Mirci és Marci legújabb kalandja, az a várva-várt szent este

Mirci és Marci legújabb kalandja, az a várva-várt szent este.

Mirci és Marci legújabb kalandja
Az a várva-várt szent este

Elérkezett karácsony este, a kis erdei házban. Midőn a fenyőfának színes öltözéket adtak elégedetten nyugtázták, minden rendben van.
Nagy lázban dugdosta mindenki az ajándékait, nehogy idejekorán fény derüljön rá, ki milyen ajándékkal kedveskedik. Az ajándékot be kell ám szépen csomagolni, mert úgy illő hogy csak bontogassa azt a csomagot ne lássa rögtön mi van benne. Gyorsan a szekrényhez ment Bözse mama, mert ugye már régen odadugta az ajándékot, hogy elővegye. 
- No de ilyet! Nincs itt! Hova is tettem ? Pedig jó helyre tettem!- sopánkodott.
Kereste, kutatta, itt is nézte, ott is nézte, hát nem a ládafiában találta meg?
- No nem baj az a  lényeg hogy megtaláltam, mert mit is érhetett volna az este ajándék nélkül, azért az is jólesik.
Gyorsan becsomagolta és suttyomban a fa alá tette a két kis csomagot.
Közben Mirci a kamrában szedte össze a Marci ajándékát, csak azt nem tudta hogy fog a fa alá kerülni. Kitalált egy jó mókát.
Riasztani fogja Marcit és Bözse mamát, ők kiszaladnak az udvarra és ő gyorsan a fa alá teszi.  Úgy is volt. Kiállt a tornácra és elnyávogta magát:
- Róka van a tyúkudvarban! Róka van a tyúkudvarban!-miaú.
Azzal Bözse mama ás Marci kirohantak a tyúkudvar felé, ő meg belopakodott a szobába és már rendbe is volt minden.
Bözse mama mérgesen jött be a házba, hogy semmiféle riadalom nem volt kint, jól leszidta Mircit.
No most Marci jött sorra. Ő  honnan fogja előkotorni az ajándékot? Tudta hogy hátul a szalmakazalban rejtette el, de vajon melyikben? Három nagy kazal éktelenkedett a hátsó udvarban.
Bebújt az első alá,-semmi!
Bebújt a második alá,-semmi!
No akkor csak a harmadik alatt van! -Itt van!
De mire mind a három szalmakazlat végig kereste, úgy nézett ki ő is akár egy szalmakazal. De ezt nem is vette észre mert az öröm hogy megtalálta nagyobb volt mintsem magára nézzen.
Kukucskált az ablakon mikor mehetne be. Egyszer csak üres lett a konyha, mert Bözse mama hátra ment a kamrába.
- No most gyorsan aláteszem a fa alá, !- azzal beszaladt a szobába elhelyezte kis csomagját. Igen ám, de a sok szalma mind lepotyogott róla .
- Mi ez a sok szalma idebent? - mérgelődött Bözse mama.
-Mi ez,  mi ez! hát biztosan a jászolból pergett ki a kis Jézus mellől. - viccelődött Marci. Azzal kiszaladt Mircihez.
-Mirci, -Mirci a közös ajándékunkat hogy vigyük be?- vau
- Először is csomagoljuk be egy nagy papírba hogy ne lássa mama!- miau
Szépen becsomagolták még masnit is kötöttek rá.
- Kérj valamit a konyhába Bözse mamától, addig én beosonok a hátatok mögött.-vau
-Jól van!- miau.
Azzal a mama ajándéka is a helyére került.
  Bözse mama a konyhában szorgoskodott, az ünnepi vacsorát készítette. Ma este mindenkinek a kedvencét fogja készíteni.
Mirci egy nagyon finom vajaskalácsot kap friss tejjel, Marci cupákos velőscsontot, ő magának pedig tyúkhúslevest csigatésztával főzött.
De a levesben megfőtt csirkelábat azt még Mircinek és Marcinak elosztja, mert ugyebár azt is nagyon szeretik.
Megterített, a legszebb karácsonyi abroszt,  a legszebb tányérokat, Mirci az egeres aranyszélű, Marci a csontos aranyszélű, magának meg az fenyőágas aranyszélű tányért  tette az asztalra.
- Mirci, Marci gyertek kész a vacsora , gyertek az asztalhoz!-kérte.
- Szaladunk mert nagyon éhesek vagyunk egész nap böjtöltünk és bizony jól fog esni az ünnepi ebéd.
Azzal elfoglalta mindenki a helyét az asztalnál.  Bözse mama elmondott egy imát, Bőségesen megvacsoráztak és várták a csengetést.
A szekrényen volt egy régi birkakolomp az szólalt meg. 
Júj, júj, júj- megjött a Jézuska.-hurrá!- örvendeztek.
Szépen benyitották a szobaajtót és lássatok csudát a fa alatt ott voltak az ajándékok, de nem csak amit ők tettek oda, hanem valami más is. 
Bözse mama szép hangján karácsonyi dalt énekelt a mennyből az angyalt, 
Mirci nyávogós hangján próbálta énekelni, Marci meg a mély kutyahangján.
De valahogy csak összejött az ének.
- No mit hozott a Jézuska bontsuk csak ki?-szólt mama.
Türelmetlenül bontogatták a csomagokat.
- Nézd Marci mit hozott nekem a Jézuska! Egy szép fonottkosárkát, benne pihe-puha párnácska! - kiáltott fel Mirci.
- Nézd Mirci nekem is egy takarót hozott a  kutyaházamba, hogy ne fázzak abban a hidegben!-vaú
-Igen ezt az én Jézuskám hozta nektek, mert látta hogy a régi bizony már nem jó.-szólt mama.
Kibontották egymástól kapott ajándékaikat, Mirci egy masnit a nyakába, Marci egy díszt a pórázra.
- No de mi van ebben a nagy csomagban?-kérdezte Bözse mama.
-Tessék csak kibontani, nem is tudjuk mi lehet az.- miau, vau
Bontogatja mama, bontogatja, hát lássatok csudát, egy szép nagy libatollpárna. 
- Hát ezt meg kinek a Jézuskája hozta?-csodálkozott .
- Ezt a Mirci és az én Jézuskám, mert irtunk neki levelet, hogy visszaadjuk Bözse mamának az elszakított helyett.
Ó, ó, megint két kis rosszcsontom nem haragudtam én azért, de nagyon köszönöm ezt az új tollpárnát.-örvendezett Bözse mama.
Tetszett minnyájuknak a szép ajándék, a gyönyörű karácsonyfa, a finom vacsora.
 Az meg főleg hogy hárman szeretetben, békességben töltötték el nemcsak a karácsonyt, hanem az egész esztendő mindennapjait.
Odakünn nagy pelyhekben hullt a hó, idebenn  jó meleget adott a kemence. 
Ma este megint a kemencepadkán nyújtózkodhatott el Mirci és Marci.
Bözse mama a friss, jó meleg dunna alatt tért nyugovóra. 
És megint megállapította hogy szép volt ez a mai nap, a karácsony este és ismét mély álomba szenderült.
A karácsonyi mesének vége, de ha lesz újabb kaland biz én leírom nektek!