Sárkánymese

Sárkánymese.

 - Segíts, kérlek! – hallotta meg Alíz a kétségbeesett hangot. A lány ekkor, meséinek kedvenc állatát,

Reményt pillantotta meg. A remény lila színében tündökölt, és fontos küldetéssel érkezett meg az emberek

világába. Időutazóként jött a dinoszauruszok korából, mert látta, hogy szörnyűség fog történni a társaival.

A segítség reményében kereste meg az embereket.

Alíz sokat tudott ezekről az állatokról, olvasott a kihalásukról is. Sejtette, hogy a régmúlt eseményeit már nem

tudja megváltoztatni. Sok természeti katasztrófa történt már a földön. Rengeteg állatfaj kihalt, és mára már

nem tudjuk, hogy ezek a lények milyenek lehettek. A sárkányok mégis elevenen élnek bennünk, mert ott

vannak a meséinkben, hol a gonosz, hol pedig a jó megtestesítőjeként.  Ezért valójában mégsem haltak ki,

mert emlékeinkben tovább élnek. Remény érezve a lány gondolatait, szomorúan rázta meg a fejét.

- Ott vagyunk a könyvekben, de minek? El fognak felejteni minket, mert a könyvek végleg bezáródnak. És

csak annyi marad meg az emberek képzeletében, hogy gonoszak vagyunk. Pedig…

- De, Remény! Ott vannak a filmek! Vagy a tudósok által kiásott foszíliák. Ma már élethűen tudunk

rekonstruálni, bármilyen valaha élt ősállatot!

- Valóban? És azt is tudjátok, hogy miként éreztek és gondolkodtak ezek az állatok?

A lány szomorúan rázta meg a fejét. Ám abban a pillanatban remek ötlete támadt. Ha a dínókat ki tudnánk

menekíteni a földi pokolból, akkor megmenekülhetnének. Tudta, hogy a barátja holografikus formában szokott

az időben közlekedni. Ezzel az eszközzel a többi állatot is ide lehetne hozni a mi világunkba. Tervét elmesélte

Reménynek. 

- Ha idehoznád a testvéreimet, az csak pillanatnyi állapot lenne. Olyan az egész, mint a szappanbuborék. Egy

idő után szétpattanna a holografikus gömb és eltűnnének az ide transzportált állatok. 

Alíz belátta, hogy az állatnak igaza van. De most már azt is tudta, hogy van más módja is a dínók

fennmaradásának. És azon nyomban el kezdte mesélni a tervét Reménynek:

- Kedves Remény, rosszul gondolod! Az élet soha sem volt örök. Születünk, és amikor eljön az ideje, itt

hagyjuk ezt a világot. Gondolj bele! Hol lennénk mára mi, a ti áldozatotok nélkül? Valószínűleg sehol. Ami

akkor történt az fontos volt, a földi élet szempontjából. Van az örök életnek másik módja is. Én már ki is

találtam a mikéntjét.

- Nos, akkor mesélj a tervedről – válaszolt Remény, reménykedve.

- Elmegyünk a gyerekekkel a világodba és megismerkedünk veletek a lehető legalaposabban, majd készítünk

rólatok egy ismeretterjesztő kiadványt. Szigorúan gyermekszemmel, olyan szempontok alapján megírva, amit

mi gyerekek is megértünk. Ebben a küldetésben fontos szereped lesz, hisz el kell, hogy vigyél minket a

világotokba. Én összegyűjtöm a vállalkozó kedvű, dínó szerető gyerekeket az útra, te addig készítsd elő az

időgépedet.

A toborzás nem volt nehéz feladat. Csupa olyan gyerek jelentkezett, aki szereti az állatokat, nem ijed meg, és

vállalja, hogy örökbe fogad egy állatot, és igyekszik azt tüzetesen megismerni, és valósághűen megörökíteni,

vagyis lerajzolni. Remény előkészítette az időgépét és útjára indult a nagy kaland. A gyerekek csapatokba

rendeződve, különböző feladatok alapján tanulmányozták az állatokat. Megfigyeléseikről rajzokat készítettek.

