Nóri, Kristóf és a Varázspálca - 7. rész: Grizmó, a varázsló


https://webshop.meskete.hu

A nyaralás a végéhez ért, az utolsó nap délelőttjén az ikrek mindent becsomagoltak a táskáikba. Szomorúan gondoltak arra, hogy újabb kilenc hónapot kell várniuk, mire megint eljöhetnek a nagyihoz.

A nagymamájuk, mintha csak megérezte volna a gondolataikat, felkiabált nekik az emeletre.

– Gyerekek, készen vagytok? Indulnunk kell, hogy elkerüljük a csúcsforgalmat!

– Igen, minden kész! – szólt vissza Kristóf, még az ágyon ülve.

– De jó volt itt, úgy maradnék! – ereszkedett mellé a kislány, majd hirtelen felugrott. – Jaj, a fogmosó homokórám még a fürdőben van!

Kiszaladt érte, ám Kristóf hiába várta, nem jött vissza.

– Már legalább öt perce elment! – bosszankodott a kisfiú. – Mi tart neki ennyi ideig?

Ült még egy–két percet, végül a nővére után indult. Bement a fürdőszobába, de nem találta ott. Megnézte a mosógépben, a szennyeskosár mögött, a kádban, de sehol sem lelte. Ahogy egyre ijedtebben nézelődött, hirtelen egy cetlire esett a pillantása. A tükörre ragasztott papírdarabon ez állt:

Van nálad valami, ami az enyém, és van nálam valaki, aki a tiéd. Cseréljünk! Legyél a parton 10 perc múlva, várlak az óriáskeréknél! Aláírás: Grizmó, a varázsló.

– Micsoda?! – kiáltott fel riadtan a kisfiú. – Nórit elrabolta egy varázsló! Most mit csináljak? Szóljak a nagyinak? Á, azt nem lehet!

Fel–alá járkálva tipródott egy ideig, de azután döntött.

Villámgyorsan felkapta a cipőjét, s hogy a nagyi ne vegye észre, kimászott az ablakon. Óvatosan átügyeskedte magát a ház melletti diófára, s onnan könnyedén lehuppant a földre.  

Gondolkodás nélkül rohant a part felé. A lellei óriáskerék ilyentájt nem működött, csak állt egyhelyben. Bár a fényei sem futkároztak rajta szemcsalogatón, de még így is lenyűgöző látvány volt a nagysága, a mérete.

Kristóf kifulladva ért oda, és körbenézett. Nem látott senkit, de hirtelen halk kopogtatást hallott az egyik kabin felől. Észrevette, hogy Nóri kétségbeesett szemekkel ott ül benne, s mellette egy nagyon öreg, ráncos lény bámul felé várakozva.

– Biztosan ő Grizmó! – motyogta maga elé Kristóf, s egy kis félelem suhant át a szívén.

De nem engedhette meg magának, hogy megijedjen.

A varázsló fekete köpenyt viselt, amit egy barna övvel kötött meg a derekán. Nagyon öregnek, és nagyon gonosznak tűnt benne.

A kisfiú azonban habozás nélkül elindult feléjük.

– Már nagyon vártunk! – szólt a varázsló halk, reszelős hangon. – Elhoztad?

– I... igen! De ígérd meg, hogy elengedsz bennünket, ha visszaadom! – válaszolta Kristóf óvatosan.

– Látom, nem félsz! – nézett rá elismerően Grizmó. – Még senki nem mert kérni tőlem semmit! Ennyire bátor lennél? Vagy inkább ostoba?

– Nem vagyok ostoba! – kiáltott rá a fiú. – Engedd el Nórit, mégpedig azonnal! Ha megteszed, visszaadom a pálcád!

– Jól van! Ha visszaadod, már úgysem érdekel, hogy hol vagytok! – nevetett fel a varázsló, s száját gonosz mosolyra húzta. – Mindenkit békává fogok változtatni a tó körül! Újra enyém lesz a Balaton, egyedül az enyém! Ha–ha–ha–haaa!

Kristóf ereiben megfagyott a vér.

– Ez nem történhet meg! – gondolta, és támadt egy bátor ötlete.

– Jól van! – szólt végül. – Nóri, indulj haza a nagyihoz!

– Nem megyek nélküled! – sírta el magát a kislány.

– Dehogynem! – erősködött Kristóf, és rákacsintott. – Minden rendben lesz! Csak menj!

Megvárta, míg Nóri kilép a kabinból és elég messzire eltávolodik, majd keményen a varázsló szemébe nézett.

– Nem engedem, hogy bárkit is bántani merj! – kiáltotta neki, és egyetlen mozdulattal kettétörte a pálcát.

– Neee! – ordított rá a varázsló, de már későn.

A teste fekete ködként foszlott szerteszét, mielőtt a pálca földet érhetett volna.

Kristóf heves szívdobogással rohant vissza a házhoz, ahol Nóri úgy ölelte, mint egy hőst!

– Gyerekek, gyertek le, mennünk kell! – szólt fel a nagyi, mit sem sejtve arról, merre jártak. – Szálljatok be az autóba!

Nóri és Kristóf kimerülten az egész hazautat átaludta. Otthon viszont még sok estén át tanakodtak azon, vajon hogyan került a pálca a nagyihoz? Alig várták, hogy a következő nyáron megkérdezhessék tőle!

Jantyik Zita, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Jantyik Zita amatőr meseíró

dr. Borsos Károlyné, Jantyik Zita vagyok. Lőkösházán élek a családommal, férjemmel négy gyermeket nevelünk itt. Kamaszkorom óta foglalkozom írással, igaz, a gyereknevelés és a munkám miatt csak nagyobb kihagyásokkal. Amióta gyermekeim születtek, leginkább meséket írok. Esténként csupa róluk szóló történetet mondtam nekik, olyanokat, melyek az éppen aktuális élethelyzeteikre illeszkedtek. Bár könyvekből is ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!