Samu kutya kalandjai Samu a Városligetben

Samu kutya kalandjai Samu a Városligetben.

Samu a Városligetben

Amikor a piros-szürke színű fekhelyemet a gazdáim a nyitott csomagtartóba teszik mellém, akkor tudom, hogy hosszú útnak indulunk. Ez történt most is. Csak azt nem tudtam, hogy mennyit és hova fogunk utazni.

Utazás közben nagyon szeretek kifele nézni az ablakon. Hol a jobb ablakhoz állok, amikor megunom ott a nézelődést, akkor átmegyek a bal felére az autónak és ott folytatom a kifelé nézést. Csak akkor ülök be a fekhelyembe, amikor már igazán nagyon elfáradtam.

A szép tájban szoktam gyönyörködni. A fák lombjai olyan gyorsan jönnek egymás után, hogy egy idő után úgy néznek ki, mint egy nagy zöld színű vattacukor. A leveleken át megcsillanó fények nagyon szépen beragyogják a kocsit. Nagyon tetszik, amikor beérünk egy faluba és csak úgy futnak az út mellett a házak, mintha egy nagy hullám lenne a tengeren. A kocsik sokszínűségét is figyelem, és azt is, hogy van- e kutya az autóban, olyan, mint én.

Jelenleg az autópályán utazunk, ez egy hosszú, véget nem érő út. A végtelenbe és tovább! Buzz Lightyear (Báz Lájkir) szavai a Toy Story-ból jutottak az eszembe.

- Samu, megállunk! – szólt a gazdám. Most, itt a benzinkúton tankolunk üzemanyagot a kocsiba, sétálunk egy kicsit és folytatjuk az utunkat Magyarország fővárosa, Budapest felé. Ott fogunk lenni három napig. Nagy kaland vár rád!- tájékoztatott a gazdám.

- Júhéj!- ugattam fel hangosan.

Tizenöt percet álltunk, majd folytattuk az utunkat az M6 számú autópályán, Budapest felé.

Az úton végig álltam, annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam leülni még egy pillanatra sem.

A sztrádán egyszer csak rengeteg autó lett, csak úgy suhantak el mellettünk, mintha Forma 1-es versenyen lennének. Már-már bele is szédültem.

Amikor Budapestre érkeztünk, először elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami a Margit-szigettel szemben volt. Egy négyemeletes házban, a harmadik emeleten egy egyszobás apartmanba mentünk. A gazdám mindig olyan szállást keres, ahova kutyák is elmehetnek, kutyabarát szálláshelyet.  Ők is és én is egy kicsit pihentünk.

A pihenés után elmentünk a Városligetbe. A gazdáim már régen jártak itt, és csak csodálkoztak azon, hogy mennyire szépen fel lett újítva a hatalmas park.

- Mi ez a hatalmas, nagy épület?- kérdeztem a gazdámat, mert tudtam, hogy ma sokat fogok tanulni.

- Ez itt a Városliget szélén található a Néprajzi Múzeum emblematikus, új épülete. Képzeld el Samu, hogy az épület üveghomlokzata félmillió pixelből áll, magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumok láthatóak rajta.- osztotta meg velem a gazdám tudását.

A múzeumba nem mentünk be, csak az épület tetőkertjére másztunk fel rengeteg lépcsőn.  Onnan nagyon szép volt a kilátás a Hősök terére.

- Most merre megyünk tovább?- kérdeztem kíváncsian, amikor leértünk a lépcsősoron.

-Most elmegyünk megnézni a zenélő padokat. Ott kiválaszthatod, hogy Liszt Ferenc vagy Bartók Béla zeneművet szeretnéd meghallgatni.- válaszolt nekem. Természetesen, végig hallgattuk az összes darabot.

Ezután tovább mentünk a játszótér és a sportpályák felé. A kis gazdám focista, így megálltunk és néztük az embereket, akik a műfüves pályán rúgták a bőrt. Voltak olyan emberek is, akik a pingpongasztalnál játszottak. Egy nagy játszótér mellett is elmentünk, ahol rengeteg gyerek játszott, hintázott, csúszdázott, de én oda nem mehettem be. Így tovább haladtunk a parkon át.

