Mókus az ágyon

Mókus az ágyon.

            Az eső szakadatlanul áztatta az erdőt. A hosszú, száraz nyár után eleinte nagyon örültek az erdei állatok és a sokat szomjazott fák, de pár nap múlva megelégelték, hiszen a föld nem bírta elnyelni a rengeteg vizet.

            A mókus család egy nagy fa odvában élt az erdő közepén. Mókus mama egy reggel arra ébredt, hogy csöpög a víz a mennyezetről. Azonnal átsietett három kicsi kölykéhez, akik még az igazak álmát aludták. A legkisebb a bölcsőben, két nagyobb testvére az emeletes ágyon. Megtapogatta a párnájukat, a paplanjukat, szerencsére teljesen száraznak találta. Mókus papa csurom vizesen érkezett haza hajnali körútjáról, odalépett hozzá, és így szólt:

– Nem biztonságos az otthonunk, maholnap tele lesz vízzel a hálószobánk. Egy időre ki kell költöznünk, hogy meg tudjam erősíteni a falakat – mondta gondterhelten.

– Igen, én is észrevettem, hogy befolyik hozzánk a víz. Máris összepakolok, és indulhatunk! – felelte Mókus mama.

– Nem is kérdezted, hogy hová megyünk! – szólt Mókus papa.

– Tényleg nem. Hol találtál átmenetileg otthont? – érdeklődött Mókus mama.

– Van egy öreg harkály az erdő szélén, nála jártam hajnalban, az ő otthona bírja az esőzést, és elég nagy, igaz szűkösen, de elférünk benne. Azt mondta, befogad bennünket, amíg helyrehozzuk az odunkat.

– Rendben. Nekem a kicsi mókussal kell maradnom. A két nagyobb fog neked segíteni a munkában – szögezte le Mókus mama.

– Én is így gondoltam! – bólintott Mókus papa.

A mókus család pár órán belül az öreg harkály odujában rendezkedett. Mind a három kismókusnak lett fekhelye, és a szülőknek is volt hol aludniuk. A madár szívesen látta őket, hiszen nagyon magányosan élt már évek óta.

– Legalább lesz társaságom egy kis időre! – örvendezett hangosan.

Mókus papa a két nagyobb mókussal útnak indult, hogy kijavítsák a mennyezetet a saját odujukban. A legnagyobb mókus gyereknek azonban nem volt kedve a munkához. Amint megérkeztek, már azon gondolkodott, hogy mehetne vissza, a jó meleg ágyikóba.

– Betegnek érzed magad? – kérdezte tőle az apukája, mikor látta, hogy folyton a sarokban üldögél.

– Fáj a fejem! – füllentette a mókus.

– Menj haza harkály bácsihoz, mama ott van a kicsivel, és meggyógyít téged! – szólt aggódva az apukája.

– Indulok! – pattant fel a mókus gyerek, és már egyáltalán nem látszott rajta, hogy fáj a feje.

Az esőben a fák között önfeledten ugrándozott, a bundája csupa víz lett, de nem törődött vele. Egy tisztás széléhez ért, melynek közepén állt egy kis piros tetejű házikó. A mókus gyerek megállt egy nagy ág szélén, és kíváncsian nézegette. Az egyik szoba ablakát kinyitották, és ő úgy érezte, hogy elérkezett az idő, be kell kukkantania a házba. Lefutott a fa törzsén, átszaladt a kicsi kerten, felugrott az ablakpárkányra és onnan lehuppant valami finom puhára. Mikor felocsúdott, akkor azt látta, hogy körülötte plüss állatkák ülnek, egy cica, egy kutyus, egy kiselefánt és egy pingvin. Épp hogy szemügyre vette őket, mikor nyílt az ajtó, és egy pici lány lépett be rajta. A mókus gyerek szinte megmerevedett a meglepetéstől.

–Ó, kaptam a nagyitól egy kismókust! – kiáltotta a pici lány, és odaszaladt, felmászott az ágyra, és ölbe vette őt.

– Juj, de vizes vagy! – kiáltotta a pici lány. A mókus pislogott egyet, és a pici lány magához szorította.

–Te igazi mókus vagy! – csodálkozott.

A mókus kiugrott a karjaiból, és bebújt az ágy alá.

–Ne félj, nem bántalak! – hívta a pici lány. Az apukája meghallotta a beszédet, és bejött a szobájába.

A gyerek elmesélte, hogy egy igazi kismókus ült az ágyán, és most bebújt alá. Az apukája kikotorta onnan, és a remegő mókust szépen megszárogatta egy fürdőlepedőben. Mikor már nem fázott és nem is félt a kis állat, akkor így szólt hozzá:

– Tudom, hogy hol lakik a családod! Biztosan eltévedtél, gyere, hazaviszünk téged!

A pici lány ölébe vette a mókust, beült az autóba, és az apukája az erdei úton az odujuk felé hajtott. Ott aztán nagyon meglepődött, mikor Mókus papát és az egyik mókus gyereket azon kapta, hogy tapasztgatják a lyukakat a mennyezeten.

–Segíthetek? – kérdezte, és elővette a létrát az autó csomagtartójából, felmászott rá, és dolgozni kezdett.

A pici lány ölében kényelmesen ülve egyre rosszabbul érezte magát a kismókus. Nem azért, mert fájt a feje, hanem azért, mert cserbenhagyta a családját. Lelkiismeret furdalása támadt.  Kiugrott a pici lány karjaiból, és felszaladt a fatörzsön, majd beállt az apukája, a testvére és a férfi mellé dolgozni.

Nem telt el egy óra sem, mikor elkészültek. Ekkor a férfi lemászott a létrán, elköszönt, és a pici lánnyal elhajtott.

– Milyen hamar kész lettünk! Jó, hogy visszajöttél! – mondta Mókus papa a kismókusnak.

– Apa, nem is fájt a fejem! Csak nem volt kedvem segíteni! – felelte őszintén a kismókus.

– Az a fontos, hogy meggondoltad magad, hogy jobb belátásra tértél! – mondta Mókus papa.

Visszatértek az öreg harkály odujába, ahol Mókus mama és a kis mókus baba várta őket. Ott aztán szépen sorban részletesen elmesélte a legnagyobb mókus gyerek, hogy mi történt vele. Bár sajnálta, hogy először nem volt kedve a munkához, de annak nagyon örült, hogy megismerhette a pici lányt és az apukáját. A szüleivel és testvéreivel már másnap visszaköltöztek az otthonukba.

            Az esős napokat hamarosan napfényes időszak váltotta fel.  Egy reggel motorzúgásra ébredtek. Kinéztek az ablakon, és a pici lány szállt ki az autóból. A mókusok leszaladtak a fatörzsön, Mókus mama a mókus bébit is levitte. Körbevették a pici lányt, aki boldogan kuporodott le hozzájuk. A legnagyobb mókus gyerek egy mogyorót nyújtott át neki, ezzel köszönte meg a segítségét. Játszottak egy ideig a mohaszőnyegen, majd megállapodtak abban, hogy ezután a szabadidejüket együtt töltik, találkoznak vagy itt az erdőben, vagy a pici lány otthonában.