Pille röpte

Pille röpte.

                             Pille röpte

Őszi szellő lengedezett, Teri mama teregetett.

Rakja ki a fehér ruhát, csak úgy vakít, szem alig lát.

Már épp menne be a házba, hol meleg kandallótűz várja,

Mikor a túlsó sarokban, egy csíkos hernyó elé toppan.

Vastag, szőrös, nagyon gőgös, olyan kövér mint egy gőzös.

Útját a ruhák felé veszi, Teri mama nézegeti.

Egyre csak megy, lassan halad, maga után fénycsíkot hagy.

„Mi ez a lassú lábatlan? Talán egy csiga, házatlan?

Node nézd csak, vannak lábak, mért ily lassú száz csizmával?!“

Épp a seprűnyél felé nyúl, agyoncsapni készül rútúl…

De a papa ablakból néz, ajtó mögül rögtön kilép:

„Nehogy leüsd szegény hernyót, ezeregy színben pompázót!

Kicsit csúnyát, kicsit lassút, ne bántsd azt a szőrős hátút!“

Eltelt az ősz, havazott, hó lepte el a feljárót.

Karácsony is eljött s újév, újra énekeltek a cinkék,

Százezer színű virág, tarkította már a határt.

Nyári szellő lengedezett, Teri mama teregetett.

Mígnem egyszer….pillanatra, két szemét nagyra nyitva,

Észrevett egy színes csodát, ahogy épp a karjára szállt.

Hatalmas volt, pávaszemű, a színe szivárvány színű.

Szárnyát szétnyitotta, mintha csak azt mutatta volna,

Amíg a hosszú tél eltelt, a hernyóból pille született:

„Akkor még szőrös és fiatal voltam, hernyótalpon gyalogoltam.

De immáron lepke lettem, ezer színben megszülettem,

S ha agyoncsaptál volna, ez a mese sose volna!“