Sárkánymese

- Segíts, kérlek! – hallotta meg Alíz a kétségbeesett hangot. A lány ekkor, meséinek kedvenc állatát,

Reményt pillantotta meg. A remény lila színében tündökölt, és fontos küldetéssel érkezett meg az emberek

világába. Időutazóként jött a dinoszauruszok korából, mert látta, hogy szörnyűség fog történni a társaival.

A segítség reményében kereste meg az embereket.

Alíz sokat tudott ezekről az állatokról, olvasott a kihalásukról is. Sejtette, hogy a régmúlt eseményeit már nem

tudja megváltoztatni. Sok természeti katasztrófa történt már a földön. Rengeteg állatfaj kihalt, és mára már

nem tudjuk, hogy ezek a lények milyenek lehettek. A sárkányok mégis elevenen élnek bennünk, mert ott

vannak a meséinkben, hol a gonosz, hol pedig a jó megtestesítőjeként. Ezért valójában mégsem haltak ki,

mert emlékeinkben tovább élnek. Remény érezve a lány gondolatait, szomorúan rázta meg a fejét.

- Ott vagyunk a könyvekben, de minek? El fognak felejteni minket, mert a könyvek végleg bezáródnak. És

csak annyi marad meg az emberek képzeletében, hogy gonoszak vagyunk. Pedig…

- De, Remény! Ott vannak a filmek! Vagy a tudósok által kiásott foszíliák. Ma már élethűen tudunk

rekonstruálni, bármilyen valaha élt ősállatot!

- Valóban? És azt is tudjátok, hogy miként éreztek és gondolkodtak ezek az állatok?

A lány szomorúan rázta meg a fejét. Ám abban a pillanatban remek ötlete támadt. Ha a dínókat ki tudnánk

menekíteni a földi pokolból, akkor megmenekülhetnének. Tudta, hogy a barátja holografikus formában szokott

az időben közlekedni. Ezzel az eszközzel a többi állatot is ide lehetne hozni a mi világunkba. Tervét elmesélte

Reménynek.

- Ha idehoznád a testvéreimet, az csak pillanatnyi állapot lenne. Olyan az egész, mint a szappanbuborék. Egy

idő után szétpattanna a holografikus gömb és eltűnnének az ide transzportált állatok.

Alíz belátta, hogy az állatnak igaza van. De most már azt is tudta, hogy van más módja is a dínók

fennmaradásának. És azon nyomban el kezdte mesélni a tervét Reménynek:

- Kedves Remény, rosszul gondolod! Az élet soha sem volt örök. Születünk, és amikor eljön az ideje, itt

hagyjuk ezt a világot. Gondolj bele! Hol lennénk mára mi, a ti áldozatotok nélkül? Valószínűleg sehol. Ami

akkor történt az fontos volt, a földi élet szempontjából. Van az örök életnek másik módja is. Én már ki is

találtam a mikéntjét.

- Nos, akkor mesélj a tervedről – válaszolt Remény, reménykedve.

- Elmegyünk a gyerekekkel a világodba és megismerkedünk veletek a lehető legalaposabban, majd készítünk

rólatok egy ismeretterjesztő kiadványt. Szigorúan gyermekszemmel, olyan szempontok alapján megírva, amit

mi gyerekek is megértünk. Ebben a küldetésben fontos szereped lesz, hisz el kell, hogy vigyél minket a

világotokba. Én összegyűjtöm a vállalkozó kedvű, dínó szerető gyerekeket az útra, te addig készítsd elő az

időgépedet.

A toborzás nem volt nehéz feladat. Csupa olyan gyerek jelentkezett, aki szereti az állatokat, nem ijed meg, és

vállalja, hogy örökbe fogad egy állatot, és igyekszik azt tüzetesen megismerni, és valósághűen megörökíteni,

vagyis lerajzolni. Remény előkészítette az időgépét és útjára indult a nagy kaland. A gyerekek csapatokba

rendeződve, különböző feladatok alapján tanulmányozták az állatokat. Megfigyeléseikről rajzokat készítettek.

Fogadjátok ezeket, sok szeretettel! Íme, a történet:

Az első csapat tudta, hogy csodás állatokat fognak látni. És úgy is lett. Bianka vörösnek látta, Laci

természetes zöldekkel színezte az állatát. Enikő ősmadara pedig ilyen lehetett. Ott a középső képen még

történik másvalami is. Vajon miért viaskodnak azok az ősmadarak?

Anna a születés izgalmas pillanatát örökítette meg. Vajon milyen szándékai lehetnek az őket figyelő állatnak?

Zita kockás mintával vidította fel az állat testét. És azok a zöld kis ősbogarak, hogy mekkorára nőttek! Alexa a

lehető legegyszerűbben ábrázolta állatát. Ugyanis nagyon izgatta, hogy mire készül ott az a bizonyos vulkán,

az állat háta mögött. Csak nem kitörni?

A második csapatban Kinga, Diána, Gábor és Rebeka zöld óriásai, igyekeztek környezetükbe minél jobban

elbújni. Létfontosságú volt ez a tulajdonság számukra. Bár Gábor dinójának célszerűbb lett volna, egy

mintásabb és lilásabb ruha. Szerintetek melyik állatnak sikerült a legjobban a rejtőzködés?

Harmadik csapatban, Lara, Alisa, Marcell és Olivér, arra volt kíváncsi, hogy milyen környezetben élnek ezek

az állatok. Ilyen csodaszép helyeken örökítették meg a dínóikat. Csupa olyan ősnövényt láttak, amely ma már

nem is létezik.

Katának, Lucának, Ricsinek és Ádámnak, a negyedik csapat tagjainak, szerencséje volt. Még idejében

sikerült rálelniük ennek a csodálatos paradicsomnak az utolsó pillanataira, ahol még békében éltek az állatok

egymás mellett.