Kép forrása: pixabay.com
Pelyhes kiscsibe.
A pelyhes kiscsibe egy fénylő nyári hajnalon kibújt a tojásból, és hunyorogva tekintett szét az udvaron. Neki most ez a kert jelentette az egész világot. Tyúkanyó elégedetten vette tudomásul, hogy bár kisebb, mint a többiek, de teljesen egészséges.
-Világra jött a testvéretek! Gyertek gyorsan ide!- rikkantotta.
-Kakas apa, nézd meg a kicsi lányod!- folytatta.
A sok kis sárga csibe és a színes tollú, büszke nagy tarajos mind odasereglettek a jövevény köré.
-De pici vagy!- mondta a legidősebb lekicsinylően. Ő már ismerte a területük minden rejtett zugát, az itatót, az etetőt, tudta hol alszik a cica, hol őrködik a kutya, mikor jönnek haza a gyerekek. Nagyon büszke volt magára, hogy ő ilyen okos, nagy csibe már.
-Ejnye, fiam, te is ilyen pici voltál mikor megszülettél! Majd megnő, csak várd ki a végét!- intette le a papája.
A pelyhes kiscsibe összehúzta magát, így még apróbbnak látszott. A cirmos cica meghallotta a csipogást, kíváncsi volt, hogy mi újság a baromfiudvarban, és elindult feléjük.
-Szia, pici csibe! Köszöntelek itthon!- nyávogta, és közelebb hajolt, hogy jól megnézze a jövevényt. A csibe tágra nyílt szemmel figyelte, ez a szőrmók volt az első cica életében, akit látott.
-Vajon mi az ott rajta?- gondolta, és elkapta a bajuszát a csőrével.
-Csip, csip, ne húzd meg a macska bajuszát, mert az fáj neki!-csipogták a testvérei. De már késő volt. Pelyheske akaratlanul is megcibálta. A kis kölyökmacska mérgesen fújt egyet, és tovább állt.
-Te aztán jól bemutatkoztál!- szólt az újszülöttre az anyja.
-Vakmerő vagy!- folytatta.
A kölyökcica a kutyusnál jól kiadta a mérgét, elmondta, hogy milyen udvariatlanul fogadta őt az új lakó.
-Kicsi még, ne haragudj rá! Majd megtanulja, hogyan kell viselkedni!- ugatta a bölcs házőrző.
Egy kisfiú és egy kislány jelent meg a kertkapuban. Azonnal észrevették, hogy kibújt a tojásból az utolsó kiscsibe.
-Édes, pelyhes kiscsibe, kérünk szépen gyere ide!- szavalták mind a ketten.
-Ó, milyen kedvesek!-örvendezett Pelyheske, és botladozva elindult a gyerekek felé. A kislány két kezébe fogta, melengette, simogatta.
-Nekem is add ide egy kicsit!- szólt a testvére.
-Jól van, de vigyázz rá! Nagyon pici még!- válaszolta a kislány, és odanyújtotta a csibét.
A kutyus féltékenyen vette tudomásul, hogy most nem ő az első, akit köszönt a kisfiú. Odament hozzá, és pár üdvözlő ugatást hallatott. A kölyök cica a kislány lábának dörgölőzött, így akarta felhívni magára a figyelmet. A gyerekek értették a célzást. Lerakták tyúkanyó mellé a pelyhes kiscsibét. A kisfiú kerített egy botot, eldobta, és a kutyust megkérte, hogy hozza vissza.
-Így már rendben van!- gondolta a házőrző, és futott a bot után. A kislány lehajolt a cicáért, és ölbe vette. Ő azonnal dorombolni kezdett.
-Ugyanúgy fogunk veletek játszani, mint eddig! De kiscsibe is a család része, vele is törődünk ezentúl!- szólt megnyugtatóan a kisfiú.
A pelyhes kiscsibe figyelt, és percről - percre új tapasztalatokat szerzett. Egyszer beleesett az itatóba, olyan ügyetlenül használta. Hamar kikecmergett, azután többé ez nem fordult elő. Eleinte összerezzent, ha a kutyus vakkantott, később rájött, hogy neki az a dolga, hogy megugassa az arra járókat, és megszokta az erős hangot. Kezdetben állandóan jártatta a csőrét, aztán később már csak akkor, ha mondanivalója volt.
Egy szép napon arra lett figyelmes, hogy az udvaron a kisfiú és a kislány mellett egy apró ember totyog.
-Ó, hát ő eddig a babakocsiban vagy a szülei ölében üldögélt! – ismerte fel a kicsit. Kíváncsian arra lépkedett. A baba amint meglátta, örömmel mutatott rá:
-Csip, csip!- kiáltotta. És ebben a pillanatba letottyant a földre. A pelyhes kiscsibe felugrott az ölébe, és jó hangos csipogásba kezdett. A kicsi utánozta őt. Annyira aranyosak voltak együtt, hogy mind a két testvére nevetett, és erre a szüleik is kijöttek a házból.
Apa lefotózta a kisfiát, aki nem régen tette meg első lépéseit, és akinek ölében ült az a kiscsibe, aki a legfiatalabb volt a baromfi udvarban. A kutyus elgondolkodva nézte őket.
-Mindketten ismerkednek a világgal- mondta.
-Gyere cica, segítsünk nekik!- folytatta. A cica és a kutya lassan odalépkedtek a kisbabához. Leültek mellé mindketten, és hagyták, hogy jól megnézze őket. Kutyus vakkantott egyet.
-Vau, vau!- ismételte a kisbaba.
A kölyökmacska nyávogott.
-Miau, miau!- ismételte a gyerek.
-Csip-csip! Én is így kezdtem!- csipogta a pelyhes kiscsibe.
A délután hátralévő része a legnagyobb egyetértésben telt. Kutya, macska, csibe, Apa, Anya, gyerekek mind közölték egymással a mondanivalójukat a saját nyelvükön.
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...
Mészárosné Szuda Melinda
2023-06-02 13:51
Aranyos és kedves történet, kedves Mónika! Melinda