Barion Pixel

Prézli


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

-  Vaúúú- vaúúúú, valami kippent- koppant a fejemen.

Valaki jöjjön értem, vigyen haza! Segítsen rajtam, mert ázok-fázok! –Kuka mellett egy dobozban, icike-picike zsemleszínű kiskutya nyüszített. Talán nyolc hetes lehetett. Addig- addig izgett- mozgott jobbra- balra, mígnem megbillent a doboz és kigurult belőle az icike-picike szőrmók gombolyag. - Vaúúú- vaúúúú, hol vagyok? – nézett körül csodálkozva. – Jé, már nem csitteg- csattog az a valami ott fent! De mi ez a locs- pocs alattam? Sebaj, ugra- bugrálok benne egy kicsit! – így is tett. Amikor már csupa latyak, meg sár volt, abbahagyta. Úgy nézett ki, mint egy kismalac. Aztán elszomorodott. – Itt vagyok egyedül. Köröttem az a sok- sok égig érő, jószagú valami az orrom csiklandozza: Hapci, hapci, hapci… -a nagy tüsszentéstől gurulni kezdett az icike-picike szőrmók gombolyag az erdő szélén.

Gurult, gurult egyenest neki egy farönknek. Az megállította. Feje fölött aprócska csillagok keringtek. Amikor magához tért újra szomorkodni kezdett.- Vaúúú- vaúúúú, mi történhetett? Hol vagyok? Hol van az anyukám? Hol vannak a testvéreim? Hol van a családom? Vaúúú- vaúúúú! – Ekkor szinte a semmiből két aprócska gyermek jelent meg mellette. – De aranyos kutyus! – kiáltott fel a kisfiú. - Hogy kerülhetett ide?- csodálkozott a kislány. - Szegény, biztosan fázik! – jelentette ki a fiúcska. – Lehet, hogy fél! – közölte a leányka. – Vigyük haza! Itt nem maradhat!- mondta a kisfiú. – Vajon szabad? Megengedik a szüleink? – kérdezte a kislány. – Igen, mert pont a minap említették, hogy jó lenne még egy kölyökkutya. – felelte a fiú. – A kertünk is nagy, van hely benne bőven!- csacsogta a lány. A kisfiú ölbe kapta icike-picike zsemleszínű kiskutyát. – Hazavisszük! – jelentette ki. – Jó! – kiáltott fel a kislány mosolyogva. – Mit szólnál hozzá, ha Prézli lenne a neve? – Végül is, olyan a színe! – kacagott fel a fiú.

Pillanatok alatt hazaértek az új jövevénnyel. Érdeklődve szaladt feléjük hat négylábú. Körbe szaglászták őket farkcsóválva. – Édesanya! Édesapa! Hoztunk valamit! – kiabálták. KÍváncsian siettek elébük a szülők. – Mi van nálatok? – Kérdezte az édesanyjuk. –Ó, egy icike-picike zsemleszínű kiskutya!- kiáltott fel csodálkozva az édesapjuk. – Az erdő szélén találtuk, egyedül volt. Félt, fázott és nagyon sírt, ezért hazahoztuk. Ugye nem baj? – tette fel a kérdést a kisfiú. – Nem baj, dehogy baj! Ahol elfér hat kutyus, ott elfér a hetedik is.- jelentette ki az édesapjuk vidáman. – De jó! – Köszönjük szépen! – Róla is ugyanúgy fogunk gondoskodni, mint a többiről!- fogadkozott a kislány! –Vele is sokat fogunk játszani, foglalkozni! – mondta a kisfiú. – Rendszeresen adunk neki enni és inni!- csicseregte a lányka. – Vigyázni fogunk rá és nagyon fogjuk szeretni, ugyanúgy, mint a többit!- mondta mindkét kicsi és sorra simogatta meg az összes kutyát, akik lelkesen, szeretettel fogadták be az icike-picike zsemleszínű kiskutyát.

Prézli ettől kezdve nagyon boldog volt. Olyan családba került ahol vigyázták, szerették és megbecsülték.

 

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!