Szörnyi, a ragaszkodó

Szörnyi, a ragaszkodó.

            A kis Szörnyi ott lapult a kisfiú zsebében. Mindenhová magával vitte. Piros tüskék álltak ki a testéből, melyekkel az üvegfelületeken jól tudott közlekedni.

            Egy hét végi napon a gyerekek kint játszottak a kertben. Jó időben, napsütésben a homokozóban várat építettek. A kis piros Szörnyi nagyon unatkozott a kisfiú zsebében. Alig várta, hogy egy ablak közelébe kerüljön. Valahogy fel kellett magára hívni a figyelmet, ezért a papírzsebkendőt, amit a kisfiú a zsebében hordott, darabokra szaggatta, majd szétszórta az udvaron.  A kisfiú minden lépésénél kidobott egyet. Egyszer, amikor éppen kikandikált a rövidnadrágra varrt zsebből, a kislány észrevette őt. Látta azt is, hogy a sok– sok fehér papírdarab ott fekszik a zöld pázsiton.

– Elhagytad a papírzsebkendődet! De miért szaggattad darabokra? Szörnyi pedig majdnem kiesett a zsebedből, mikor a vízért mentél! – szólt a bátyjának a kislány.

– Mit csináltál te kis piros Szörnyi? – kérdezte a kisfiú tőle.

– Unatkozom, mert én nem mászkálhatok! Tudod, hogy csak az üvegfelületen tudok!– válaszolt Szörnyi.

– Apa még dolgozik az irodaházban. Elmegyek elé, és elviszlek hozzá. Meglátod, ott annyit mászkálhatsz, amennyit csak szeretnél! – ígérte a kisfiú.

Anya szólt, hogy mossanak kezet, aztán üljenek be az autóba, mert indulnak Apáért az irodaházba. Apa autója szerelőnél volt, így a gyerekekkel ma ő ment elé, hogy munka után együtt jöjjenek haza. Mikor megérkeztek, Anya telefonált neki, hogy a parkolóban várják.

– Gyertek fel hozzám, elkészült az új lakótelep terve! Nézzétek meg! – hívta őket Apa.

Az épületben egy olyan lift közlekedett, amelynek minden oldala üveg volt. Beszálltak. A kisfiú felrakta rá Szörnyit, aki azonnal elkezdett lefelé gurulni rajta. A második emeleten egy néni beszállt a liftbe, és ijedten kiáltott:

– Milyen bogár mászik ott?

– Hol? Nem látunk semmiféle bogarat! – értetlenkedtek a gyerekek.

– Ez csak Szörnyi, a fiam üvegre tapadó játéka! – mondta Anya a néninek.

– Tedd el a zsebedbe! – szólt Anya a kisfiához.

– Rendben van. Úgyis mindjárt kiszállunk! – mondta a kisfiú.

A huszonötödik emeleten ki is szálltak. Apa ott állt a rajzasztal előtt, és messziről szemlélte a tervet, melyet készített. Láthatóan nagyon tetszett neki.

– Gyertek, már nagyon vártalak benneteket! – szólt, mikor meglátta a családját. A csupa üveg épületben a fény egyenletesen szétszóródott a sok rajzasztalon, ahol Apa munkatársai dolgoztak nap közben. Már mindenki hazament, így a kisfiú feltűnés nélkül elhelyezhette a kis piros Szörnyit az egyik üvegfalon. Ő boldogan lépegetett lefelé az ablakon. Közben bekukkantott minden irodába, ahová csak lehetett. Látta, hogy az egyik asztalon egy mobil telefon rezeg, a gazdája biztosan ottfelejtette. Mendegélt szép lassan a huszonötödik emeletről lefelé. Az egyik irodában banánfát neveltek. Három apró kis termése lett, ami már sárgult. De jó volna megkóstolni! – gondolta Szörnyike. Persze nem tudott érte menni.

Apa részletesen elmagyarázta a családjának a lakótelep tervét.

– Nézzétek, ide úszómedencét terveztem! – mondta Apa.

