Mókusfarkú kisegér

Mókusfarkú kisegér.

            Az egérlyukban örömünnepre ébredtek. Egér Mamának és Egér Papának megszületett a kisfia, akire olyan régen vártak. Szeretettel etették, itatták, így hamarosan erős egérgyerek vált belőle.

            A kisegér mindent megkapott a szüleitől, amire vágyott. Egyszer azt álmodta, hogy van egy szép, piros egérrollere, és azzal száguldozik erdőn, mezőn és a forgalmas város járdáin. Mikor felébredt, azonnal szaladt a szüleihez, és így szólt:

– Apa, Anya, szeretnék egy rollert! Azt álmodtam, hogy mindenkinél gyorsabban száguldozok egy piros egérrollerrel az utcákon, az erdőben és a mezőn! Kérlek, szerezzetek nekem egyet!

A szülei gondolkodóba estek. Nem tudták, honnan szerezzenek neki egy ilyen járművet. Az apukája minden ismerősét megkérdezte, nem tudnak-e segíteni a beszerzésében, ezalatt az anyukája elment az összes környékbeli áruházba, hogy vegyen egyet, de sehol sem lehetett kapni. Este, mikor a vacsoraasztalhoz leültek, Egér Papa azt mondta:

– Nem hallott a környékünkön senki ilyen rollerről, az áruházakban sem lehet kapni, de ne aggódj kisegér, mert én csinálok neked egyet! Mondd el pontosan, milyennek álmodtad meg!

A kisegér elmesélte az apukájának, hogy a járművet lábbal kell hajtani, piros színű, két kereke és kormánya is van. Egészen lefekvésig erről beszélgettek.

Egér Papa az éjszaka közepén felébredt, izgatottan kiment a fáskamrába, és ott szerelni kezdett. Reggelre készen állt a jármű, már csak le kellett festeni a vázat.

A kisegér vidáman ébredt, mert tudta, hogy a szülei minden kívánságát teljesítik, és biztos volt benne, hogy az egérrollert is megkapja.

A reggelinél az apukája karikás szemmel, de boldogan és titokzatosan ült az asztalnál.

– Ha megetted a reggelidet, akkor gyere ki a fáskamrába, mutatok neked valamit! – mondta.

A kisegér nagyon izgatott lett. Gyorsan lenyelte az utolsó falatot, megitta rá az utolsó kortyot, és kiment az apukájával a fáskamrába. Ott állt az egérroller, teljesen összeszerelve, csak a festésre várt. A kisegér nagyon boldog lett, megköszönte szépen, és megkérdezte:

– Apa, segíthetek a festésben?

– Persze, gyere, kezdjük el, ketten hamar készen leszünk! – mondta az apukája.

Szép piros festéket vettek elő, azzal jól beszínezték az egérrollert. Mikor készen lett, hátrább léptek, úgy csodálták a művet.

– Ha megszáradt, ki is próbálom! – kiáltotta a kisegér.

Percenként nézegette, hogy ragad-e még a piros festék, aztán egyszer csak azt érezte, hogy már nem.

– Indulás! – kiáltotta, és már rá is pattant, két kezével megkapaszkodott a kormányban, egyik lábát feltette rá, hajtani kezdte a másikkal, és már száguldott is vele, ki a mezőre.

– Nézzétek, ott egy egér egy rolleren! Olyan a farka, mint egy mókusé! Milyen nevetséges! – mondta a vakond, aki mellett éppen elhajtott.

A kisegér nem értette. Neki eddig soha senki nem mondta, hogy mókusfarka van. Azt gondolta, hogy a vakond tévedett. Hamarosan az erdőhöz ért. Behajtott az erdei útra, és ott meghallotta, amint a bagoly azt huhogja:

– Piros rollert hajt a mókusfarkú egér! Gyertek hamar!

A mókus előjött az odujából, és csodálkozva nézte. Sosem látott még olyan egeret, akinek az övéhez hasonlított a farkincája.

– Ó, de szép vagy, kisegér! Kipróbálhatom a rollered? – kérdezte tőle.

– Most megyek a városba, visszafelé majd felveszlek! – válaszolt a kisegér, és még mindig nem értette, miért mondják, hogy neki mókusfarka van. Ez egérfarok, mert ő ezzel született, és ő egy egér. A vakondnak nevetséges, a mókusnak szép, már nem is tudta, hogy valójában milyen. Legyintett magában egyet és tovább haladt.

Nem sokára kiért az erdőből egy forgalmas útra, ami a városba vezetett. Hamarosan a város közepén találta magát. Hajtotta az egérrollert, amennyire csak bírta. Az emberek utat nyitottak neki a járdán, megrőkönyödve néztek rá.

– Apa nézd, annak az egérnek olyan a farkincája, mint a mókusoké! – hallotta egy kisfiú hangját.

– De jó, két plüssöm egy állatkában! – kiáltotta egy kislány.

A kisegér megállt mellette.

– Mondd kislány, nekem tényleg olyan a farkincám, mint a mókusoké? – kérdezte tőle.

– Igen, olyan vagy, mint egy mókus egér arccal! – felelte a kislány.

– Ez jó, vagy rossz? – érdeklődött tovább a kisegér.

– Nem is jó, és nem is rossz. Ilyen a kinézeted! – felelte a kislány. –  Téged zavar? – kérdezte később.

– Eddig nem is tudtam róla, otthon senki nem mondta, így fogadtak el engem. A mezőn és az erdőben zavart, de már nem bánom! – válaszolta a kisegér, azzal tovább hajtott, vissza az erdőbe. Ott aztán várta a mókus, együtt rollereztek, amíg meg nem unták. Azután a mókusfarkú egér hazahajtott a mezőn keresztül, ahol a vakond ismét kinevette, de őt ez egyáltalán nem érdekelte.

Amikor hazaért, a szülei már várták.

– Anya, Apa, miért nem mondtátok, hogy nekem olyan a farkincám, mint a mókusoké? – kérdezte tőlük.

– Sosem volt fontos nekünk. Mi így szeretünk, amilyen vagy!– válaszolták a szülők.

            A kisegér megölelte a szüleit, betette a rollerét a fáskamrába, aztán leült a vacsorához, mert megéhezett út közben. Azon az estén szótlanul evett, az aznapi kalandjain gondolkodott. A mezőn kinevették, az erdőben megdicsérték, az utcán elfogadták olyannak, amilyen, itthon szeretik. Ő nem tudta, hogy más, mint a többiek, mikor megtudta, először nem hitte, aztán megrémült, végül megtanulta elfogadni. Most nagyon boldog, van egy új egérrollere! Ezzel a gondolattal aludt el, és ezen az éjszakán nagyon szépet álmodott.