Egyszer csak egy hatalmas várat, tornyokkal láttam meg.

Gazdám a kérdésem előtt már mondta is:

- Ez itt a Vajdahunyad vára. Nagyon régen épült, 1896-ban. A tervező, akit Alpár Ignácnak hívtak, szerette volna érzékeltetni a négy fő stílust. A román, a gótika, a reneszánsz és a barokk jellegzetességeit is megmutatta az épületen.

Készítettünk sok fényképet, hogy örök emlék maradjon nekünk.

- Gazdám, zenét hallok, menjünk, nézzük meg, hogy honnan szól ez a szép zene!- szólítottam meg a gazdámat.

Egy újabb gyönyörű épület elé értünk. Ez volt a Magyar Zene Háza.

- Ezt az impozáns épületet egy japán ember tervezte, akit  Fudzsimoto Szószuke-nak hívnak. Egy természetközeli, áttetsző üvegépítményt szánt a liget fái közé.- tájékozatott a lány kisgazdám.

- Szerintem sikerült neki, mert ha felfele nézek az ég felé, akkor olyan, mintha egy hatalmas fa alatt állnék.- beszélgettem tovább vele.

A bejárat melletti szabadtéri színpadon csodálatos élő zene szólt. Zene volt füleimnek.

Amikor vége lett a koncertnek, tovább haladtunk a parkban, amíg el nem értünk a piros-fehér csíkos hőlégballonhoz. A táblára ki volt írva BalloonFly, a ballon-kilátó.

- Szeretnék beülni egy büfébe és meginni egy limonádét!- mondta a lány kisgazdám.

- Rendben, akkor beülünk a ballon mellett található büfébe.- nyugtatott meg mindenkit a gazdám.

Így leültünk a teraszra, ahonnan szépen lehetett látni a ballont, ahogyan menetrendszerűen száll fel és le.

-15 utassal akár 150 méter magasra is fel tud szállni a hőlégballon.- ezt már a pincér mondta, aki éppen kihozta nekünk a limonádékat és a palacsintákat.

Még én is kaptam egy kis tálba vizet. Ez már igazán jól esett, mert már szomjas voltam.

Mi nem szálltunk fel a léggömbre, így tovább indultunk a parkban.

- Kutya szagot érzek! Kutya futtatóra megyünk? – kérdeztem a gazdámat.

-Igen, ez lesz a te időd.- kaptam válaszul.

Egy hatalmas kutyafuttatóra érkeztünk, itt a Városligetben. Az egyik kapun bementünk és rengeteg kutyát láttam szaladni, játszani. Volt olyan kutya is, aki a szökőkút vizébe feküdt bele, ott hűsítette magát, a meleg nyári estén.

Hozzám odajött egy fehér színű kutyus és játszani hívott.

- Gyere velem játszani! Megmutatom neked a bújócsöveket. – szólított meg.

És én gondolkodás nélkül ott hagytam a gazdámékat, és futottam a fehér kutyus után. De abban a pillanatban hátra néztem és kérdően figyeltem, mit mond a gazdám, hiszen én egy szót fogadó kutya vagyok.

-Mehetsz játszani, Samu!- engedett el.

Nagyon tetszett nekem az a bújócső. Az egyik oldalon befutottunk, a másikon ki és így tovább. Amikor elfáradtam lefeküdtem. A gazdáimra pillantottam, akik négyen ott ültek egy padon és felvételt készítettek rólam, hogy milyen jól érzem itt magam a kutyafuttatón. Amikor megszomjaztam, külön nekünk, kutyáknak több helyen is volt ivókút elhelyezve. Bátran mentem és ittam. Nagyon sok időt töltöttünk itt, ennek különösen örültem, mert fantasztikusan jól éreztem magam.

Már beesteledett, amikor visszamentünk a földalatti parkolóba és elindultunk autónkkal az apartmanunk felé.    

Nagyon hamar eltelt az éjszaka, és délelőtt újra elindultunk ebben a hatalmas városban.

Ha nem hiszed el, járj utána!

Ha Budapesten jársz, mindenképpen menj el a Városigetbe! Jó szórakozást!