangon Zimankó.
• Azért indultunk el, hogy visszahozzuk, de amikor a hajóra értünk és titeket kerestünk, belebotlottunk két gazemberbe, Jack és Hank volt a nevük, legalább is így szólították egymást. Kihallgattam őket, azt beszélték éppen, hogy ellopták tőletek a feljegyzéseiteket, és meg akarják hamisítani, hogy ne tudjátok felhasználni az Északi sark megmentése érdekében. Hát ezért maradtunk, hogy figyelmeztessünk, csak közben volt ez a kis baleset éjjel.
• Kis baleset! – Hallatszott fel Rozmár apó dünnyögése. Még, hogy kis baleset!

Judy és Frank felugrott az ágyról, ahol ültek, és rohantak az utazóládához. Feltépték a tetejét.

• Igazat mondanak! Ebbe nincs semmi! – Suttogta Frank.
• Gyerünk, talán még nem késő! – Kiáltotta Judy és már ott sem voltak, kirohantak a kajütből.
• Gyerünk, hátha tudunk segíteni nekik! – Tette le a laptopját Talpas. – Indulás, harcra fel!

Elöl szaladt Talpas, utána loholt Rezső, Lulu a fejük felett repült, Ödön baktatott a sor végén. Patája kicsit csúszkált a fényesre takarított padlón, minduntalan ki akartak alóla szaladni a lábai, de a szűk helyen legalább nem esett el, mert a folyosó két fala mindig megtámasztotta hol jobbról, hol balról. Az egyik kanyarban Lulu elkiáltotta magát.

• Vigyázzatok! Itt szalad a két gazember!

A Jack névre hallgató szaladt elöl, Hank utána, nyomukban Judy és Frank. Pont az állatokkal szemben. Rezső lekushadt a földre és azonnal megállt. Talpas hatalmasat ugrott, éppen a Jack nevű gyomrába. Az összegörnyedt, Hank, a másik gazember nekiment, és mindketten felbuktak Rezsőben. Lulu a hajukat tépázta, akkorra ért oda Ödön, aki megállt felettük vészt jóslóan. Judy és Frank gyorsan elővettek egy kötelet és összekötözték őket.

• A többit elintézi a rendőrség a parton. Úgy látom éppen befutottunk a kikötőbe. – Az állatok felé fordult. – Köszönöm a segítségeteket! Nélkületek nem sikerült volna!
• Szívesen! Ti is segítettetek nekünk! – Felelte Talpas! A szeméthalomra legyen gondotok, mi is kiszállunk, és tovább megyünk, hátha tehetünk valamit a földünkért!

Miután elbúcsúztak, ki-ki ment a dolgára. Az állatok megbeszélték Rozmár apóval, hogy visszamegy az északi sarki bázisra, ott várja a fejleményeket. A többiek útra keltek. Ahogy mentek, egyszer csak egy hatalmas repülőtérre lettek figyelmesek. Ott éppen egy nagy teherszállító repülőgép gyomrába csomagokat rakodtak az emberek. Talpasék óvatosan, hogy senki ne vegye észre őket, bemasíroztak a csomagok közé. Éppen időben, mert becsukódott az ajtó, és felbőgtek a motorok. A nagy gép lassan gurulni kezdett a kifutón.

• Hová megyünk? – Kérdezte halkan Rezső.

Talpas elővette a laptopját. – Ha jól látom a Brazíliai esőerdőbe, Délamerikába. Helyezkedjetek el kényelmesen, kalandra fel! – Mondta, és jólesően nyújtózkodott egy puha nagy csomag tetején. – Akár alhatunk is egyet!

• Ti csak aludjatok, én meg addig itt malmozok. – Szólalt meg egy hang.

Mindenki meglepődve kapta fel a fejét. Nem láttak senkit. Akkor megmozdult a puha nagy csomag, amin Talpas feküdt. Ahányan voltak, annyi felé szaladtak. Kellő távolságban a csomagtól megálltak, és vártak. Egyszer csak az a barna, szőrös, kényelmesnek tűnő csomag lassan megmozdult. Kinyúlt belőle egy nagy orr, követte két szem egy fejen. Majd lassan, komótosan négy láb. nyúlt ki a csomag két oldalán. Aztán nem mozdult tovább, mintha elvégezte volna a dolgát, részéről nincs tovább.

Ödön mozdult meg elsőként. Odament a csomaghoz és megbökte. A többiek óvatosan követték.

• Ha eleget molesztáltatok talán üljetek le, de ha lehet, ne rám! – Tette hozzá pikírten.
• Te ki vagy? – Kérdezte Kacagó Zimankó még vékonyabb hangon, mint szokta.

Talpas felütötte a laptopját. – Lajhár. A Brazil őserdő egyik lakója. Igen lassú, de ártalmatlan emlős. A fákon él. – De mit kerestél Alaszkában? -  Fordult a lajhár felé.

• Barbosa a nevem, és igen, lajhár vagyok. Kivágták a fákat az élőhelyemen, megtudtam, hogy egy repülővel ide szállítják. Követtem, felszálltam a repülőre és idehozott. Kipakolták és indulnak vissza. Még több fát akarnak kivágni. Tönkre teszik az én és még nagyon sok állat örökségét, a helyet, ahol élünk, veszélyben az erdő, veszélyben a föld! ha nincs erdő, nincs oxigén, hiszen a fákat borító levelek termelik, de etetnek bennünket és védelmet nyújtanak! Mi lesz velünk?

Az ESMEB tagjai összedugták a fejüket. Pár percnyi tanácskozás után Talpas azt mondta:

• Mi az Északi sark megmentésére alakítottunk bizottságot, de az az érzésem, hogy ez a két dolog valami módon összefügg. Segítünk neked! Odamegyünk és kiderítjük mi áll a háttérben és megpróbáljuk megakadályozni. Veled tartunk!

Az ESMEB tagjai sorra bemutatkoztak Barbosának.

• Köszönöm! – Hálálkodott a lajhár. Köszönöm!

Amikor jól kibeszélgették magukat, jól elhelyezkedtek, és lefeküdtek pihenni. Ki tudja, mi vár rájuk ott az esőerdőben? El sem tudták képzelni!