Nudli és a robotfűnyíró esete

Nudli és a robotfűnyíró esete.

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy fekete cica. Ez a cica a világ legbátrabb cicája volt. Mégis akadt egy nap, amikor nagyon megijedt valamitől, és megismerte, milyen is a félelem.

Egy szép tavaszi napon Nudli arra ébredt, hogy valami felismerhetetlen szerkezet fel-alá megy a kertben. A házikója kényelmes párnái közül ki is lesett, mi lehet ez a valami, ami már korán reggel ilyen borzalmas hanggal van. Ahogyan kikémlelt, hamar meg is pillantotta a szörnyeteget, ami kerekein gurulva körbe-körbe járkált a kertben. Nudlinak fogalma sem volt, milyen állattal találta szemben magát, azonban jobbnak látta, ha visszabújik előle a házába.

Nudli vissza is aludt hamar, és amikor felébredt, már híre hamva sem volt a kerti szörnyűségnek. Nudli nyugodtan sétált is egy nagyot a kertben, átment egy kicsit a szomszédba is, meg is vacsorázott, és meglátogatta a környékbeli cicabarátait is. Csak ezután tért nyugovóra.

Másnap reggel azonban megint arra a szörnyű hangra ébredt, és már ki sem kellett néznie a házikójából, hogy tudja, az a kerekeken guruló valami lehet a zaj forrása. Ezt viszont már Nudlika sem hagyhatta szó nélkül! Reggeli után össze is hívta a macska kupaktanácsot, és Picikével és Mütyürrel együtt arra jutottak, hogy meg kellene nézniük közelebbről is ezt a valamit. Mire azonban véget ért a macska-megbeszélés, az az ijesztő valami már el is tűnt a szemük elől.

Nudli viszont akkor és ott elhatározta, hogy másnap reggel akárhogy is lesz, ő szembenéz a fenevaddal. Korán fel is kelt és kiállt a fűbe, hogy találkozzon a kerekeken guruló valamivel. A szörnyeteg jött is, maga előtt elhajtva a füvet. Egyre csak közeledett Nudli felé, aki bátran állta az útját. Már egészen közel ért hős cicánkhoz, Nudli pedig még a szemét is becsukta, úgy várva, mi lesz ennek a vége. Azonban alighogy a kerti szerkezet Nudlihoz ért, hirtelen teljesen elnémult. Nudli félve nyitotta ki mindkét szemét, és hirtelen szembetalálta magát a szörnnyel. Ahogyan így állt előtte, rájött, hogy talán nem is olyan ijesztő ez a valami. Sokkal kisebbnek tűnt, mint ahogyan azt képzelte.

Nudli óvatosan egy lépést tett a fűnyíró felé, majd az egyik mancsát rá is helyezte. A masina meg sem mozdult, Nudli pedig felbátorodva egyre jobban rámászott. Mütyür a teraszról elnyújtott nyakkal és kikerekedett szemekkel nézte, ahogyan Nudli felül arra a kerti szörnyre. Hős cicánknak azonban semmi baja sem esett. Ahogyan minden kis végtagja elhelyezkedett a fűnyírón, az elindult vele együtt, hogy végezze a dolgát. Nudli büszkén és bátran ült a masinán, és egy pillanat alatt rájött, mennyivel kényelmesebb így közlekedni, mint a saját lábán.

Lassan a többi cica is megszerette Robit, akit a gazdáik neveztek el így, és mindannyian rajta utaztak a kerten belül reggelente.

Itt a vége, fuss el véle!

Aki nem hiszi, járjon utána!