Mesék a parkból_12. rész: Madármentés

Mesék a parkból_12. rész: Madármentés.

12. Madármentés

A csapatból talán Erika tudott a legtöbbet a kisállatokról, hiszen az ő apukája állattenyésztő volt. Igaz, hogy ők csak nyulakkal foglalkoztak, de sokat jártak különböző állatkereskedésekbe. Egyre többször kísérte el apukáját, amikor a nyuszik számára kellett beszerezni a tápot és a különböző felszereléseket. Míg apukája az eladókkal tárgyalt, ő szívesen figyelte a kereskedés állatait. Sokféle díszmadarat látott, a papagájok különösen tetszettek neki. Apukája szerint nagyon zajos népség, még megzavarnák a nyulak nyugalmát. Vagyis szó sem lehet arról, hogy hazavigyék valamelyiket. „Talán ezt a két gazdátlan papagájt befogadhatná.”

A többi gyerek is egyetértett azzal, hogy ezeknek a madaraknak nem itt van a helye. Valahogy meg kéne fogni őket! Igen ám, de hogyan?

A mentőötlet Lívi fejéből pattant ki:

– Várjatok csak! Van még egy kevés nyuszieledel a zsebemben, amit Kölesnek szántam. Ha azzal idecsalogatnánk őket Köles ketrecébe, talán sikerülne a befogás.

Azzal már ki is vette a pici nyuszit a ketrecéből és Levi kezébe nyomta. A zsebéből kikotorászott magvakat pedig a ketrec elé és a ketrecajtóhoz potyogtatta. Megbeszélték, hogy a gyerekek leülnek a tisztás szélére és a legnagyobb közönyt mutatva csendben beszélgetnek majd. Lívi eközben a tisztás közepén, a nyitott ajtajú ketrec mellett ülve alvást fog színlelni.

Jobb ötlete senkinek sem volt, így szót fogadtak Lívinek. Néhány perc után a papagájok egyre lejjebb reppentek a körtefa ágain. Látszott rajtuk, hogy kíváncsiak, miféle eleség lehet az alvó emberke mellett. Kicsit unták már a sok parki gyümölcsöt. A többi emberke tőlük kellő távolságban egymással volt elfoglalva, így aztán felbátorodtak. Már a körtefa alatt ugrándoztak, majd egyre közelebb merészkedtek a kiszórt magvakhoz. Úgy látszott, ízlett nekik a nyuszieleség, mert egyre mohóbban kapkodták fel azt, közelítve a ketrechez. Mivel az alvó emberke nem figyelt rájuk nem sejtettek veszélyt. Eleség meg már csak a ketrecben volt… Először a kék színű, majd a sárga papagáj is beröppent Köles ketrecébe, hogy onnan is felcsipegessék a finom ennivalót. Csak erre a pillanatra várt Lívia, és már foglyok is voltak a madarak. A két papagáj éktelen rikácsolással és szárnycsapkodással fejezte ki elégedetlenségét.

A gyerekek a ketrec köré sereglettek, gratuláltak Líviának, a madármentőnek, aki diadalmas arccal emelte magasba a kalitkát, azaz Köles ketrecét.