– Ó, itt a házak körül mindenütt fák és virágok lesznek! – mondta Anya.

– Mekkora balkonok tartoznak a lakásokhoz! – csodálkozott a kislány, mikor észrevette a hatalmas erkélyeket.

– Milyen szép lesz a kilátás a folyóra és a hegyekre! – mondta Apa.

– Ha felépül a lakótelep, elviszlek oda benneteket! – ígérte aztán.

– Gyertek haza, vár a vacsora! – mondta Anya a családnak. Mindannyian elindultak. Szörnyike látta a tizedik emeletről, hogy a parkolóból kigurul az autó.

– Engem itt hagytatok! – kiáltotta, de ezt senki sem hallotta.

Megpróbált kapaszkodni, de nem tudott megállni, ő csak haladt, haladt lefelé. Nagyon magas volt egy szint, de így is leért a portára egy– két óra alatt. Ott aztán bekuckózott. Összehúzta magát, és azon gondolkodott, vajon hogyan fog innen kikerülni. A portás figyelte a monitorokat, ő volt a felelős azért, hogy a huszonöt emeletes épületben minden rendben legyen egész éjjel. Egyszer azonban felállt, és nagyot nyújtózott. Odament az üvegfalhoz, és kinézett rajta a parkra. Ott szép vörös és kék, sárga és fehér virágok nyíltak. Lehajolt a cipőjét bekötni, és akkor vette észre Szörnyikét.

– Hát te kié vagy? – kérdezte, és felemelte, letette az asztalra. Ekkor lépett be egy asszony, aki sietve mondta:

– Kérem szépen a százhúszas iroda kulcsát, valószínűleg itt maradt a mobilom, mert sehol sem találom!

A portás odaadta a kulcsot, a néni felment a lifttel az irodába, és valóban, ott feküdt az asztalon a telefonja. Megkönnyebbülten magához vette, és indult lefelé. Amint visszaadta a kulcsot, meglátta a kis piros Szörnyikét és megtetszett neki.

– Elvihetem? Megyek a keresztfiamhoz, biztos örülne neki! Már nincs időm bemenni a boltba ajándékért! – szólt a portáshoz.

– Tessék, itt találtam. Én csak örülök, ha elviszi – mondta a portás.

A néni eltette a zsebébe a kis piros Szörnyit. Sietve eltávozott, és igyekezett nagyon hamar odaérni a keresztfiához, mert már sötétedett.

Ezalatt a kisfiú otthon vacsorához készülődött. Előtte kezet mosott, és a zsebébe nyúlt, mert ilyenkor szokta kitenni Szörnyit az ágya melletti polcra. Most nem találta őt. Ekkor jutott eszébe, hogy ottfelejtette a huszonötödik emeleten az irodaházban.

– Apa, menjünk el Szörnyiért, otthagytam a munkahelyeden, az üvegen! – kiáltotta.

– Jön vacsorára Keresztmamád. Eszünk, aztán megkeressük Szörnyit! – mondta Apa.

Ekkor megállt egy autó a ház előtt. Keresztmama lépett be az ajtón.

– Nézd mit hoztam neked! – mondta, és odanyújtotta a kis piros Szörnyit.

– Ó, hát visszatért Szörnyi! – örvendezett a kisfiú, és szaladt fel vele a szobájába.

            – Akarsz mászkálni? – kérdezte tőle.

– Nem, most nem szeretnék! – felelt Szörnyi.

– Nagyon megijedtél? – kérdezte a kisfiú.

– Igen. Rájöttem, hogy nem kell nekem a nagy üvegfal, jobb itthon veled ezen a kicsi ablaküvegen. – válaszolt a kis piros Szörnyi.

– Megyek vacsorázni, te pihenj csak nyugodtan, mindjárt jövök! – mondta a kisfiú, azzal lement az étkezőbe. Mikor vacsora után visszatért, Szörnyi már mélyen aludt. A kisfiú bebújt a paplan alá, és a párnájára tette őt. Szörnyi nyújtózott egyet, de nem ébredt fel. Aludta az igazak álmát reggelig.