Süni segít a macinak

Süni segít a macinak.

            Süni sok piros bogyóval a hátán lassan haladt előre az erdei úton. Büszkén gondolt arra, hogy ma milyen sok szamócát szedett a réten. Az érett gyümölcsök édes ízét már a szájában érezte.

            Már csak néhány lépés hiányzott, amíg az otthonához ér, mikor egy síró hangra lett figyelmes.

– Jaj, de fáj a lábam! Ki segít rajtam? Brumm, brumm, elestem, egyedül vagyok, szomjas vagyok és éhes! Hol a mamám? – hüppögte egy medvebocs.

Süni egy percig sem várt, azonnal indult a hang irányába. Egy közeli fa törzsénél összekuporodva ült a mackó, szeméből sűrűn hullottak a könnyek, az egyik lába egy nagy gyökér alá szorult be.

– Ne sírj, mackó! Süni segít! Nyugodj meg, mindjárt odaérek! – nyugtatta a kismackót, és szedte a négy lábát, ahogy csak bírta.

A medvebocs úgy elcsodálkozott amint meglátta a piros bogyóval teletűzdelt sündisznót, hogy azonnal abbahagyta a sírást.

– Siess piros bogyós Süni! – kiáltotta, és Süni erre még jobban igyekezett felé. A több maréknyi szamóca vidáman ült a hátán, a sok tüske nem engedte legurulni, még ebben a nagy rohanásban sem.

– Itt vagyok már! – lihegte Süni mikor odaért, és szemügyre vette a kismaci beszorult mancsát.

– Nincs nagy baj! Kicsit megemelem a gyökeret, te pedig kihúzod alóla a lábad! Rendben van? – kérdezte.

– Rendben – bólintott a medvebocs.

Süni összeszedte minden erejét, és az orrával a gyökér alá nyúlt, majd magasra emelte a fejét. A kismackó lába kiszabadult.

– Már nem is fáj! – kiáltott örömmel a bocs, mikor a vastag gyökér szorításából kiszabadult.

– Mit kerestél te a gyökér alatt? – kérdezte Süni.

– Nézelődtem. Azt gondoltam, hátha elrejtett ott egy kis mézet a méhecske – szólt vonakodva a kismackó.

– Itt bizony nincs méz, de te majdnem a fa alatt maradtál éjszakára! – felelte Süni.

– Szerencsére erre jártál, és segítettél! – mondta a kismackó.

– Süni segít! Ebben bízhatsz! – mosolygott Süni.

– Azon is tudsz segíteni, hogy éhes és szomjas vagyok? – kérdezte reménykedve a kismackó.

– Persze. Itt van a hátamon a sok szamóca, vegyél belőle! De vigyázz, meg ne szúrja a tüske a mancsod! – mondta Süni.

A maci óvatosan elvett egy párat a szamócából, ami az éhségét és a szomjúságát egyaránt enyhítette.

– Nagyon finom! Hol szedted? – kérdezte.

– Van egy nagy rét innen egy órányira, ott egy napos sarokban rengeteg piroslik! Holnap megmutatom neked! – felelte Süni.

– Jó lesz! Holnap várlak ugyanitt! – ígérte a kismackó.

Hamarosan esteledett, ezért elköszöntek egymástól, és elindultak hazafelé. A kismackó találkozott út közben a mamájával, aki a keresésére indult, mert nagyon aggódott érte. Sünit is türelmetlenül várták a sün lakban, a családja imádta a szamócát, és már készítették rá a hasukat.

– A felét odaadtam az erdőben egy kismackónak, akinek beszorult a lába egy gyökér alá, éhes és szomjas volt. Segítettem neki, megemeltem a gyökeret, és mikor kiszabadult, utána megkínáltam szamócával – mutatott a hátán lévő piros bogyókra Süni mikor belépett az ajtón.

– Jól tetted! Süni mindig segít, ha valakit baj ér! – bólintott az anyukája.

Mikor megették az édes gyümölcsöt, beszélgettek, játszottak egy kicsit, majd aludni tértek.

            Másnap ragyogó napsütésre ébredtek. Süni alig várta, hogy találkozzon a kismackóval. Elindult arra, ahol tegnap sírva ücsörgött szegény, és ahonnan az ő segítségével kiszabadult. A fa alatt egy nagy bödönt talált, tele mézzel.

– Meglepetés! – ugrott ki a fa mögül kismackó nevetve.

– Uh, jól megijesztettél! – szólt Süni.

– Nézd, hoztam neked mézet! – mutatta a kismackó.

Süni szépen megköszönte, de azért a szamócásra gondolt vágyakozva. El is indultak a rét felé, ott is abba a sarokba mentek, ahol a nap mára ismét megérlelt annyi szamócát, hogy Süni telerakta vele a hátát. A kismackó hozott magával egy apró talicskát, abba szedte a gyümölcsöt. Mikor jól megrakta, lehuppant a fűbe, és így szólt:

– Jöjjünk együtt minden reggel a rétre szamócát szedni! Jó?

– Nagyon jó lesz! Mindketten nagyon szeretjük, és segíthetünk egymásnak megrakni a hátam és a te talicskád!

– Akkor ez Süni segítség és Mackó segítség egyszerre, ugye? – kérdezte a kismackó.

– Persze! Meglátod majd, hogy milyen jó érzés! – bólintott Süni, és elindultak ketten a réten hazafelé.