Mese a tökről, aki ember akart lenni

https://gabicsabi.hu
   Tök Filkó gondolataiba mélyedve ücsörgött az ágyásban, ahová picike mag korában ültették. Eszébe jutott az erdei manó, Berci, aki érdekes dolgokat mesélt neki a minap. Méghozzá azt, hogy a közelgő Halloween estéjén eljön közéjük a Jótündér és teljesíti a...

Kép forrása: https://pixabay.com

   Tök Filkó gondolataiba mélyedve ücsörgött az ágyásban, ahová picike mag korában ültették. Eszébe jutott az erdei manó, Berci, aki érdekes dolgokat mesélt neki a minap. Méghozzá azt, hogy a közelgő Halloween estéjén eljön közéjük a Jótündér és teljesíti a leglehetetlenebb kívánságot, amit csak ki tudnak találni.
   Filkónak már egy ideje nagyon birizgálta valami a csőrét, akarom mondani a tök fejét. Méghozzá az, vajon milyen lenne néhány órára emberré válni és megtapasztalni az ő életüket? Olyan sokat gondolt már erre, hogy kezdte teljesen belelovalni magát, ezért elhatározta, ha Jótündér valóban megjelenik, elmondja neki a kívánságát. Ki tudja, hátha valóban teljesíteni tudja majd!
   Teltek, múltak a napok, Filkó senkinek nem árulta el, mi is az ő kicsi szívének a vágya. Még Bercinek sem szólt róla, pedig rövid kis életében ő volt a legjobb barátja.
   Felvirradt aztán Halloween napjának reggele is. A kert minden lakója lázasan készülődött az estére, amikor az emberek mindenféle jelmezbe bújva járják az utcákat. Reménykedtek, hogy ők is látni fogják legalább néhányukat, na meg alig várták, hogy Jótündér végre megjelenjen körükben.
   - Te mit fogsz kívánni? – kérdezte a zümmögő, már egyre álmosabb Legyecske Filkót.
   - Igazából még nem tudom biztosan, hogy kívánok-e. Annyira furcsa, amit szeretnék, hogy azt talán Jótündér sem tudná teljesíteni.
   - Meséld el, mi az? – kérlelte őt Legyecske.
   - Ne haragudj, de amíg nem vagyok benne biztos, inkább nem árulom el senkinek.
   - Hát jó, megértelek! – zümmögte a kis légy, majd tovább repült egy másik ágyás felé.
   A következő pillanatban aztán hirtelen szikrázó fényesség támadt a kert közepén és megjelent köztük egy csodaszép, pilleszárnyakkal repkedő, áttetsző lény. Ő volt Jótündér.
   Filkó izgett-mozgott, próbálta emelgetni gyökereit, amik a földhöz kötötték, hogy jobban lássa a tündért. Egyre izgatottabbá vált, s amikor Jótündér már ott lebegett mellette, s megszólította, szinte alig tudott válaszolni.
   - Szervusz, Tök Filkó! Bercitől azt hallottam, talán neked is lenne valami kívánságod. Elárulod nekem, hogy mi az?
   - Üdvözöllek, Jótündér! – válaszolt megilletődve Filkó. – Lehet, hogy az én álmom teljesíthetetlen, de azért neked elmondom. Nagyon-nagyon szeretnék legalább néhány órára emberré változni!
   A közelükben lévők, akik hallották a kívánságát, mind egyszerre kiáltottak fel, hiszen ilyesmi egyiküknek sem jutott volna az eszébe. Jótündér azonban csak mosolygott, s ennyit mondott.
   - Rendben van, tököcske! Mivel a te kívánságod tűnik a leglehetetlenebbnek, teljesítem. Halloween éjszakáján néhány órára emberré változtatlak. Belebújhatsz egy kisfiú alakjába, s a többi gyerekkel együtt végig járhatod a környék házait, te is gyűjthetsz édességet, ahogy a társaid. De ne felejtsd el, nem kaphatod meg az egész éjszakát! Éjfélre mindenképpen vissza kell térned az ágyásodba, mert ahogy a toronyóra elüti az éjfélt, azonnal visszaváltozol tökké ott, ahol éppen vagy.
   - Köszönöm, Jótündér! Nem felejtem el, amit mondtál.
   A kis tündér elővette varázspálcáját, suhintott vele egyet, s Filkó máris emberalakot öltött.
   Mivel ezen az estén a gyerekek jelmezbe bújtak, Filkó is úgy nézett ki, mintha töknek öltözött volna, mivel a feje bizony tökfej maradt.
   Boldogan lépett ki a kertkapun, s csatlakozott az utcán futkosó gyerekek csoportjához. Végig járta velük a környék összes házát. Kis kosarába sok-sok édességet gyűjtött és élvezettel hallgatta társai csacsogását. Boldogan kóstolta meg a csokoládét, amiről eddig el sem tudta képzelni, mennyire finom ízű.
   Aztán azt vette észre, egyre kevesebb gyerek van körülötte, s hamarosan már csak egyedül ácsorgott a kihalt utcán. Ő azonban még ezt is élvezte. Felnézett a kivilágított ablakokra, megcsodálta a házak, kertek halloweeni díszítését. Aztán megfordult és elindult vissza a kerthez, ahol élt.
   Az egyik háznál nagyon érdekes formájú tököket látott, s úgy érezte, muszáj közelebbről is megvizsgálnia őket. Már nem volt sok idő hátra éjfélig, de nem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Belépett a nyitott kertkapun, s odalépett a tökdíszekhez. Mindegyiket végig simította emberkezével, majd megfordult, hogy hazainduljon.
   Igen ám, de lába beleakadt egy hosszú indába és bármennyire próbálkozott, képtelen volt kiszabadulni. Egyre jobban belegabalyodott, s mire az óra éjfélt ütött, még mindig az idegen ház kertjében volt. Feladta a küzdelmet, s elfogadta a sorsát. Az utolsó óraütés után pedig visszaváltozott tökké, ami mellett egy édességekkel teli kosár pihent.
   Reggel, a házban lakó kislány talált rá, aki nagyon csodálkozott az ismeretlen tök láttán, aki mégis valahogy ismerősnek tűnt számára. Felemelte a kis tököt és a csokikkal teli kosarat, majd mindkettőt bevitte a házba.
   Igaz, hogy Halloween már elmúlt, azért a tököt szépen kifaragta, s mécsest állított a belsejébe.
   Így történt, hogy Tök Filkóból néhány órára ember lehetett, majd fényt adó töklámpássá válhatott egy kislány szobájában, akivel együtt gyűjthetett édességet Halloween éjszakáján.

Bombicz Judit, hivatalos szerző, meseíró

Bombicz Judit meseíró vagyok. 1966. január 30-án születtem, Dorogon. Születésem óta (öt év megszakítással) Tokod Nagyközség üveggyári településrészén élek. Tinikorom óta írok. 15 évesen versekkel kezdtem, a meseírás csak felnőtt koromban ért utol. Kislányomnak folyamatosan saját meséket meséltem, melyeknek ő volt a főszereplője, de egyiket sem írtam akkor le. Sokáig eszembe sem jutott a publikálás, aztán egysz...