Nagymama ölében

Nagymama ölében.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Volt egyszer egy kedves nagymama, aki mindig finom süteményeket sütött, ha unokáját várta. Ebéd után az asztalra tette és csemegéztek belőle. Sokat és sokszor mesélt az ölében a legkisebb unokájának. Hogy miről? Mindenről, amit csak kérdezett. Arról is, amit nem. 

Az unoka, aki nagyon szerette a nagyit, nagyon boldog volt, amikor vele lehetett. Imádta a finom süteményeket, amelyeket ő sütött neki. Azonban egy napon a mami beteg lett, megfázott, és nem tudta elkészíteni a gyermek kedvenc süteményét, még felkelni se tudott az ágyból. Az unoka is nagyon aggódott mamája miatt, és azt kérdezte tőle, hogy mire lenne szüksége, hogy jobban legyen. A nagymama elmondta, hogy az orvosok már mindent megtettek azért, hogy jobban legyen, írtak neki vitaminokat, ellátták jótanáccsal. Ám az egyetlen dolog, amire most igazán szüksége van, az az unoka szeretete és jelenléte. A gyermek nagyon boldog volt, hisz ebben ő is tud segíteni. Nem laktak messze, kertszomszédok voltak. Elhatározta, hogy minden nap óvoda után eljön hozzá és mesél neki, úgy ahogy ő is tette nem is olyan régen, egészen addig, amíg meg nem gyógyul. Így is történt. Az unoka minden nap elment a nagymamához, megkérdezte tőle, hogy mire van szüksége és mesélt neki az óvodáról, a barátairól, mindenről, ami csak az eszébe jutott.  A nagymami nagyon örült, hogy a gyermek mellette van, és minden nap egy kis időt együtt töltöttek. Hamarosan az unoka észrevette, hogy a nagyi egyre jobban van, és már nem annyira beteg, mint korábban. Úgy döntött, hogy meglepi egy saját készítésű süteménnyel.  Az unoka el is készítette édesanyja segítségével, és elvitte a nagymamának. Mamó nagyon boldog volt, és nagyon finomnak találta a süteményt. Azt mondta neki, hogy ő az egyik szeme fénye, és mindig is az lesz. Azóta minden nap együtt sütnek-főznek, kertészkednek , közben beszélgetnek egymással. Az unoka megtanulta, hogy a legfontosabb dolog az életben a család és a szeretet.

Nem felejtett el köszönetet mondani azért, hogy mennyi mindenre megtanította őt és mindig ott volt mellette, amikor csak szükséges volt.