Morzsi az iskolában (Morzsi mesék 3.)

Morzsi az iskolában (Morzsi mesék 3.).

   Az utca reggeli zajai ismerősek voltak számára. Az autók, motorok búgását, a távoli vonat kattogását, az ajtók, ablakok nyikorgását jól ismerte.

Elindult találomra. Megcsodálta a kirakatokat, az iskolába rohanó gyerekeket, s egyszer egy kiskutyát is megpillantott egy kirakat üvegén át, de amikor közelebb ment hozzá, és orrocskájával megbökdösni akarta, csak a tükör hűvös üvegét tapintotta az orra.

Bolyongott céltalanul, valami munkát keresve, hasznossá tenni magát. De sehol semmi.

   Egy idő után elfáradt, leült egy kőre. Döbbenten vette észre, hogy eltévedt.

Kicsit sírt, kicsit hüppögött bánatában, amikor arra futott egy kisfiú, hátán óriási iskolatáskával, zsebében néhány színes golyóval, kezében a tornazsákkal, a másikból a tízórait majszolva.

- Hahóhahó! Hát te , kutyus? Nincs semmi dolgod?  Nincs kedved birkákat terelgetni a legelőn? Morzsi bánatosan nézett rá, minden szavát értette, de válaszolni nem tudott „emberül”.Így csak nyüszített egy keveset, és közelebb húzódott a kisfiúhoz.

- Gyere na- mondta a gyerek, és dobott egy falatot a tízóraiból a kiskutyának, vajas kezecskéjét kétoldalt beletörölte a nadrágjába, vállára dobta a tornazsákot, és elindult az iskola felé.

Morzsi két lépéssel mögötte, tisztes távolságból követte, készen arra, hogy bármikor elfusson, ha a fiú rúgni, köpni vagy táskájával oldalba vágni akarná. Autók robogtak el mellettük, emberek siettek, motorosok tülköltek. Egy nagy-nagy kapu előtt a kisfiú végre megállt, Morzsi is. Szent István Általános Iskola- betűzgette a fiú a szavakat, ízlelgette a jelentésüket. Büszke volt erre az iskolára, hiszen két hónapja idejár, és nagyon sokat tanult, noha az olvasással nem kellett bajlódnia, mint jó néhány osztálytársának, mert ő már középsőben is kiválóan olvasott az oviban. A Pesti Műsorból tanult meg olvasni. Ott egyszerre meg lehetett jegyezni a mozik és színházak nevét, aztán már csak vissza kellett böngészni a betűket, és kész is volt az olvasás. Óvó néni megkérdezte: - Te tudsz olvasni? –amikor egyszer a barátjának  elmondta séta közben , hogy ott a”Fe-ke-te-gyé-mánt-cuk-rász-da” van.

- Tudok- válaszolta a fiú, de azt még az óvó néni sem gondolta, hogy folyékonyan. Onnan kezdve ő olvasott a barátainak az oviban, diafilmeket, mesekönyveket, ha szépen megkérték rá. Valahogy megérezte, hogy „ a tudás hatalom.” Ezt is olvasta valami régi tankönyvben,amit anyukája gyűjtögetett a padláson, és amelyikben egy nyelvkönyvnek egy egér kirágta a sarkát.

Pedig az egerek nem is tudnak olvasni!- gondolta akkor.

  Szóval beléptek a nagy kapun, elhaladtak a portás bácsi ablaka előtt. Pszt!-pisszegett a fiú, és Morzsi fülét-farkát behúzta, hogy ne vegye észre a portás az iskolába igyekvő kiskutyát.

  A fiú egy ajtó előtt megállt, megigazította a vállán a tornazsákot, és belépett az ajtón. Óriási zsivaj fogadta, mindenki beszélni akart vele. Hát még amikor a bozontos kiskutyát is meglátták.

- A tiéd? Hogy hívják?

- Nem adtam neki nevet, amíg nem biztos, hogy az enyém lehet- mondta a fiú.

   Hirtelen éles csengetés némította el a zsivajt. Aztán belépett egy kedves, aranyos néni…