Barion Pixel

Vakondok


http://mocorgohaz.hu/

                       
                                     Vakondok
 
Sokan írtak rólad mesét, pedig kicsi vagy s föld alatt élsz.
Ritkán látni nagyon téged, nem ismerjük jól a néped.
Hogyha mégis megpillantunk, inkább csak a föld megmozdul,
N...

Kép forrása: saját

                       

                                     Vakondok

 

Sokan írtak rólad mesét, pedig kicsi vagy s föld alatt élsz.

Ritkán látni nagyon téged, nem ismerjük jól a néped.

Hogyha mégis megpillantunk, inkább csak a föld megmozdul,

Nem dugod ki kicsi fejed, megnéznélek elhiheted!

Apa mondja mindig nekem: „Ez a vakond nem felejt el,

Sok munkát okoz, bánatot, föltúrja a bejáratot!

Hacsak egy helyen fúrna, a föld csak ugyanott puhulna,

De tiszta lyuk kint már az udvar, kiskert, szőlő s birkaudvar.“

Egyszer aztán határoztam és a minap lesben álltam.

Figyeltem a túrásokat, de az a kis piszkos ravasz,

Soha nem jött ott fel kétszer, hiába lestem meg tízszer.

Aztán egy rakás megmozdult, gondoltam – na most szorulsz!

Szaladtam a lapátért, s a kis jószág sem tett másként,

Esze ágában se volt kivárni, szép időben napot látni,

Megijedt a lapátomtól, s elbújt az alagútban jól.

Mérges lettem s azon nyomban, szaladtam a szomszédomba,

Ott játszott kint a pajtásom, s kiabáltam: „Gyere Márton!

Segíts most vakondot fogni, nem hagyom magamat becsapni!!!“

Így aztán megbeszéltük, hogy aznap este lesbe üljünk.

Ültünk biza reggelig, s ahol megmozdult a föld,

Gyorsabban mint azelőtt, kivettük a lapátunkkal, s  futottunk is a vakonddal.

Bedobtuk egy nagy vödörbe, s úgy ültünk ott körbe-körbe,

Néztük mi őt másnap estig, s ő egyszer csak mondott valamit:

„Bántja a szememet a fény, nincs ily világ a föld mélyén.

Kérlek szépen engedj vissza, otthonomba, mély váramba,

Nem tudok én itt fent élni, Te sem bírnád lent megszokni.

Meleg van és világos, nem vagyok én itt járatos.

Várnak a vakondgyerekek, s ha gilisztát nekik nem vihetek,

Ott maradnak étlen-szomjan, kicsi szívem nyughatatlan.“

„Elengedlek vakond úr, de kérlek téged odébb túrj!

Sok munkát okozol s bánatot, feltúrod a bejáratot.“

„Ne haragudj nem gondoltam, hogy az embereket megzavartam.

Akkor hát másfelé veszem utam, és erdő mentén fúrom lukam.“

Megbeszéltük hát a dolgot, s a fekete bársony sógort,

Nem lehetett többé látni, föld felszínén kotorászni...

Fájt is érte az én szívem, nem túrt többé a kertünkben,

De aztán a jövő nyáron, új család jött mindenáron.

S nem fogtam lapátot többé, örültem, hogy újra itt él!

 

 

 

 

 

 

Czibuláné Mayer Szilvia, író, magazinban irodalmi rovatba, meseíró (nem publikált még)

Tisztelt szerkesztőség! Megpróbáltam olyan meséket írni, mely gyermeknyelven szól leginkább gyermekekhez - akár nagyobbakhoz is - és mely mondanivalója és versessége miatt talán érdekesebb mint egy szimpla mese, természet közeli környezetben. Hacsak egy mesém is „célba ér“ – mert valahol, valakit gondolkodóba ejt - már nem volt hiába. Számomra egyértelmű, hogy csakis erről szólhatnak az írásaim, a szórakoz...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!