Kép forrása: saját
Mese a hiszti banyákról.
Mese a hiszti banyákról.
Elmesélek egy történetet. Mivel hét unokám van, így előfordult bizony nem egyszer, mondhatnám azt is, hogy sokszor, ellepték a lakásunkat a hiszti banyák!
Először manóknak szerettem volna őket nevezni, de a manók nem olyan gonoszok, hogy ilyen viselkedéssel lepjék meg a kis gyerekeket. Így hát a banya nevet kapták.
Egyik téli délután mentem a Nonó unokámért az óvodába. Tudni kell, hogy ez a kislány barátságos, kedves és elég sokat tud beszélni. Segítőkész összeszedi maga után a szétszórt játékokat. Nagyon szívesen törölget polcokat és szeret söprögetni, akár még a kertben is.
Nos ahogy felöltöztünk az óvodában Nonó nem találta a játékát, amit reggel magával hozott otthonról. És ilyenkor ő bizony sírva fakad! Mondtuk, hogy majd megtaláljuk, és akkor visszakapja a játékot. Neki azonnal kellett volna.
Ha nagyobb és okosabb lesz, biztosan megérti, nem lehet mindig minden úgy, ahogy mi azt szeretnénk. Például akkor éppen nem találjuk meg azt a játékot, amit keresünk, de később előkerül és játszhatunk vele.
Nos a nagy hisztizés közben jöttem rá, hogy bizony az én kis Nonómat valami furcsa, szemmel nem látható kis lények vehették körbe, mert nem tudta a sírást abba hagyni. Valóságos hisztifelhőt alkottak körülötte. Nagyon sokan lehettek. Mert elég sokáig tartott, míg csend lett körülöttünk!
Arra gondoltam segítenem kell neki! De hogyan tegyem? Mivel varázsolni nem tudok ezért valami más módszert kellett kitalálni. Gondoltam az lesz a legjobb, ha valamilyen módon összegyűjtjük ezeket a lényeket, felhőket. Akkor talán gyorsabban megszabadulunk tőlük.
Azt találtam ki, hogy próbáljuk meg lassan az orrunkon beszívni a levegőt, szép lassan. Jó sok levegőt szívjunk, amennyit csak bírunk. Aztán a szánkat csukva tartjuk egy kis ideig.
Ezután pedig, huuusss…kiengedjük a beszívott levegőt. Így jó messzire fújuk ezt a sok apró kis hiszti banyát. Ezt ismételjük meg egy párszor.
Mire ezt a banyaüldözéses gyakorlatot megtanuljátok, ezek a felhők, mind elmenekülnek a közeletekből. És valahányszor hisztis síró kisgyereket láttok, vagy benneteket is körülvesznek ezek a banyák, hát ne hagyjátok magatokat. Ezzel a gyakorlattal azonnal zavarjátok szét őket.
Előbb utóbb rájönnek, hogy nem érdemes közel menni hozzátok, mert ti tudjátok, hogyan kell őket elzavarni. Aztán majd próbálkoznak más gyerekekkel is. Azokkal, akik még nem hallottak arról, hogy hogyan tudnak megszabadulni ezektől a kellemetlenkedő mihasznáktól. Hát meséljétek el nekik is.
És mutassátok meg ezt a hiszti banyaüldöző módszert.
Meglátjátok milyen boldog lesz mindenki! A családban anya, apa és az óvodában az óvó nénik is. És ti magatok is. Sokkal kevesebbet fogtok sírni. Mert hát a sírás nem jó dolog.
Kívánok nektek sikeres banyaüldözést és sok- sok nevetést a hiszti helyett.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró
Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...