Mókuskáék kirándulnak (Mókuska IX)

Mókuskáék kirándulnak (Mókuska IX).

            Mókuska születésnapját követő hét végére jó időt mondott a rádió, esőt sem jeleztek, ezért a család úgy döntött, hogy kirándulnak a vízeséshez.

            Mókus papa megkérdezte Mókuskát:

– Mit gondolsz, eljönnének velünk kirándulni a Kisfiúék?

– Hívjuk el őket, és meglátjuk, mit válaszolnak!– felelte a kis mókus.

Mókuska felkerekedett, és elment a kisfiúék házához, ott bekopogott az ajtón. Nagy örömmel fogadta az egész család, és boldogan vitte a hírt a haza, hogy igen, elmennek velük kirándulni a vízeséshez, sőt, még azt is felajánlották, hogy autóval megállnak az erdő szélén, felveszik a mókus családot, este pedig ki is teszik őket ugyanott. Nagy volt az izgalom mindkét részről! Készülődtek, már hajnalban kenték a szendvicseket, gyümölcsöt is tettek a hátizsákba, na meg aztán innivalót, nehogy a hosszú úton éhezzenek, szomjazzanak.

Az autóban elöl ült Apa, mellette Anya. Hátul a Kisfiú és a Kislány, a mókus család pedig kettejük között foglalt helyet. Elfértek mindannyian a szép, nagy kocsiban. Út közben a gyerekek és mókusék elaludtak, úgyhogy csendben maradtak a szülők is.   Apa hamarosan parkolt egy gyönyörű tisztáson. Elővették a csomagtartóból a kempingszékeket, kisasztalt, enni és innivalót, pokrócot terítettek a fűre, felfújták a gumicsónakot, hogy a tó sekély részén egy kicsit csónakázhassanak.

Körbejárták a rétet. Egyik oldalon egy gyönyörű vízesést láttak, a patak vize tovább csörgedezett a rét szélén, és ki tudja, milyen messzire folyt. Másik oldalon állt egy kis tavacska, teletűzdelve tavirózsával, itt lehetett csónakázni az arra járóknak. Mindannyian ettek egy keveset, azután a szülők kényelmesen elhelyezkedtek a székeken, Mókusbébit a pokrócra tették, szülei mellé telepedte, a Kisfiú és a Kislány Mókuskával csónakázni indult. Apa segített a tó vizébe beletenni a csónakot, odaadta az evezőket, majd látva, hogy minden rendben, visszament a többiekhez. Mókuska és a Kislány csodálta a tavirózsákat, a Kisfiú pedig evezett. Szeretett és tudott is evezni, amúgy is ő volt a legidősebb a gyerekek között. Sokat sportolt, focizott, hokizott, ez erőt adott neki. Nagyon kellemesen telt az idő, mégis másra vágytak. Gyakran pillantgatott a vízesés felé mind a három gyerek. Mókuska végül megszólalt:

– Szeretnétek ti is inkább ott evezni? – kérdezte.

– Igen, igen!– felelték szinte egyszerre.

– Apáék biztos nem engednék – mondta a Kislány.

– Nem baj, majd átvisszük a csónakot mikor ők nem látnak! –  mondta Mókuska.

Úgy is tettek. Amikor a többiek háttal ültek, átcsempészték a gumicsónakot a patak vizéhez, beletették és beszálltak. A Kisfiú arrafelé evezett ahová a vízesés csobogott. Nem volt könnyű, mert a patak folyásával szemben kellett haladni. Mókusbébi ekkor elkezdett mutogatni feléjük, arra nem számítottak, hogy ő veszi észre a cselt.  A legkisebb mókus már néhány szót mondott, Mókuska, Kisfiú, Kislány, ott, ezek szerepeltek már a szótárában. Felváltva hajtogatta őket. Apa felfigyelt erre, követte tekintetével az irányt, amerre Mókusbébi mutatott, és azonnal rohant a patak felé. Látta, amint a vízesés irányába tart a csónak a gyerekekkel, tudta, hogy ebből nagy baj lehet, mert a víz nagy erővel zuhan a magasból, még akkor is, ha ez csak egy apró vízesés, de felfordíthatja a csónakot.

Szerencsére időben érkezett. Már kormányozhatatlanná vált a gumicsónak, de még nem borult fel. Beúszott hát a vízbe, megragadta a csónak szélét, és kihozta a sodrásból. A benne űlők most eszméltek rá, hogy nagy baj lehetett volna az esetből. Eléggé megijedtek ahhoz, hogy magukban megfogadják, nem tesznek többé semmit a szüleik háta mögött, mindent megbeszélnek velük.

Apa nem szólt egy szót sem, hagyta, hogy megnyugodjanak. Ő csurom vizes ruháját levette, szárazba öltözött, aztán mikor a gyerekek ijedten ott kucorogtak még mindig a pokrócon, ahová akkor ültek le mikor visszajöttek a többiekhez, így szólt:

– Nem véletlenül kértelek benneteket, hogy csak a sekély tó vizében csónakázzatok. Látjátok, hogy a ti érdeketekben mondtam. Érdemes a tapasztaltabb véleményét kikérni, most ti is láthattátok.

A gyerekek bólogattak, igen, tudják már. A nap hátralévő része csendesen telt. Labdáztak a réten, találkoztak ismerősökkel is, azoknak elmesélték, hogy mentette meg Apa őket. A felnőttek megdicsérték Mókusbébit, amiért ilyen figyelmes volt. A kicsi ezen a napon új szavakat tanult, mosolyogva hallgatták, ahogy kiejti őket. Még sötétedés előtt hazaértek a kirándulásból. Mikor a kocsiból kiszálltak a mókus szülők nagyon megköszönték Apának, hogy kimentette a gyereküket a vízesés alól.

            Este, lefekvéskor a beszélgetés ma a bizalomról, az őszinteségről folyt mindkét családban. Aztán lassan, mikor kifogytak a szóból, elnehezedett a szemhéjuk, és az izgalmas, fárasztó nap után mély álomba merültek.