Nick,a mókus

Nick,a mókus.

Élt egy kis mókus az erdő tetején,a második emeleten.A többi mókus szerette őt,mert mindenkihez volt egy kedves szava,és akit megkedvelt annak még mogyorót is adott ajándékba.

Nyár volt,lassan jött a tél,de tényleg csak lassan.Ő már javában rakta el a mogyorót télire.Nick csak dolgozott,dolgozott,de ez a többi mókusnak annyira nem tetszett,mert szinte az összes mogyorót elrakta magának,mert nagyon félt,hogy télen nem lesz mit habzsolnia.Nem volt kapzsi,de nagyon sokat gondolt a hasára,így a többi mókust is arra kényszerítette,hogy azok is rakjanak el mogyorót, mert különben nem marad nekik a csemegéből.Viszont így nem tudnak pancsolni,napozni,játszani egymással.A többi mókus mondta Nicknek,hogy már bőven elraktározott annyi mogyorót,hogy elég legyen télire.Azt tanácsolták neki,hogy öten vannak és egyenlő adagot tegyenek félre,és Nick ezt már jóval túlhaladta.

A többiek kitaláltak neki egy történetet,hogy innen egy fél napi távolságra van egy egy másik erdő,amiben óriási,és annál is finomabb mogyorók vannak.

Nick eldöntötte,hogy azonnal útnak indul,és vitt magával egy üres zsákot is,amit majd tele pakolhat.Nick elindult,  egy kiszáradt mederhez ért,amin áthaladt.Már nagyon el volt fáradva,teljesen kiszáradt,szerencséjére egy kis patakhoz ért,amiből kortyot egyet kettőt.Ezután összesett a fáradtságtól és elszenderedett a part mellett.Halk morajlásra ébredt,később vette észre,hogy csak a gyomra korgott.Felnézett és észrevette,hogy pont annak az erdő szélén aludt el,amiről meséltek a társai.Olyan lusta volt ,hogy egy kővel megdobott egy mogyorót, és az lehulott a földre.Ezt gyorsan elmajszolta,megállapította,hogy 1000-szer finomabb ez a termés,mint a hazai.Rögtön telepakolta a zsákot,alíg bírta felemelni.

Abban a pillanatban,amikor elakart indulni elkezdett szakadni az eső,csak úgy ömlött,mintha dézsából öntötték volna.Egy fa alatt talált menedéket.

Elállt az eső,és elindult hazafelé.Odaért ahoz a kiszáradt folyó helyéhez,ami a sok eső miatt már nem volt kiszáradva.Nick nagyon megijedt,mert híd sehol sem volt a környéken.És olyan dolog történt,mint a mesében.

Egy szivárvány lett az égen,ami összekötötte a két partot.Nick odament a szivárvány aljához,és elkapta a zöld szín,és elkezdte átrepíteni a másik oldalra.A zsák viszont kiszakadt,és egyesével potyogtak a kincsek a folyóba.Nick áttért ,üresen,bosszúsan,csurom vízesen,esetlenül,összerogyva.Hazaért és a többiek nagyratágult szemekkel,mint amekorrák a lesett mogyorók voltak ,csak úgy nézték Nicket,és nem sejtették,hogy mi történt vele.

Elmesélte az egész kalandját,a többiek csodálattal hallgatták őt.Elmondta a többieknek,hogy nagyon megbánta a viselkedését,és egyetértet azzal,hogy tényleg túlzásba vitte a raktározást.Megígérte a társainak,hogy legközelebb csak annyit fog félretenni, amennyi tényleg kell.