Sün mama esernyője

Sün mama esernyője.

            Az égboltot egy csendesen lopódzó napsugár halvány rózsaszínűre festette. Hajnalodott. Sün mama lábujjhegyen kisietett a konyhába, hogy elkészítse a reggelit.

            Sün papa felébredt a mozgásra, de szeretett volna még aludni, ezért a másik oldalára fordult, és tovább álmodott. Sün fiú is hallotta a motoszkálást, kikukucskált a paplan alól, és mikor látta, hogy a mamája mennyire igyekszik halkan mozogni, hogy ne költse fel őket, úgy tett, mintha még aludna, de persze mindent hallott.

Sün mama kinyitotta a hűtőszekrényt, és ijedten látta, hogy majdnem üres.

– Este még volt benne sok gyümölcs és zöldség! Úgy látszik, hogy Sün papa és Sün fiú vacsora után mind megették! – suttogta kicsit haragosan. Felvette a piros kendőjét, fogta a fonott kosárkáját és sietve elindult vásárolni. Nem tudta, hogy a kisfia az ablakból figyeli őt. A színes falevelek meg-megzizzentek a lába alatt, a napsugarak lágyan melengették a tüskéit, az őszi szél lebegtette körülötte a fűszálakat, így a mérge hamarosan elpárolgott.

– Merre, merre Sün mama? – érdeklődött a harkály, aki már egy odvas fát kopogtatott serényen.

– Az erdei áruházba sietek! Igyekszem, hogy hazaérjek, mire Sün papa és Sün fiú felébrednek! – mondta kedvesen.

– Gyülekeznek a sötét felhők, eső várható hamarosan! Szedd a lábad, mert megázol! – aggódott a harkály.

– Ó, és én otthon hagytam az esernyőmet! – sajnálkozott Sün mama, és még jobban megszaporázta a lépteit.

Hamarosan az erdei áruházhoz érkezett. Sokáig nézelődött, válogatott, mindig a legszebb, legfrissebb zöldséget és gyümölcsöt válogatta a családjának, és közben teljesen elfeledkezett az időről. Mikor kilépett az üzletből sötétség uralta a környéket.

– Talán még hazaérek a nagy zivatar előtt! – motyogta magában. Elindult a nehéz kosárral, és igyekezett jó nagyokat lépni.

Eközben Sün fiú odahaza aggódva lesett ki az ablakon.

– Remélem mama vitt magával esernyőt! – suttogta.

– Gyere, nézzük meg! – felelt Sün papa, aki időközben felébredt. Az előszobában ott virított a piros-fehér csíkos esernyő a sarokban.

– Vajon hová ment a mama? – kérdezte.

– Láttam, hogy vitte a fonott kosarat, biztosan az erdei áruházba sietett! – felelte Sün fiú.

– Talán reggelit akart készíteni, és üresen találta a hűtőt! – vágott bűnbánó arcot Sün papa.

– Kifosztottuk vacsora után! Mind a ketten torkoskodtunk! Fáj is a hasam tőle! – bólogatott szomorúan Sün fiú.

– Nem volt jó ötlet tőlünk! – erősítette meg Sün papa.

– Én elindulok a mama után az áruházba, és elviszem az esernyőjét! – kiáltotta a Sün fiú.

– Megyek veled! – tette hozzá Sün papa. Siettek amennyire bírtak, szerették volna megelőzni a záport. A piros-fehér csíkos esernyő vígan haladt velük, remélte, hogy mindannyiójukat megvédi az esőtől. Sün mamával félúton találkoztak. Sün papa elvette tőle a gyümölccsel és zöldséggel telt kosarat. Közben lehullott az első esőcsepp, kinyitották a piros-fehér esernyőt, és beálltak alá mind a hárman. Sün mamát közre fogta Sün papa és Sün fiú, úgy mentek az úton hazafelé.

– Ne haragudj, hogy nem szóltunk tegnap, mikor vacsora után még kimentünk enni! – mondta közben Sün papa.

– Korán lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam. Biztosan nem akartatok felkölteni! – felelte megértően Sün mama.

– Olyan finom volt az almás rétes, amit csináltál! És a fügelekvár is, amit főztél! – mondta Sün fiú.

– A körteszószt nem említetted! Az is mind elfogyott! – tette hozzá Sün papa.

– Igen, észrevettem! – mosolyodott el Sün mama. – Egyáltalán tudtok ma reggelizni? – kérdezte aztán.

– Nekem fáj egy kicsit a hasam! – vallotta be Sün fiú.

– Nekem sem árt, ha ma diétázom! – tette hozzá Sün papa.

Az eső már zuhogott. Egyikőjük sem szólt többet, mentek hárman Sün mama esernyője alatt az erdei úton, egészen a házukig. Odabent aztán letették a piros-fehér ernyőt kinyitva a sarokba, hogy megszáradjon, ők pedig leültek az asztalhoz. Sün papa vizet forralt, kamillateát készített. Miközben kortyolgatták a gőzölgő italt, Sün mama így szólt:

– Jól esett, hogy odafigyeltetek rám! Itthon hagytam az esernyőm, és utánam hoztátok!

– Te is ezt tetted volna! – felelte Sün fiú, és Sün papa bólintott. Sün mama kinyújtotta a kezét és megsimogatta előbb a nagy, aztán a kicsi sün tüskés hátát.

– Ez igaz. Odafigyelünk egymásra! – mondta.

            Sün mama piros-fehér csíkos esernyője, melynek ma fontos szerepe volt a családban, csendben száradt tovább a sarokban.