Barion Pixel

Nádi Sás, a tavimanó kalandjai: Álomkirályság 2


A tavimanók az estét még a szigeten töltötték, majd másnap reggel útra keltek. Minden hajó a következő sziget, Álomkirályság felé vette az irányt, Gumós Sarkantyúka javaslatára azonban csak az élelmiszerszállító hajó közelítette meg jobban a partokat. 
...

Kép forrása: saját rajz

A tavimanók az estét még a szigeten töltötték, majd másnap reggel útra keltek. Minden hajó a következő sziget, Álomkirályság felé vette az irányt, Gumós Sarkantyúka javaslatára azonban csak az élelmiszerszállító hajó közelítette meg jobban a partokat.

Miután kikötöttek, a legénység minden tagja a leszállt a vitorlásról. Gumós Sarkantyúka, aki már el is felejtette, milyen volt egy nappal ezelőtt még a szomorkodó Nádi Sásnak lenni, nyakába akasztotta a Pipacsszigeten kapott tarisznyáját, majd a rókával maga mellett, elindult a part mentén. A terve az volt, hogy megtalálja a bejáratot a sziget belseje felé. Pipacsszigethez hasonlóan ugyanis itt is hatalmasnak tűnő hegyek zárták el a parttól a belső területeket.

Hosszú gyaloglás után főhőseink rábukkantak egy nyílásra a hegy aljában, ami, bár nem volt nagy, egy rókának és egy manónak mégis elegendőnek tűnt. Gumós Sarkantyúka indult el először a sziklahasadék felé, amikor Cickafark váratlanul mindkét mancsát a bokája köré fonta.

Mi van akkor, ha ez egy csapda? – nézett aggodalmaskodva a tavimanóra.

Már miért lenne az? – bizonytalanodott el egy pillanatra Gumós Sarkantyúka is.

Nem a hasadékról beszélek. Inkább menjünk tovább – intett Cickafark, mire a tavimanó nyugtalanul ismét a nyílás belseje felé vette az irányt, de már cseppet sem olyan magabiztosan, mint a róka aggodalmaskodása előtt.

Hosszú percek vagy órák telhettek el, mire a két jóbarát kiért a hegy túloldalán. Cickafark itt kapott pár cseppet a Pipacssziget királynőjétől kapott üvegcséből, hogy ne aludjon el az álomportól.

Azt hiszem, el kellene torlaszolnunk a bejáratot – szólalt meg ismét a róka.

Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Ha a többiek ugyanis betévednének ide, azonnal elnyomná őket az álom. Mint ahogyan veled is ez történt még Pipacsszigeten.

Azért én mégiscsak lezárnám valamivel ezt az alagutat.

Gumós Sarkantyúka hallgatott a rókára, és közös erővel egy hatalmas követ gördítettek a bejárat elé. Így már nyugodtan folytatták útjukat. Még egyikőjük sem járt soha a pikkelytengeri szigeteken, így először itt is rácsodálkoztak a különböző színű és formájú növényekre, az óriásira nőtt fákra és az ágaikról lecsüngő méretes álomfogókra. Álomkirályságban jártak, és a sziget belseje felé közeledve egyre több minden emlékeztette őket az alvásra és az álmok világára. A fák közé sok helyen fehér színű függőágyak voltak kifeszítve, amiket gondos kezek párnákkal béleltek ki. Csábítóvá akarták tenni a helyet a fáradt vándoroknak, hogy bármikor lepihenhessenek aludni. Nádi Sás és Cickafark erősen ellenállt a rájuk telepedő álmosságnak, amely a tavimanó különlegessége és a rókának adott cseppek ellenére lassan kezdte őket is utolérni.

Estefelé járt már az idő, mire elérték a királyi palotát, amely a sötétség ellenére is jól látható volt a falakra telepedő szentjánosbogaraknak köszönhetően. A palota úgy nézett ki, mintha valaki vastag indákból fonta volna össze. A két jóbarátnak azonban nem maradt sok ideje és lehetősége sem, hogy megcsodálja a hatalmas kertet vagy a közeli apró házikókat, hiszen a sötétségtől lassan már az orrukig sem láttak. És még meg kellett keresniük a bejáratot. Szerencséjükre azonban az álomfogó alakú kapu nem volt messze tőlük. Miután hosszú rábeszélés után az ajtóőr beengedte őket a palotába, egy másik ott dolgozó manó gondjaira bízta a rókát és a tavimanót. A két jóbarát kezdett megnyugodni, hogy a tervük végül sikerrel járhat.

A róka és a tavimanó előtt haladó szótlan szolgáló hosszú folyosókon vezette át a váratlan vendégeket, hogy aztán egy hatalmas terembe érjenek. A helyi manó udvariasan bemutatta az uralkodónak a két idegent, majd meghajolt és sietve távozott.

És mi járatban vagytok erre? – kérdezte a rövid bemutatkozás után a király.

