Sopolya király

  • 2022.
    nov
  • 15
https://gabicsabi.hu
2. Bözse boszi.
    Már egy ideje úton voltak és bizony rájuk esteledett, amikor egy kis házikót pillantottak meg az erdő                közepén,aminek a kerítésére a Banya tér 1. volt írva címnek .Ők nem tudták,de itt lakott a Bözse  boszi          Sz...

Kép forrása: jpg

2. Bözse boszi.

    Már egy ideje úton voltak és bizony rájuk esteledett, amikor egy kis házikót pillantottak meg az erdő                közepén,aminek a kerítésére a Banya tér 1. volt írva címnek .Ők nem tudták,de itt lakott a Bözse  boszi          Szóval a három megfáradt nem volt mit tenni, bekéredzkedtek a boszhoz éjszakára. Sír Lecho a   hős lovag lépet be elsőnek, majd így hangosan így szól:                                                                                         - Adjon isten öreganyám !                                                                                                                                  Bözse boszi így szólt:                                                                                                                                             - Szerencse, hogy Öreganyátoknak szólítottatok  engem. Mert különben  ki penderítetelek volna titeket         Mi járatban vagytok itt ilyen késő este? Nektek nem otthon kéne lennetek? -- kérdezte Bözsi  boszi.                 - Az igazság az ,hogy úton vagyunk nagyapánkhoz a híres Sopolya királyhoz látogatóba, mert hírét              vettük, hogy betegeskedik.                                                                                                                                     ÓÓÓÓ a drága Sopolya király--örömködött Bözse boszi--  tudjátok--mesélte -- egyszer régen tüzet                 raktam , hogy varázsfőzetet csináljak Piroska nagymamájának mert megfázott, de egy gonosz kis tüzmanó     kipattant a kályhából és sajnos lángra gyújtotta a kunyhómat.A szerencs a szerencsétlenségben, az hogy     ép akkotájt itt a környéken vadászott udvarházával együtt Sopolya fensége és ezért hamar észrevették a       füstfelhőt, tüstént ide vágtatott a vitézeivel és segítettek a tüzet eloltani. majd megígérte nekem, amint             hazaér elküldi jóbarátját aki egyben a főépítész Budavári Grófot, hogy az Ő irányítása mellet végezzék a         házacskám  újjáépítését.Amint látjátok csodálatos munkát végeztek, úgyhogy ti mindig szivesen látoitt             vendégek vagytok.-- fejezte be Bözse anyó a történetet.-- Szóval mit kértek tőlem?                                            - Hát - kezdték az elfáradt vándorok- enni, inni, kérnénk és egy kis zugot ahol álomra hajthatjuk a               fejünket.                                                                                                                                                                - Rendben- mondta Bözse boszi-,de mivel ez egy mese és a mesékben van három próba ezért csak            akkor teljesítem a kéréseteket, ha  három találós kérdésemre tudjátok a választ! Bizony! ez a mesetörvény,     de ne izguljatok, nem lesznek nehezek- mondta a boszi.-Tehát az első: éppen olyan, mint a kefe mégsem     fésülködhetsz vele. Mi az?                                                                                                                                    -Ez egyszerű, hát a sün.- vágták rá.                                                                                                                      -Remek-mondta Bőzse boszi -akkor lássuk a másodikat:Ennek a kicsi lánynak  piros pettyes a ruhája               kezedre ül, elszáll és csak bámulsz utána.                                                                                                           -Ez a katicabogár!- válaszolták a gyerekek.                                                                                                         - Jó a válasz! És most mondom a harmadik, egyben utolsó feladványt,úgyhogy nagyon figyeljetek! Fúr,           farag, mégsem ács, kopog, mint a kalapács. Fák orvosa, doktora, erdőben az otthona!                                     -Ez a harkály!-mondták magabiztosan a gyerekek.                                                                                               -Ügyesek vagytok!- állapította meg Bözse boszi-ahogyan a mesékben megvagyon írtva teljesíttetétek a           feladatot. Most rajtam a sor - mondta és egy hirtelen kémozdulattal egy csodálatos bálteremmé változtatta     a kis kunyhó belsejét,amiben roskadásig voltak az asztalok mendenféle finomsággal. Volt ott fácánsült,           malacpecsenye és tejberizs. Felsorolni is lehetetlen olyan nagy volt a bőség. Így aztán mikor jól laktak             Bözse boszi elkisérte Őket a hálótermükbe, lefektette, betakarta mindhármukat. Jó éjszakát kívánt nekik és     elfújta a gyertyákat. A szobára békes csen települt. A tündér lányok és sír Lecho mély álomba                           szenderültek.                                                                                                                                                         Reggel, mikor felébredtek már reggelivel  várta őket Bözse boszi. Mikor elbúcsúsztak Bözse anyó a                 lelkükre kötötte, hogy ha találkonak Sopolya királlyal feltétlenül adják át üdvözletét.                                           Hogy mi történt velük útközben? Majd egy következő részben momndom el.                                 

   

  

 

 

 

 

 

                                                                                                     

                                                                                                                                                                                                     

 

Tadeus Tóth Gábor, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Tadeus Tóth Gábor Amatőr író

A nevem Tóth Gábor.Mindig is érdeklödtem a rajzoláls és az írás iránt. Számomra ez a két kifejezési forma sok örömöt szerez és bízom benne ,hogy másoknak is örömöt okoz. A meséket unokáimnak írtam, amihez kívánok mindenkinek jó szórakozást.