Nem hagylak cserben

Nem hagylak cserben.

            A róka család kis kertes házában gondterhelten üldögélt az asztalnál a kislányuk. Meghívókat fogalmazott a hét végén rendezendő kerti partira.

            Csengőhang szakította félbe a merengését. Kíváncsian sietett az ajtóhoz, és örömmel kiáltott fel, mikor meglátta a barátnőjét.

– De jó, hogy megérkeztél!

– Megígértem, hogy segítek fogalmazni! – felelte Farkaslány mosolyogva.

– Igen, tudom, hogy te mindig betartod, amit mondtál! – bólintott elismerően Rókalány. – Gyere, már félig készen vagyok! – folytatta, azzal előre ment, hogy mutassa az utat. – Most a nappaliban írok! – jegyezte meg. – Gyere utánam! – kérte.

Mikor mindketten beértek a szobába, Farkaslány meglátta az asztalon heverő halványzöld lapokat, és elmosolyodott, majd így szólt:

– Ez a tavaszi erdő színe. Nagyon tetszik! – bólintott.

– Itt a piszkozat, olvasd el! – kérte a barátnője, és odanyújtott egy lapot, melyre pár sort írt.

„Meghívó

Ezen a héten szombaton, délután négy órakor szeretettel várlak benneteket a kertünkbe. Az összejövetelt a focimeccsen résztvevő fiúk tiszteletére rendezem. Süteményt és italt örömmel elfogadunk!

Rókalány”

– Miért mondtad, hogy csak félig van kész? Ez egy tökéletes meghívó! – dicsérte meg Farkaslány.

– Még nem szedtem össze a címzetteket! – felelte Rókalány.

– Rókák, farkasok, borzok, medvék, őzikék, sünik, mókusok, madarak, vagyis minden erdőlakó! Írd be a címzésbe, hogy az erdő állatai részére, és akkor mindenki kap belőle! – mondta a Farkaslány.

– Jó ötlet, köszönöm, már írom is! – mondta a Rókalány.

– Másoljuk át egy zöld papírra, és tegyük ki a tisztás szélén a nagy fa törzsére! – javasolta Farkaslány.

– Jó. De várj csak! A katicabogarak nem biztos, hogy meglátják ott! Pedig drukkoltak a meccsen! Tudod mit? Nekik külön elviszem! Ők egész nap a virágok között szálldogálnak a réten! – tette hozzá Rókalány.

– Rendben van. Gyere, másoljuk le a meghívót két halványzöld papírra – egyezett bele Farkaslány.

Mivel ketten írtak, így gyorsan elkészültek. Elvitték a rétre a meghívókat, az egyiket kiragasztották a nagy fa törzsére, a másikat a tarka virágok közelébe tették és egy nagy fehér követ raktak rá, hogy el ne vigye a szél. Arra szállt egy katicabogár.

– Nem feledkeztél meg rólunk! De jó lesz szombaton! – kiáltotta, és azonnal közölte a jó hírt a többiekkel.

Farkaslány és Rókalány összenéztek. Egyre gondoltak.

– Milyen szerencse, hogy nem felejtettük el őket! – mondta ki hangosan Rókalány.

– Gyere, látogassuk meg a két csapatkapitányt! Hívjuk meg őket személyesen is! – javasolta Farkaslány. Elindultak Rókakölyökhöz, majd mikor odaértek, hosszan nyomták a csengőt. Nagysokára megjelent az ajtóban bekötött lábbal, bicegve.

– Mi történt veled? Nagyon fáj? – kérdezte Rókalány.

– Kibicsaklott a lábam. Nem annyira fáj – felelte a róka, de a szemében azt látták, hogy az utóbbi nem teljesen igaz.

– Hadd segítsek! – kérte Rókalány, és a kezét a vállára tette. – Így könnyebb lesz haladni! – folytatta.

Rókakölyök egészen meghatódott, igyekezett minél kevésbé rátámaszkodni, hogy ne legyen túl nehéz, de azért engedte, hogy segítsen. Farkaslány a másik oldalról támogatta, és bearaszoltak a szobába. Ott leültek, és Rókalány elmondta, hogy a szombati kerti partira szeretné elhívni őt.

