Rózsás Póni

Rózsás Póni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy póni. A vadnyugaton jött a világra.

Ki tudja hogyan, és miért, de árva volt. Rózsás póni, -mert így hívták a szép színe miatt,- a titokzatos, érintetlen természet lágy ölén élt, legelészett szabadon, békében.

Nem volt magányos, mert ott tartózkodott az amerikai bölény, a préri farkas, a grizly, a közelben a puma, az oposszum, a mosómedve, sőt a sas is. Nem voltak ugyan barátok, de ellenségek sem. Jól megfértek egymás közelében. A hely nagy volt és az élelem is bőséges.

Azonban egyre több turista érkezett, akik eljöttek megnézni ezt a szépséges tájat. Autók szennyezték a levegőt, az utazók szemeteltek. Többen letelepedtek a gyönyörű vidéken. Bányákat vájtak, kőolajat termeltek, gyárakat építettek és még sorolhatnám. Teljesen megváltozott minden.

Egy napon egy hőlégballont hozott felé a szél a tenger felől. Rózsás póni elindult, hogy megnézze azt az ismeretlen valamit, ami eközben földet ért. A távolban különös hangokat hallott és ez végképp felkeltette érdeklődését.

De amikor odaért, a hőlégballon üres volt, s mintha csak rá várt volna! Beszállt a hőléggömbe, az meg felröppent, fel, egyenest a levegőbe. Ahogy szállt egyre feljebb, minden kisebb, majd még kisebb lett. Milyen érdekes és csodálatos volt látni fentről szülőhazáját, a vadnyugatot, és mellette a Csendes-óceánt!

Egyszer csak azt vette észre, hogy felhők úsznak el mellette. Az egyiken megfeneklett a hőlégballon.

Rózsás póni kiszállt és elindult. Ahogy lépett, lépegetett a felhőkön, egyszer csak észrevette, hogy az oldalából egy pár rózsaszínű szárny nő ki.  Ezután inkább repült, szálldosott felhőről-felhőre.

Elérkezett az ezüst erdőbe, annak a közepén egy ezüst palotához. Bekopogott.

-          Ne félj tőlem, én ennek az erdőnek a kertésze, a palotának az őrzője vagyok. – s tárta ki az ajtót.

-          Kié a palota?

-          Odafigyel tündér lakik benne.

-          Hol jársz, ahol a madár se jár?

-          A hőlégballon hozott ide. Nem tudom, hogy miért épp ide.

-          Én sejtem. Odafigyel tündér most épp nincs itthon. Lent van a földön három napig, ott végzi a munkáját. Gyere pihenj le, látom, hogy elfáradtál, holnap útbaigazítalak! – Így is történt, majd így szólt hozzá az őrző:

-          Akkor hát menj, és járj szerencsével!

Rózsás Póni repült, felhőről-felhőre. Elérkezett az arany erdőbe, annak a közepén az arany palotához. Bekopogott.

-          Ne félj tőlem, én ennek az erdőnek a kertésze, a palotának az őrzője vagyok. – s tárta ki az ajtót.

-          Kié a palota?

-          Tudatos király lakik benne.

-          Hol jársz, ahol a madár se jár?

-          A hőlégballon hozott ide. Nem tudom, hogy miért épp ide.

-          Én sejtem. Tudatos király most épp nincs itthon. Lent van a földön három napig, ott végzi a munkáját. Gyere pihenj le, látom, hogy elfáradtál! Holnap útbaigazítalak. – Így is történt. Akkor így szólt hozzá az őrző:

-          Hát menj, és járj szerencsével!

Rózsás Póni repült, felhőről-felhőre. Elérkezett a gyémánt erdőbe, annak a közepén a gyémánt palotához. Bekopogott.

-          Ne félj tőlem, én ennek az erdőnek a kertésze, a palotának az őrzője vagyok. – s tárta ki az ajtót.

-          Kié a palota?

-          Földbolygó őrzője lakik benne.

-          Hol jársz, ahol a madár se jár?

-          A hőlégballon hozott ide. Nem tudom, hogy miért épp ide.

-          Én sejtem. A Földbolygó őrzője most épp nincs itthon. Lent van a földön három napig, ott végzi a munkáját. Gyere pihenj le, látom elfáradtál, várd meg, amíg hazajön! – Így is történt. Egyszer csak megérkezett a Földbolygó őrzője.

-          Szervusz, Rózsás Póni, már oly régóta várlak! Amíg megérkeznek a testvéreim: Tudatos király és Odafigyel tündér, addig beszélgessünk.

-          Miről beszélgessünk?

-          Arról, hogy nagy veszélyben van a Földbolygó és csak te tudsz rajta segíteni.

