Mikulás levele

Mikulás levele.

Vastag hófehér bunda takarta be a Kerek Bereket. Hideg volt, az erdei állatok is vastag bundát öltöttek, hogy ne fázzanak. Ritkán bújtak elő vackukból. Inkább csak akkor, amikor már nagyon hiányzott nekik a társaság. Így volt ez most is. A tisztáson gyülekezett Nyuszi Bogi, Medve Manci, Borz Benő, Róka Reni, Szarvas Szili és Őz Örzse. Nagyon jó barátok voltak. Tegnap például Róka Reni répát vitt Nyuszi Boginak. Farkas Feri pedig Őz Örzsének vitt egy kis ennivalót. Vásárlás után elejthette el valaki. Ott hevert a hóban. Néha azért előfordult veszekedés is köztük, de sose volt komoly. A végén mindig kibékültek. Régen találkoztak már, így teljesen belemerültek a fogócskázásba, bújócskázásba és a beszélgetésbe. Veréb Vali épphogy letelepedett a Tölgyfa ágára, amikor hirtelen Bagoly Huhogó szállt le közéjük. Mindenki abbahagyta a játékot egy pillanatra és rámeredtek. Bagoly Huhogónak egy levél volt a csőrében. - Milyen levél van a csőrödben? Kitől jött? Nekünk hoztad? Nekünk szól?- kárálta egyfolytában véget nem érően Varjú Valér, aki szinte egyszerre érkezett meg a bagollyal. - Igen nektek hozam. A Mikulástól jött- felelte Bagoly Huhogó. - Olvasd el nekünk légyszíves!- kérte kedvesen Nyuszi Bogi. - Rendben! Máris elkezdem- folytatta Bagoly Huhogó. - Kedves Kerek Berek lakók! Tudom, hogy nagyon vártok már engem. Tegnap épp belepillantottam a távcsövembe, meg a mindent látó üveggömbömbe. Azt figyeltem, hogy hogyan viselkedtek és megérdemlitek- e vajon az ajándékot?

Hogy milyen döntésre jutottam azt még nem mondom el nektek. Várnotok kell még egy kicsit arra.

Látjátok? Az elmúlt napokban megérkezett hozzátok Télapó. Hozott nektek csipkés zúzmarát a fákra, jégvirágot az ablakokra, deret a földre és ma reggel pedig havat, jó meleg puha, ropogós havat. Pihekristályok hulltak a felhőkből, betakarták a fázó földet. Most a jó melegben szundíthat egy jó ideig. Láttam milyen jót játszottatok a puha, süppedős paplanon. Még most is látni a lábnyomaitokat a hóban. Látom a farkas, az őz, a róka, a nyuszi, a vadkan, a mókus és még a kisveréb nyomát is. Ugye milyen jó játék a nyomkeresés?

Szóval, ha elindul mindenki a saját nyomán visszafelé, megtaláljátok a tőlem kapott ajándékokat, amit a Manócskáim segítségével rejtettem el. De hogy ne legyen ilyen egyszerű ezért találós kérdést teszek föl nektek. Aki előbb kitalálja, az kezdheti. Amikor megtaláltátok az ajándékot, már akinek gondoltam, hogy adok, az jöjjön ide az öreg tölgyhöz. Itt találkozunk majd ma este nyolc órakor. Hát akkor kezdjük is el- huhogta Bagoly Huhogó.

Íme az első:

Szőrzetem igencsak jellegzetes,
hasam fekete, hátam ezüstszürke.
Pofám fehér, rajta fekete sávval,
farkam hosszú, testem meg nyüzüge.

Alkony után járom a réteket
a kultúrterületeket s az erdőt.
Csörtetek, ámbár én óvatos vagyok,
s megszerzek mindenféle betevőt.

- ez én vagyok! – kiáltott fel ujjongva Borz Benő- már indulok is. S csakugyan így tett, keresve a saját nyomait.

- Halljátok a második találós kérdést:

Csip- csirip

Színem halványbarna és szürkés,
városi és vidéki környezetben,
emberhez közel vagyok vendég,
macska, héja, - jaj, nekem! - veszedelem.

Fű s gabonaféle magjait eszem,
de fogyasztok még rovarokat.
én sem vonulok, itt maradok,
és társaimmal dalolok csodásan.

Csip- csirip

- Ez én vagyok!- csirregte Veréb Vali és már is indult figyelmesen a nyomai után.
Halljátok a harmadikat:

Bak apuci, suta anya,
vigyáz a gidára.
Csoportokban, csapatokban
éjszaka kószálnak.

