A Vindornyalaki kertben


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

 Barbi és Berni egyik napsütéses szombat délelőtt a kertet rendezte. A fákon egyre jobban fogyatkoztak az aranyló és a rőt levelek. Szél úrfi is gyakori vendég volt náluk. Egyre magasabbra halmozták a gallyakat, leveleket, lassan már az égig nőttek a lomb- és rőzserakások. Miután befejezték a gereblyézést, a virágokban gyönyörködtek.

– Hm, mostanában alig látom itt Szorgos Méh családot. Vajon mi lehet velük? – törte a fejét Barbi. Még a végén kipusztulnak a méhek. Ez nagyon nagy baj lenne! Tavasszal, még itt zsongtak a gyümölcsfáinkon, a virágainkon és a Vidornyalaki csalitosban a tisztáson, most meg eltűntek. Ekkor megjelent Szorgos méh. Fáradtan, sápadtan, láthatóan nagyon beteg volt.

- Mi történt veled Szorgos Méh? Hol van a családod? – kérdezte Barbi. - Nagyon beteg vagyok. Ők elpusztultak.

- De mi történt? - Biztosan nem tudom. Egyik nap még vidáman poroztuk a konyhakerti növényeket, a gyümölcsfákat. Gyűjtöttük a nektárt, készítettük a mézet. Egyik napról a másikra ágynak estek és el is pusztultak. Nagyon hirtelen. Ha én is elpusztulok, nem is tudom, hogy mi lesz veletek!

- Hogyhogy? – nézett döbbenten Barbi.

- Komolyan! Nagy a baj! Fogyatkoznak a testvéreim, a rokonaim, és a barátaim.

-De miért? - kérdezte Barbi.

-Talán azért, mert gyorsan változik az éghajlat. Az emberek ránk nézve káros vegyszereket használnak a földeken. Fogyatkoznak azok a helyek, ahol élni tudunk! - sóhajtotta Szorgos Méh. -  De most már megyek és lefekszem, mert nem érzem jól magam. Lázas vagyok és gyenge. Csak befejeztem még az utolsó tennivalóimat. – Miután elbúcsúztak, Szorgos Méh nagy nehezen hazavergődött. Barbi szomorúan, leverten ült le a kerti padra.

– Vajon mi történhetett? Tényleg ilyen nagy a baj? Tényleg felelős az ember? Mi is? – törte a fejét, de sehogy se jött rá a válaszra. – Egészen biztos, hogy én vigyázni fogok rájuk, hisz eddig is ezt tettem, sőt másoknak is példát fogok mutatni ebben. Tudom, hogy milyen fontos még a legapróbb élőlényt is tisztelni, megbecsülni és megóvni, hiszen ezért olyan szép, békés és nyugodt a természetünk. Olyan jó érzés, amikor az édes szüleimmel az erdőben kirándulunk, vagy ha csak a közeli ligetben sétálunk. Nagyon szeretek ott lenni, mert csönd van és nyugalom. Nagyon szeretem az aprócska rovarokat nézegetni, megfigyelni. Ezt pedig csak akkor lehet, ha nem zavarjuk meg őket. Mind, mind maga egy csoda! Eközben komótosan közeledett Sün Frici és népes családja, kereste magának a téli szálláshelyet. Felragyogott a tekintete, amikor meglátta az égig érő kupacot.

– Ez jó lesz, jó meleg és kényelmes! - mondta örömmel és azon nyomban bekuckóztak. Barbi látva ezt azon nyomban szólt a családjának, hogy senki se bolygassa meg a kazlat egészen tavaszig! Akkor is csak nagyon óvatosan, mert Sün Frici és családja odaköltözött. Hadd pihenjenek nyugodtan, amíg újra meleg nem lesz. - Természetesen megígérték és így is tettek. Megköszönték Berninek, hogy szólt róla. Ficseri és családja is útra kelt már egy ideje. Minden fészek üres, elhagyatott volt, ahogyan az övék is. Ahogy pihenésképpen sétált egyet Barbi és Berni a környéken, szomorú látvány tárult a szemük elé. Tömegével voltak leverve a fecskefészkek. Összeszedték, hazavitték, megjavítgatták ahol szükséges volt, majd az ereszük alá jó szorosan, egymás mellé - édesapjuk segítségével - odarögzítették.

– Így ni! - most már biztonságban lesznek - nyugtázta Barbi és Berni. - Ide beköltözhettek majd kedves kismadarak, vigyázni fogunk rátok! - sóhajtották. Aztán folytatták a munkálatokat, egészen addig, amíg el nem fáradtak. Közben anyukájuk is becsatlakozott. Nekiálltak a virághagymák ültetésének. Gödröt ástak a komposztkészítéshez, ezután az évelő növényeiket: a hóvirágot, a jácintot, a nárciszt és a tulipánt szétültették. Vasárnapra maradt az új ágyások kialakítása, valamint a szántás és hogy előkészítsék a földet a következő évre. Mire mindennel elkészültek, ugyancsak elfáradtak a kerti munkálatoktól.

Még egy utolsó pillantást vetettek gyönyörű kertjükre, eltették a kerti szerszámokat a helyére és bementek a házukba pihenni.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!