Fogadjátok ezeket, sok szeretettel! Íme, a történet:

Az első csapat tudta, hogy csodás állatokat fognak látni. És úgy is lett. Bianka vörösnek látta, Laci

természetes zöldekkel színezte az állatát. Enikő ősmadara pedig ilyen lehetett. Ott a középső képen még

történik másvalami is. Vajon miért viaskodnak azok az ősmadarak?

Anna a születés izgalmas pillanatát örökítette meg. Vajon milyen szándékai lehetnek az őket figyelő állatnak?

Zita kockás mintával vidította fel az állat testét. És azok a zöld kis ősbogarak, hogy mekkorára nőttek! Alexa a

lehető legegyszerűbben ábrázolta állatát. Ugyanis nagyon izgatta, hogy mire készül ott az a bizonyos vulkán,

az állat háta mögött. Csak nem kitörni?

A második csapatban Kinga, Diána, Gábor és Rebeka zöld óriásai, igyekeztek környezetükbe minél jobban

elbújni. Létfontosságú volt ez a tulajdonság számukra. Bár Gábor dinójának célszerűbb lett volna, egy

mintásabb és lilásabb ruha. Szerintetek melyik állatnak sikerült a legjobban a rejtőzködés?

Harmadik csapatban, Lara, Alisa, Marcell és Olivér, arra volt kíváncsi, hogy milyen környezetben élnek ezek

az állatok. Ilyen csodaszép helyeken örökítették meg a dínóikat. Csupa olyan ősnövényt láttak, amely ma már

nem is létezik.

Katának, Lucának, Ricsinek és Ádámnak, a negyedik csapat tagjainak, szerencséje volt. Még idejében

sikerült rálelniük ennek a csodálatos paradicsomnak az utolsó pillanataira, ahol még békében éltek az állatok

egymás mellett.

Az ötödik csapat megfigyelte,  hogy az állatok veszekedtek is egymással. Kiara anyaállata veszetten óvta a

kölykeit. Hannáé mérgében, még tüzet is okádott. Jancsié meg amennyire kék volt, pont annyira haragos.

Áron állata pedig, hatalmas barnaságával parancsolt tekintélyt a többiek között.

Vikiék csapatának csodaszép állatokhoz volt szerencséjük. Hittétek volna, hogy ilyen színpompa is létezett

akkoriban? A lány pont egy csodálatos pöttyösbe botlott bele. Ernő kockását, talán a képzelete színezte ki, de

tüskéi megmenthették a ráleselkedő veszélytől. Laci állatának szépsége pedig, minden képzeletet felülmúlt.

És Blanka skorpió-szaurusza vajon mekkora lehetett a valóságban? Nagy bátorság lehetett a közelébe

férkőzni.

Hetedik csapatunk sem maradt el a többiek mögött. Sok szép állatot láttak. Pompás bundájuk segítette őket

abban, hogy a környezetükbe beleolvadhassanak. Alexa kockása, Laura virágmintása, Csenge dinójának

tökéletessége, ámulatba ejtette őket.  Kamilla sárkányához foghatót pedig, azóta se látott ember fia.

A dínók nagyon szeretik a kicsinyeiket. Ilyen állatokat látogatott meg Alexa, Jázmin, Dani és Trixi a nyolcadik

csapatban. Épp a kis utódok születését pillanthatták meg a gyerekek. Vajon létezhettek ilyen csodálatos

külsőben is, mint ahogy a gyerekek ábrázolták őket?

Kilencedik csapat számára nem tartott sokáig ez az idilli állapot. Történt, egy olyan végzetes dolog, ami

hatással volt a további életükre. Kétségbeesetten próbálták óvni szüleik a picinyeiket. A megfigyelő gyerekek

pedig segíteni szerettek volna, de nem tudtak. Vanessza, Noel, Gergő és Bálint tudósított rajzával a

kétségbeejtő helyzetükről.

Pontosan mi történhetett? A tízedik csapat próbálta ezt kideríteni. Máté látott vulkán-kitöréseket. Anna meteor

becsapódást figyelt meg, Nenszi pedig, a végig süvöltő forró szelet érezte a bőrén.