A Pikkelytenger szigeteit járva próbálunk választ találni arra, hogy hova tűntek a vízből a halak – felelte Nádi Sás, akinek ebben a pillanatban ismét Gumós Sarkantyúkává kellett válnia.

És nem féltek ketten hajózni ebben a hatalmas Manó Birodalomban? – szólalt meg ismét az uralkodó.

Birodalomban? – csodálkozott Cickafark. – Ezek nem különálló országok?

Valamikor régesrégen minden manó együtt élt, azonban valami félreértés folytán különváltak útjaink, és utána ezekre a kis szigetekre költöztünk – magyarázta a király, majd hirtelen témát váltott. – De ennyi elég is a történelemből. Inkább azt mondjátok el nekem, hogy ti miért nem aludtatok el a szigeten elszórt álomportól.

Most Gumós Sarkantyúkán volt a sor, ő pedig úgy gondolta, az uralkodónak is joga van tudni a pipacsszigeti cseppekről és az ő furcsa származásáról.

Mit szeretnétek, mit tegyek? Hiszen ahogyan ti is láthattátok, semmit sem tudok az eltűnt halakról, amik engem is egyre jobban aggasztanak – mondta szomorúan a király.

Ha adna mellénk egy manót, aki velünk tartana hosszú utunkon, azt nagyon megköszönnénk – mondta Gumós Sarkantyúka.

Rendben – egyezett bele a király. – Már tudom is, hogy kit küldök veletek. Egyet azonban ígérjetek meg – halkította le a hangját hirtelen a koronás fő, majd felállt a trónjáról és a két idegenhez lépett. Soha semmilyen körülmények között nem áruljátok el senkinek sem, hogy nálatok vannak az álompor elleni cseppek vagy azt, hogy Pipacsszigeten készítik őket.

Miért? – csúszott ki váratlanul a róka száján, és hiába tette oda az egyik mancsát, a kérdést visszavonni már nem tudta.

Mert fogalmatok sincs, hogy mennyi baj történne az összes manóval, ha valaha gonosz lények kezébe kerülne egy ilyen üvegcse – suttogta az uralkodó, aki egy pillanatra elgondolkozott, majd ősz szakállába túrva váratlanul folytatta. –Oka van annak, hogy a manók hosszú évszázadokkal ezelőtt szétváltak, ugyanis minden manófajnak akadt egy kincse, mindet pedig nem volt ajánlatos egy helyen őrizni. A pipacsszigeti manóknak az álompor elleni cseppek, az álommanóknak az álompor, a cukorvölgyi manóknak az igazmondó cukorka, a játékvárosi manóknak a féltve őrzött dobókockáik, a pénzvárosi manóknak pedig az a rengeteg kincs, amit az évek során kibányásztak a földből, vagy elcsentek az emberektől.

És a tavimanóknak? – kérdezte Nádi Sás.

Nekik a hajóik jelentik a kincset.

A tavimanónak már a nyelve hegyén volt a következő kérdést, azonban ekkor a terembe belépett egy fiatal manó. A szakálla még Nádi Sáshoz hasonlóan neki sem nőtt ki, azonban mégis valahogy idősebbnek tűnt, mint a fiatal tavimanók. A szőtt lila nadrág mellett egy barna levélből varrt felsőt és egy zöld mellénykét viselt, a hátán pedig egy hatalmas zsák volt, amit a nagy útra pakolhatott össze.

Ő lesz a követem, aki elkísér benneteket a hosszú útra – mondta a király a nemrég érkezett manóra pillantva, majd így folytatta: – Nekem most mennem kell és ti is keljetek útra mihamarabb, lehetőleg még ma.

Még ma este? – értetlenkedett Cickafark.

Itt mindig este van – szólt vissza a király az ajtóból. – A szerencse legyen veletek! – mondta, majd végleg eltűnt a hosszú folyosón.

A nevem Balkáni Babérmeggy – mutatkozott be a király követe.

Ő itt mellettem Cickafark mutatott a rókára Nádi Sás, engem pedig Gumós Sarkantyúkának hívnak.

Örvendek – nyújtotta a kezét az álommanó, majd akaratlanul is Nádi Sás arcára tévedt a tekintete.

Szép szakáll – mondta egy kicsit irigykedve, amiért ő még nem büszkélkedhetett ilyesmivel.

Köszönöm – pirult el a tavimanó, és ebben a pillanatban tényleg örült a kölcsönzött arcszőrzetnek, mert különben az álommanó könnyen rájött volna, hogy nem mond igazat.

Kovács Réka Klaudia, amatőr író

A nevem Kovács Réka Klaudia. Jelenleg angol-német tanári szakon tanulok az ELTE-n, a szabadidőmben pedig szívesen találok ki különféle töténeteket - főleg meséket. Már kisiskolás koromtól írok, amivel nem csak magamnak, hanem az olvasóimnak is szeretnék örömet szerezni. Idáig főleg a családtagjaim és a barátaim olvasták a történeteimet, de remélem, másoknak is tetszeni fognak. Jó olvasgatást kívánok minden m...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások