Mustármanó és az Éjszakai Fűszer kommandó

Mustármanó és az Éjszakai Fűszer kommandó.

Mustármanó, mint tudjuk nem volt nagyobb egy befőttesüvegnél, de a szakálla olyan hosszú volt, hogy néha belegabalyodott a saját fakanalába. És azt is tudjuk róla, hogy nem volt varázsló, de amit a konyhában művelt, azt még a tündérek is csodának nevezték.

A Fűszervölgy fölött, ahol lakott minden reggel különös felhők úsztak: sárgásak, illatosak, és ha elég közel mentél hozzájuk, megcsiklandozták az orrodat. Ezek voltak a mustárfelhők –melyek  a manó titkos receptjeinek illatából születtek, amikor épp új mártást főzött.

Egy napon azonban a felhők eltűntek. A völgy lakói szomorúan néztek az égre, mert a reggeli mustárillat nélkül még a kenyér is ízetlennek tűnt. Mustármanó kétségbeesetten kutatta a receptjeit, de aznap egyik sem működött. A mustárfelhő nem jött vissza.

Ekkor elindult a Nagy Fűszererdőbe, ahol a legendák szerint élt egy titkos kertész, aki a sötétvörös mustárt termesztette. Ezt a fűszert azonban csak azoknak adta oda, ha valaki igazán hitt az ízek varázsában. Mustármanó három napig gyalogolt, átkelt a Tormás-patakon, megmászta az Ecetes-hegyet, és végül Frankia, Dijon nevű városában megtalálta az apró, sötétvörös mustármag tulajdonosát, akitől megkapta a varázsmagokat. Amint megkapta melegen pulzálni kezdett a tenyerében.

Hazatérve főzött egy új mártást: – Egy kanál dijoni mustár, egy kiskanál méz, egy korty tejszín, és a sötétvörös mag! – kiáltotta. Ahogy a mártás elkészült, a konyha fölött újra megjelentek a mustárfelhők. Illatosak voltak, könnyűek, és boldogságot hoztak minden reggel.

A történetnek azonban itt még nincs vége, mert egy különösen sötét éjszakán, amikor még az Északi sarkcsillag is alig világított az égen, Mustármanó furcsa zajokra lett figyelmes. A magtárból, ahol a fűszereket őrizte, halk csusszanások és rejtélyes csámcsogások hallatszottak. Ez bajt jelentett.

Azonnal aktiválta az Éjszakai Fűszer kommandó különleges egységét: összehívta Sóska Surrogót, a rejtőzködés mesterét, aki egy petrezselyemlevélbe tudott beburkolózni, Zeller Zorrót, az aromás igazságosztó kardforgatót, és Bazsalikom Bertát, akinek illatától még a legvadabb fűszerbandita is megszelídült. Behatoltak a magtárba, és ott találták Borsóriást, aki titokban fűszermixeket kevert össze, hogy elnyerje a Nagy Lakoma Ízkirály címét– de sajnos a receptjei szörnyűek voltak, és mindenkit tüsszögés rohamba kergettek. Mustármanó nem haragudott meg rá. Ehelyett segített neki tökéletesíteni az arányokat: egy csipet empátia, egy kanál kreativitás, és egy nagy adag barátsággal. A küldetése sikeres volt, az Éjszakai Fűszer kommandó halkan visszavonult, és a magtár újra csendes lett. A falu lakói másnap reggel újfajta mustárt kóstolhattak: Pöttyös Bazsalikomos Mustár néven, amely egyesítette az ízeket és megnyerte a szíveket.

A Mustárfelhő megszületése

Egyszer, egy különösen szép tavaszi napon, Mustármanó szokása szerint kísérletezett az ízekkel a Fűszervölgy laborjában. Paprika-párát kevert kaporral, mustármagot táncoltatott rozmaringgal. És akkor… megtörtént. Egy kanálnyit megpörgetett az Öröm-mixerben, és hirtelen az égbolt elsárgult. Az emberek felnéztek, és látták az első Mustárfelhőt: egy aranyló, illatos, lebegő gomolyagot, amely lassan úszott el a Duna fölött. A levegőben finom mustárillat terjengett, és ahol csak elhaladt, az emberek jobb kedvre derültek.

Mondjam el, hogyan készíthetnénk el a Mustárfelhő-inspirált varázsmártást otthonra? Képzeld el, ahogy egy lágy, selymes mustármártás gomolyog a sült húsok vagy grillezett zöldségek fölött, mint egy fűszeres felhő, ami minden falatot megkoronáz. Íme a mesés recept:

Mustárfelhő mártás „à la Mustármanó” 

Hozzávalók (varázslatos 4 adaghoz):

2 evőkanál tündérmustár (dijoni mustár)

1 evőkanál aranymagos mustár (magos mustár)

1 teáskanál méz – a manók kedvence

1 dl tejszín –a felhőpuha állagért

1 dl joghurt – a szivárványos könnyedségért

1 csipet kurkuma – a napfény íze

1 evőkanál vaj – a manók titkos alapja

Só, bors – ízlés szerint

1 csipet varázspor (szerecsendió vagy citromhéj)

Elkészítése, ahogy Mustármanó csinálja:

Olvaszd fel a vajat, mint ahogy a nap megolvasztja a reggeli harmatot. Keverd bele a mustárokat, mézet és kurkumát,– ettől lesz aranyló, mint a mustárfelhő. Öntsd hozzá a tejszínt és joghurtot, és keverd el varázspálcával (vagy habverővel), amíg selymes nem lesz. Ízesítsd sóval, borssal, és egy csipet varázsporral, amitől a mártás megénekli a tavaszi rét ízeit. Tálald melegen, sült csirke, grillezett zöldségek vagy akár egy manószendvics mellé.

És Mustármanó minden héten egyszer megfőzi ezt a Mustárfelhő mártást, és aki megkóstolja, egy pillanatra hallja a felhők suttogását: „Az ízek varázsa ott él, ahol tudják, hogy kell főzni.”