-          Milyen veszélyben? – csodálkozott Rózsás Póni.

-          Az emberek egyre jobban beépítik az eddig érintetlen természetet. Beleavatkoznak a természet rendjébe. Megbontják az egyensúlyt. Mindent uralnak. Műanyagokkal szennyezik a földet. Ráadásul az éghajlat is erősen változik.

-          Te erről semmit sem tudtál?

-          De igen, tudtam!

-          Nos, te fogod, a mi segítségünkkel megmenteni a Földet.

-          Komolyan? Hogyhogy? Hős leszek?

-          Igen, ha meggyógyítod a Földet. Nézd, megjöttek a testvéreim!

-          Szervusz, Rózsás Póni! Örülök, hogy megismerhetlek. Tudom a bátyám már mindent elmondott, így hát nem szaporítom a szót. Adok neked egy triangulumot. Ha leértél a Földre, üss rá és kívánj! Majd meglátod, hogy mi lesz! – mondta Tudatos király.

-          Szervusz, Rózsás Póni! Örülök, hogy megismerhetlek. Adok neked egy dobot. Ha leértél a Földre, szólaltasd meg és kívánj! Majd meglátod, hogy mi lesz! – mondta Odafigyel tündér.

-          Adok neked egy cintányért. Ha leértél a Földre, üsd össze és kívánj! Majd meglátod, hogy mi lesz! – mondta Földbolygóőrző.

-          Nincs több idő, indulj azonnal! – mondták.

-          Várj!- állította meg Odafigyel tündér. Ha három nap alatt nem lesz megoldás a visszafordíthatatlan változások elkerülésére, akkor nagy baj lesz! Földbolygó őrzője visszatér a Földre, és hogy mit tesz, azt inkább ne is akard megtudni!-

Elbúcsúztak egymástól, majd Rózsás Póni útnak indult. Elérkezett az arany erdőbe, s az arany palotához, majd az ezüst erdőbe, s az ezüst palotához. Aztán repült, felhőről-felhőre, míg odaért a hőlégballonhoz, s beszállt. Ahogy lebbent egyre lejjebb, minden nagyobb, majd még nagyobb lett. Milyen lebilincselő és pompázatos volt látni fentről szülőhazáját, a vadnyugatot, azaz, hogy ami még megmaradt belőle, és a Csendes-óceánt.

Egyszer csak földet ért. Kiszállt a légballonból, ami ekkor fölemelkedett a levegőbe és a szél a tenger felé fújta. Ránézett a három dologra, amit kapott, leült egy parti sziklára és elgondolkozott.

– Nyíljon meg előttem az út a tudáshoz! – gondolkodott erősen, törte a fejét Rózsás Póni. Ekkor a fejéhez kapott.

-          Hopp, megvan a megoldás! Odafigyel Tündér dobját megszólaltatom, és azt kívánom, hogy: Minden ember figyeljen oda arra, amit tesz. Ne várjatok a csodára, másokra, cselekedjetek! Kis odafigyeléssel sokat tehettek a változásért. Hagyjátok el az autót, váltsatok kerékpárra, vagy sétáljatok. Egyetek kevesebb húst, több zöldséget és gyümölcsöt. Ültessetek fákat. Így ni!- majd megmutatta, hogyan.

-          Na, most Tudatos király triangulumját fogom megütni, és azt kívánom, hogy: Éheztessétek ki a kukákat, vagyis ne termeljetek annyi hulladékot, szemetet. Szabaduljatok meg a műanyagoktól. Komposztáljatok, ezzel trágyázzátok meg a konyhakerti növényeket. Használjatok környezetbarát tisztítószereket: ecetet, mosószódát, és szódabikarbónát. Takarékoskodjatok! Ne pazaroljatok! Így ni!- majd megmutatta, hogyan.

-          Ezeket szerintem, ha mindenki tudatosan odafigyel, meg tudja tenni. Nos, előveszem hát a cintányért és összeütöm.- Így is tett. Ekkor hirtelen előtte termett Földbolygóőrző.

-         Rózsás póni, úgy látom, hogy eddig mindent jól csináltál. Mindent megtettél, amit csak tudtál a holnapért. - Ekkor ismét hőlégballont hozott felé a szél.

Beszálltak a hőléggömbe, az meg felröppent, fel, egyenest a levegőbe. Onnan figyelték napról- napra a változást. Sok- sok év elteltével egyre több lett a titokzatos, érintetlen természet és a védett terület. Minden és mindenki megfért egymás mellett. Rózsás Póni is társra lelt, s azóta is együtt tesznek meg amit csak tudnak, a szebb és jobb holnapért.

Egyet mondok, kettő lesz belőle. Még most is élnek, ha meg nem haltak!