Kicsi bak homlokán
kis agancs fejlődik,
a foltos gyermekruha
barnásra változik.

Szép mezőkön,
nyílt terepen
zöldtakarmányt eszik

ettől olyan fürge
ettől olyan nyurga,
még a rókát, még a sast is
könnyen elkerüli.

-Ez én vagyok!- kiáltott fel Őz Örzse és már ment is a nyomok után.
- Halljátok a következőt! Itt a negyedik!

Tapsi füles erdő szélen
Csapja fülét hátra mélyen.
Vigyáz, lapul földhöz simul
Répát látva, föl-föl vidul.

- Hát ez ki más is lehetne, mint én!- kacagott föl Nyuszi Bogi és már szedte is a lábát, hogy mielőtt megtalálja az ajándékát. Jöjjön a következő!- folytatta az olvasást Bagoly Huhogó:

Üreg mélyén tyúkok réme
Okos, ravasz, kitől félne?
Szőre vörös, füle hegyes
Farka lompos, prémje becses.

Hát ki más is lehetne, mint én? – húzta széles vigyorra száját Róka Reni és már loholt is nyomai után. Halljuk a következőt!- Türelmetlenkedett Szili. Ferkó és Manci. - Jó, jó, máris mondom!- felelte Bagoly Huhogó.

Auuuu….auuuuu…

Futok, ugrom és üldözöm a prédát,
szaglásom, sőt hallásom kitűnő.
Egyáltalán nem kedvelem a tréfát,
intelligens vagyok, s elevenszülő.
Falkában portyázom akár még békát,
szőröm szürkés vagy fehér áttűnő,
eszem csontot, húst, sőt a maradékát.

Auuuu….auuuuu…

- Hát én vagyok! Vonyította boldogan Farkas Ferkó és már szedte a lábát a nyakába, úgy loholt a nyomai mentén.

Találd ki, hogy ki vagyok, irgum burgum,
vaj' tudod- e, ha azt mondom, hogy: brum- brum?
Mindent és nem csak a mézet szeretem:
legyen az fű, gomba, gyökér vagy gyümölcs,
rovar, kisemlős vagy akár egy szarvas,
ízes hal, tedd elém, mindet megeszem.

Csiszegek- csoszogok tányér talpakon,
lazachalászatnál társsal halászom,
egyébként tudod, hogy magányos vagyok?
Rendszerint reggel és este eszem, de
bármikor láthatsz engem, hisz kóborlok,
jól vigyázz, ha velem vannak a bocsok!

Bundám vastag, szőrös és nagy súlyt nyomok,
óriásfák gyökere közt odúban,
védett, békés barlangban táborozok,
hibernálva töltöm a téli időszakot.
Gyakran ébredek, ez nem is igazi
téli álom, ugye tudod barátom?

- Brum, brum – dörmögte Medve Manci- már cammogok is az ajándékom után. Vajon mit kaptam? – futott át egy kósza gondolat abban a kis buksi fejében.

Már csak én maradtam- pityeredett el Szarvas Szili. – Hát velem most mi lesz? - Hoppá!- kiáltott fel Bagoly Huhogó. – Folytatódik a levél. - Drága Szarvas Szili, Varjú Valér és Bagoly Huhogó. Most ti következtek. A ti ajándékotok következik. Nagyon figyeljetek! - Szarvas Szili, a te ajándékod úgy tudod megtalálni, ha most jobbra fordulsz, mész előre öt medve lépést, majd négy nyuszi ugrást és három békaugrást. Ott van elrejtve. - - Jujj, de jó! Már megyek is!- kiáltotta örömmel. - Varjú Valér, a te ajándékod balra van az öreg vadgesztenyefa második ágán föntről lefelé. – Repülök!- károgta kitörő lelkesedéssel. - Bagoly Huhogó, a te ajándékod abban az elhagyatott varjúfészekben van, ahova nemrég költöztél be.- Köszönöm szépen!- kiáltotta és már szárnyalt is.