– Kibicsaklott lábbal nem szeretnék elmenni. Nem akarom, hogy mindenki sajnáljon! – mondta szomorúan Rókakölyök.

– Addigra talán meggyógyulsz! – bíztatta Farkaslány, de maga sem hitte.

– Most itt maradok melletted! És szombaton sem hagylak cserben! – szólt határozottan Rókalány.

– Nekem még el kell mennem Farkaskölyökhöz! Maradjatok, nem kell kikísérni! – szólalt meg Farkaslány, és elsietett.

Rókalány vizes borogatást rakott Rókakölyök lábára, és egészen addig beszélgetett vele, amíg a szülei hazaértek. Akkor aztán elköszönt, és elment. Az útja egyenesen Farkaskölyökhöz vezetett. Elpanaszolta neki, hogyan járt Rókakölyök.

– Menjünk el Medve buszsofőr bácsihoz, és kérjünk tőle tanácsot! – javasolta Farkaskölyök. Azonnal elindultak, és szerencsére otthon találták. Mikor meghallotta a történetet, nagyokat hümmögött, majd így szólt:

– Van egy megoldás! Ne keseredjetek el! Úgy készüljetek, hogy mindenki jelen lesz a találkozón! Én fogom elszállítani őket a buszommal! – mosolygott diadalmasan.

– Ez nagyszerű! – kiáltották a kölykök, és megnyugodva hazatértek. Medve buszsofőr bácsi megkérte Bagoly tanító bácsit, hogy közölje a vendégekkel, hogy busszal mennek Rókalányék kertjébe szombaton. Mindenkit sikerült értesíteni, így a nagy napon senki nem indult el gyalogosan.

Rókalány egy órával a rendezvény előtt megjelent Rókakölyöknél.

– Öltözz gyorsan, nem sokára indulunk! – nevetett titokzatosan.

– Nem tudok olyan messzire elsántikálni! – vallotta be a kölyök.

– Nem is kell. Mondtam, hogy nem hagylak cserben! Jön értünk az iskolabusz! Mindenki azzal utazik, még a katicák is – felelte Rókalány.

Rókakölyök meg sem tudott szólalni a meglepetéstől.

– Micsoda ötlet! – mondta aztán.

Hamarosan hangos tülköléssel megjelent a kertkapuban az iskolabusz. Az őzikék, borzok, mókusok, mackók, sünik, rókák, farkasok, baglyok és katicabogarak már mindannyian rajta ültek. Izgatottan várták, hogy Rókakölyök megjelenjen az ajtóban, és erre nem kellett sokat várni.

– Ne siessetek! Megvárunk! – intett Medve buszsofőr bácsi. Hamarosan felkapaszkodtak, és hangosan énekelve tették meg az utat Rókalányék kertjébe. A sok kis állat rengeteg finomságot hozott magával, azokat felrakták az asztalra, és csemegéztek belőle. Rókakölyök egy kényelmes karosszékben üldögélt, és soha nem hagyták magára, mindig volt valaki, aki szórakoztatta.

– Hogyan fogom én nektek ezt viszonozni? – kérdezte, mikor a délután estébe hajlott.

– Erre nem lesz szükség, reméljük! – felelték a többiek.

– Igaz! Ne érjen senkit baleset! Vigyázzatok magatokra! – intette őket Rókakölyök. Mikor beesteledett, Medve buszsofőr bácsi hazavitte őket. Rókakölyök maradt utoljára, és így szólt:

– Köszönöm, hogy haza tetszett hozni!

– Ez természetes. Nem hagyjuk cserben egymást! – felelte a medve.

            Az állatkölykök a nagy összejövetel után elfáradva, de boldogan tértek haza. A katicabogarak bebújtak a virágok kelyheibe a réten, és azok mély álomba ringatták őket. Rókakölyök azon gondolkodott, mennyire jó, hogy neki olyan barátai vannak, akik nem hagyják el a bajban, és azután lassacskán ő is elszenderült.

Állatkölykök

Rókakölyök az iskolabuszon

Rókalány bizalma

Állatkölykök az erdei úton

Focilabda a mókus odúban