Pünkösd a tavaszi réten

Pünkösd a tavaszi réten.

Szép tavaszi nap volt. Vidáman csacsogtak a rigók, daloltak a pacsirták.

Tirke-tarka virágok illatoztak a réteken. Kis verebek kergetőztek önfeledten a lepkékkel, pöttyeiket számlálták a katicáknak, bodobácsoknak. Sünök papírsárkányt eregettek. Egyszer csak egy sötét felhő jelent meg az égen, és nagy szél kerekedett. Kavargott a rét fölött körbe-körbe, aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tovább is úszott a sötét felleggel az égen. Ekkor két hófehér galamb röppent a faágra. Gondtalanul búgtak, burukkoltak. Olyan jó volt látni és hallani őket, hogy a kis verebeknek béke és boldogság költözött a lelkébe. Egyszer csak arra jött Borz Alfréd, Görény Gersonnal. Leültek a közeli padra. A kis verebek tovább hancúroztak a réten, örültek a gyengéd napsugaraknak.

Egyszer csak egy kirándulócsoport haladt el a padon ülők előtt. - Nézd, de ráncos a homloka! Hú, de öreg, hú de vén, olyan, mint a botja! De görbe a háta, az orra majdnem a földet veri! - mondta széles mosolyra húzott szájjal Alfréd. Biztosan hallotta ő is, mert szomorúan, megfáradt tekintettel rájuk nézett, de nem szólt semmit, csak ment tovább. - Te is leszel majd egyszer ilyen öreg, és lehet, hogy pont így fogsz kinézni majd! Ki tudja, hogy milyen sokat dolgozhatott eddig és milyen nehéz élete lehetett- mondta Gerson a társának, akinek erre lehervadt a szájáról a mosoly. Ekkor egy borzanyuka haladt el előttük babakocsival. Olyan furcsán nézett ki. Nagy feje és rövid végtagjai voltak és olyan aprócska, mint mi - gondolta Alfréd. - Nézd milyen furcsa, töpszli az anyuka! - fordult ismét Gerson felé. - Nem illik megszólni a másikat, ráadásul ilyen hangosan! Nem tehet róla, hogy ilyen. Ez egy betegség. Így született. Nem gondolod, hogy megbántottad ezzel? Attól lehet még jó, csupaszív, kedves és ez a fontos! Nem minden a külső. A szépség egyszer csak elmúlik. A belső érték sokkal fontosabb, többet ér.

Szállj már magadba! Azt hiszed, hogy te olyan tökéletes vagy? - Igazad van! Nem vagyok tökéletes se kívül, se belül. Hisz nincs is olyan! - Tényleg szörnyen viselkedtem. Igyekszem megváltozni, mert ez csakis rajtam áll. - Hát akkor mielőbb változz meg légy szíves! - ekkor Gerson felállt, elköszönt, majd elment. Alfréd egy darabig még ott ült a padon, eltűnődve nézte-nézte a lassan elhaladó csoportot. Mindenki másmilyen volt, különleges, testi hibás, fogyatékkal élő, illetve volt, alacsony, és nagyon, de nagyon magas. Volt, aki rettentő sovány volt, s aki rettentő kövér. Volt, aki bicegve járt, volt, aki bottal, mert hiányzott az egyik lába és egy másik pedig pedig nem látott. Vele egy kutya is ment, aki segítette. Elhaladt előtte egy pacsirta, akinek a fején valami turbán, vagy búb volt. Mögötte egy földig érő fehér ruhás, meg egy toprongyos, szakadt ruhába öltözött, még talán piszkos is, senki se volt ugyanolyan. De mindegyik vidáman, csöndben beszélgetett a társával. Gyönyörködtek az üde zöld rétben, a színpompás, finom illatú virágokban, a csodás fákban, a tündöklő napsugárban. A tavaszt köszöntötték.  

Alfréd kezdte őket megérteni. Együttérzést mutatott feléjük, nem volt immár lekezelő. Nem sajnálkozott, hanem épp ellenkezőleg! Ráébredt arra, hogy megértésre, elfogadásra, szeretetre és bátorításra van szükségük. A kis verebek játék közben mindent láttak és hallottak. Ők is eltűnődtek egy csöppet. Aztán gondoltak egyet, májusfát állítottak a rét közepére.

Néhányan, a lemaradt csoportból érdeklődve figyelték. Csipcsirip játékba hívta őket, amit örömmel el is fogadtak. A fiúk tuskócipelős, karikába dobálós játékokat játszottak. Teljesen belemerültek, úgy élvezték a közös programot. Szüri nyert, így ő lett a Pünkösdi király. Büszke is volt a címre nagyon. Aztán a lányok egy csokor zöld ágat, virágokat, bodzát, pünkösdirózsát gyűjtöttek és még találtak pár szál jázmint is hozzá. Hazavitték, közösen az ablakokba és a kerítés lécei közé tűzdelték őket. - Ó, de szép volt! – A csoporttagok megköszönték a játékot, elbúcsúztak és tovább mentek. Ők pedig tovább játszottak.

Csirip és Csipcsirip, majd a közben hozzájuk csatlakozó barátnők is körbe sétáltak a faluban azután kiválasztották közülük a legszebbet. Énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek eközben. Nagyon jó, kellemes volt a hangulat. Végül megálltak az udvarukon. A legszebb Csipcsirip lett, így őt választották meg pünkösdi királynénak. Nem csak a külső, hanem a belső szépsége miatt is. Kedves volt mindenkihez és mindig mosolygott. Fejét letakarták fátyollal. Énekelve járták körbe, a végén pedig felemelték, s jókívánságokat mondtak neki. Aztán megérkezett a Pünkösdi király is koronával a fején és elkezdődött a táncmulatság. Az ünnepi jókedvbe, a dínom- dánomba a réten szinte mindenki bekapcsolódott. A lepkék, katicák, bodobácsok, hangyák, méhek, legyek, szinte minden rovar, szúnyogok, tücskök, sáskák és a kismadarak is. Perdültek-fordultak jobbra és balra, körbe és körbe. Messze szállt a kacaj és a jó zene. Mulattak egészen addig, amíg le nem szállt az este.

Akkor elbúcsúztak egymástól és mindenki hazament. Így történt. Ha nem hiszed, járj utána.