Sok süni szülinapra

Sok süni szülinapra.

                A nappaliba besütött a nap. Lágyan cirógatta a szőnyegen játszó három gyerek arcát. Apa belépett az ajtón, és a két kislány a nagyobbacska kisfiúval együtt odaszaladt hozzá.

                – Látom, mindannyian társasoztok! Ha befejeztétek, akkor menjünk ki együtt a kertbe! Jó idő van, feltöltöm a medencéteket vízzel, és ha akartok, pancsolhattok! – javasolta Apa.

– Előkészítem a fürdőruhákat! – tette hozzá Anya.

                A gyerekek szerettek kint játszani. Mikor már nem sütött nagyon erősen a nap, a nagy melegben nyakig mártóztak a felfújható fürdőmedencében. Ezen a napon is így történt.

– Nem sokára születésnapod lesz! Mit szeretnél ajándékba kapni? – kérdezte a legkisebbet az apukája, miközben vízzel locsolgatta a hátát.

– Sok sünit kérek! Igazit! – felelte a kislány.

– Sok sünit? Hol tartanád? – kérdezte az apukája.

– Ott! – mutatott a bokrok alá a pici gyerek.

Apa gondolkodóba esett. Nem tudta, honnan szerezzen a kislánya születésnapjára sok sünit a kertbe. Mikor a három testvér elaludt, Anyával beszélgettek a dologról. Végül úgy döntöttek, vesznek a játékboltban egy sün családot.

Hamarosan eljött a nagy ünnep. A legkisebb gyermek is betöltötte a négy évet. A család csokoládé tortával ünnepelt, majd átadták az ajándékot, két nagyobb és három kicsi plüss sünit.

– Ezek nem igazi sünik! – reklamált a szülinapos. De azért nagyon örült nekik. Tette-vette, rakosgatta őket. Végül kivitte a kertbe, és letette a bokrok alá.

Elérkezett a lefekvés ideje. A kislány azonban nem tudott elaludni. Egyfolytában a sün családra gondolt. Mikor már fent ragyogtak az égen a csillagok és a hold ezüst sugarai színezték a kerteket, felkelt, és pizsamában, mezítláb kiszaladt a bokrokhoz. Kereste a sün családot azon a helyen, ahová tette, de nem találta. Ijedten keresgélt. Hirtelen halk neszezésre lett figyelmes. Mozdulatlanná merevedett, mert sok sünit látott egyszerre vonulni az esti fényekben. Elöl ment a két felnőtt sün, mögöttük három kicsi kölykük. Élelmet kerestek maguknak. Mikor meglátták a gyereket, odasétáltak hozzá.

– Köszöntünk téged a szülinapodon! – mondta Sün Apa.

– Köszönöm szépen. Ti nem plüssök vagytok? – kérdezte a kislány.

– Nappal azok vagyunk, éjjel pedig igaziak! – válaszolt egy apró sünike.

– Sok igazi sünit kértél, ugye? Itt vagyunk! – tette hozzá Sün Mama.

A gyerek leguggolt hozzájuk és simogatni kezdte őket. Hamar rájött, hogy a hasuk felé kell közelíteni, mert a hátukon szúrnak. Azután segített nekik ennivalót keresni. A kertben almafa és körtefa is állt, ezekről szedett néhány gyümölcsöt. Közben a sün szülők kártevők után kutattak.

A házban Anya észrevette, hogy szülinapos kislánya nincs az ágyában. Kereste, és a kertben talált rá. Erre a zajra a két testvér és Apa is felébredt. Mindannyian kijöttek az udvarra.

– Nézzétek, sok igazi süni mászkál a kertünkben! – kiáltott nekik a kislány.

Ők közelebb mentek, és bekukucskáltak a bokrok alá. Ott öt plüss sünit láttak. Ezen egyáltalán nem lepődtek meg, hiszen este a szülinapos tette oda őket.

– Gyere, feküdj le! Reggel játszol majd velük! – szólt Apa.

– Reggelre plüssök lesznek, csak éjjel igaziak! – vitatkozott a kislány, és közben a bokrok alá nézett, ahol most mozdulatlanul álltak a játék sünök.

Mindannyian bementek a házba és aludni tértek.

                Kinn a kertben a plüss sünik megelevenedtek, és ismét élelemszerző körútra indultak. Rágcsáltak egy kicsit a piros almából, és a finom, érett, sárga körtéből, amit a kislány szedett le a fáról nekik. Találkoztak a szomszéd cicával, aki errefelé kóborolt. Játszani szeretett volna, ezért puha kis mancsával megpaskolta az egyik süni hátát, de a tüske úgy megszúrta, hogy visszahúzódott.

                Reggel a kislány első útja a bokrokhoz vezetett. Ölébe vette a sok sünit, sétálgatott velük. A szomszéd cica ismét arra járt. A gyerek mutatta neki a plüssöket, hívta őt, hogy játsszanak együtt. A kiscica felemelte a mancsát, a kislány lehajolt hozzá, és látta, hogy valami megsebezte. Gondolkodott azon, hogy mi történhetett. A macska panaszosan nyávogott, valahányszor a sünikre nézett.

– A süni tüskéje sebzett meg téged tegnap éjjel! – mondta megértően a gyerek.

A kiscica bólintott, majd felugrott a kerítésre és hazament a biztonságos, jól ismert udvarra.