A legveszedelmesebb feladatra azok vállalkoztak, akik az utolsó pillanatokat akarták megörökíteni. Ilyen

merész volt Krisztián. Anna még azt is látta, ahogy a dínó bébi ott hagyja az utolsó lábnyomait. Lili állata a

végsőkig próbálta tartani magát. Marcell sárkánya is rettenetesen szenvedett, bömbölését nagyon rossz volt

hallgatni. A tizenegyes csapat ilyen szívszorító képeket készített az eseményekről.

Voltak gyerekek, akik végignézték az állatok utolsó pillanatait. Edina, Dóri, Janka, nagyon szeretett volna

segíteni rajtuk, de már nem tudott. Mindegyik mama a bébijét mentette volna ki a nagy forróságból. Az állatok

a bajban, igyekeztek a kicsinyeiket védelmezni. Sajnos egyre kevesebb eséllyel. Hunor még hallotta óriás

dínója utolsó üvöltését. Drámai helyzetet élt át a tizenhármas csapat.

Krisztina akkor érkezett meg, amikor a katasztrófa épp elkezdődött. A becsapódás előtti eseményeket

figyelhette meg éppen. Juli nem is sejtette, hogy az idilli jelenetek egy szempillantás alatt rémálommá

változhatnak. Mind a két pillanatot megörökítette. Luca a következőt látta: a kis bébit anyja mentené, csak

nem tudja, hogy hova, mert a tüzes áradat mindent magával ragadt.

Volt egy szép világ, ahol az állatok békében éltek egymással. Majd történt egy katasztrófa, ami örökre

megváltoztatta az életüket. Az utolsó csapat tagjai, Botond, Adél, Olivér, Péter, Konor és Csenge

elgondolkodtak. Miért kellett ezeknek az állatoknak elpusztulniuk? És ha nem történik meg mindez, milyen

lenne ma világunk?

Alíz ezekre a gondolatokra ébredt. Reményt nem látta sehol, tehát csak álmodta az egészet. Pedig olyan

valóságosnak tűnt minden. Elhatározta, hogy elmeséli álmát a barátainak, majd elképzelik és lerajzolják

ezeket a csodálatos lényeket. Így is tettek. Az ő rajzaikat láthatod e történetben.

Mert amíg gondolunk rájuk, elképzeljük őket, addig velünk maradnak, és Remény is megnyugodhat.

Emékezetünkben örökké élni fognak ezek az állatok. Tegyél így, te is!

Rajzokat készítették:

Mrena Beatrix, Horváth Vanessza, Lele Noel, Répási Gergő, Szurovecz Ernő, Szabó Blanka, Klimek Júlia, Horváth Alexa, Babály Kamilla, Vetró Bianka, Budai Jázmin és Terhes Zita

               1.c osztály               

Lőrincz Kinga, Ungi Gábor, Perneki Lara, Savanya Olivér, Zákány Marcell, Zsikó Alisa, Zsikó Richárd, Csikos Alexa, Csányi László, Kocsis Laura, Szögi János, Ördög Enikő,  Gyarmati Viktória és Tsereteli Konor

3.c osztály

Nagy-Jójárt Diána, Szilvási Dániel, Zámbó Krisztina, Stumpf Kiara, Sztojcsovics Hanna, Petrács Áron, Sztojcsovics Alexa, Pálinkó László, Kenyeres Anna, Tóth Péter és Sáringer Olivér

4.b osztály

Sándorfalvi Pallavicini Sándor Általános Iskola

Szécsi Rebeka, Répási Luca, Szabó Kata, Tóth ádám, Bodó-Gonda Bálint, Czeglédi Anna, Nagy Krisztián, Szigeti Lili, Kaholek Marcell, Farkas Hunor, Majzik Janka, Móra Edina, Répási Dóra, Gémes Luca, Bodó-Gonda Máté, Sági Nenszi, Vígh Botond, Kocsis Adél és Kopasz Csenge

Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészeti Iskola

továbbá

Sütő Csenge

2022