Csend köszöntött a Kerek Berekre. Elkezdett hullani a hó, hullt és hullt egyre jobban, egyre sűrűbben. Lassacskán betakarta a nyomokat is az egyre hízó hólepel. Vajon mi történt Kerek Berek kis lakóival? Megtalálták az ajándékokat? Vagy betakarta a hó, mielőtt odaértek volna? Vajon volt, aki nem kapott ajándékot? Vajon visszatalálnak a megbeszélt időre, hogy találkozzanak a Mikulással? – ki tudja. Lassacskán besötétedett, felgyúltak az égen a csillagok és feljött az égre az ezüstös hold is. Még mindig csönd volt, néma csönd. Egyszer csak megzörrent a bokor, itt, ni, a közelben és megjelent egy buksi, aztán még egy és még egy. Sorba érkezett meg: Nyuszi Bogi, Medve Manci, Borz Benő, Róka Reni, Szarvas Szili, Őz Örzse és Farkas Feri. Mindenkinél ott volt az ajándék. Megérkezett Veréb Vali, Varjú Valér és Bagoly Huhogó is. Ők üres csőrrel tértek vissza. - Ti nem kaptatok semmit? – kérdezték a többiek hüledezve. - De igen! Csak mi nem hoztuk el, otthagytuk a fészekben- felelték boldogan. - Ezek szerint mindenki kapott ajándékot?- kérdezte Szarvas Szili kíváncsian. - Igen, mindenki! – felelték a Kerek Berek lakói. Úgy örültek a kis erdőlakók, hogy a szívük csak úgy, ide- oda kalimpált a boldogságtól és a nagy izgalomtól. Közben újra elállt a havazás. Valami csilingelő hangocskát hallottak odafentről. Mindenki felnézett az égre és épp most, pont itt, előttük szállt le a rénszarvas húzta, csengős szán a várva várt Mikulással. - Ho-ho- ho- hó- kiáltotta kacagva. - Itt vagyok, megérkeztem Kerek Berek kis lakói. - Mindenki egyszerre kezdte el szavalni a közösen megtanult verseket a Mikulásnak, így köszönve meg ezt a szép napot.

Gani Zsuzsanna: Várjuk a Télapót!

Télapó, megráztad a vánkosod
a dermesztő messzi- messzi északon.
Tudod, mi olyan nagyon vártuk már
hogy hulljanak le jégkristály csillagok!

Tudjuk azt, hogy sietni fogsz hozzánk,
a varázsos üveggömböd segít majd!
Kacajjal suhansz hegyen- völgyön át,
csengős szánod sem érinti a talajt!

Tudod, mi olyan nagyon vártunk már,
tiszta kis csizmánk már az ablakban áll.
Megtöltöd majd nekünk sok- sok jóval
és majd Rudolffal sebesen tovaszállsz.

Tudjátok, hogy én most mit kívántam?
Apuból és anyukából eleget,
s hogy hozzájuk bújhassak, adjanak
idejükből sokat- sokat csak nekem.

Gani Zsuzsanna: Álom vagy valóság?

Magasan kavargó hóörvénnyel jött a tél,
ajtón próbált belopódzni a metsző szél.
Jéghideg volt, a kezembe párát leheltem,
föld már álmát aludta megérdemelten.
Hó fehéren szikrázott, csikorgott alattam,
közben napokat számláltam szakadatlan.
- Ó de gyönyörű! - kiáltottam, nézd titkait:
zúzmara csattogtatta hegyes fogait.
Orkán mulatott, fütyörészett, táncát ropta,
közben szarka az utolsó bogyót lopta.

Tán hallok száncsilingelést, ostorpattogást?
Érzek szívemben észvesztő vágyakozást.
Közben lenyugodott a Nap és én csak vártam,
azt hiszem egy pillanatra árnyat láttam.
Az ezüst Hold már ott ragyogott, fent az égen,
a csizmám kisuvickoltam csodaszépen.
Máris ott van, az ablakban ragyog, díszeleg,
de nem bírom tovább, álomra hajtom fejem.
Mikor felébredtem nagy pelyhekben hullt a hó,
s már csak annyit hallottam, hogy: "Hó- Hó- Hahó".

Gyorsan kiugrottam az ágyból, az ablakban
mi volt? Finom dió megszámlálhatatlan,
cukorkák, s egy Mikulás apó mosolygott rám,
s csak álltam ott, a boldogságtól tétován.
Azt hiszem hallottam, amikor kopogtatott,
éreztem, hogy kedvesen megcirógatott.
Aztán már csak azt láttam, beül a szánjába,
valamit keres, kutat öblös zsákjában.
Hirtelen fölszáll a hólepte vén fák fölé,
egyre kisebb lett, s tovább ment észak felé.

Így volt mese volt, talán igaz se volt. Itt a vége, fuss el vége Kerek Berek közepére.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/