Szörnyi, a ragaszkodó


http://mocorgohaz.hu/

            A kis Szörnyi ott lapult a kisfiú zsebében. Mindenhová magával vitte. Piros tüskék álltak ki a ruhájából, melyekkel az üvegfelületeken jól tudott közlekedni.
            Egy hét végi napon a gyerekek kint játszottak a kertben. Jó időben, napsüt...

Kép forrása: pixabay.com

            A kis Szörnyi ott lapult a kisfiú zsebében. Mindenhová magával vitte. Piros tüskék álltak ki a ruhájából, melyekkel az üvegfelületeken jól tudott közlekedni.

            Egy hét végi napon a gyerekek kint játszottak a kertben. Jó időben, napsütésben a homokozóban várat építettek. A kis piros Szörnyi nagyon unatkozott a kisfiú zsebében. Alig várta, hogy egy ablak közelébe kerüljön. Valahogy fel kellett magára hívni a figyelmet, ezért a papírzsebkendőt, amit a kisfiú a zsebében hordott, darabokra szaggatta, majd szétszórta az udvaron.  A kisfiú minden lépésénél kidobott egyet. Egyszer, amikor éppen kikandikált a rövidnadrágra varrt zsebből, a kislány észrevette őt. Látta azt is, hogy a sok-sok fehér papírdarab ott fekszik a zöld pázsiton.

-Elhagytad a papírzsebkendődet! De miért szaggattad darabokra? Szörnyi pedig majdnem kiesett a zsebedből, mikor a vízért mentél!- szólt a bátyjának a kislány.

-Mit csináltál te kis piros Szörnyi? – kérdezte a kisfiú tőle.

-Unatkozom, mert én nem mászkálhatok! Tudod, hogy csak az üvegfelületen tudok!- válaszolt Szörnyi.

-Apa még dolgozik az irodaházban. Elmegyek elé, és elviszlek hozzá. Meglátod, ott annyit mászkálhatsz, amennyit csak szeretnél! – ígérte a kisfiú.

Anya szólt, hogy mossanak kezet, aztán üljenek be az autóba, mert indulnak Apáért az irodaházba. Apa autója szerelőnél volt, így a gyerekekkel ma ő ment elé, hogy munka után együtt jöjjenek haza. Mikor megérkeztek, Anya telefonált neki, hogy a parkolóban várják.

-Gyertek fel hozzám, elkészült az új lakótelep terve! Nézzétek meg!- hívta őket Apa.

Az épületben egy olyan lift közlekedett, amelynek minden oldala üveg volt. Beszálltak. A kisfiú felrakta rá Szörnyit, aki azonnal elkezdett lefelé gurulni rajta. A második emeleten egy néni beszállt a liftbe, és ijedten kiáltott:

-Milyen bogár mászik ott?

-Hol? Nem látunk semmiféle bogarat!- értetlenkedtek a gyerekek.

-Ez csak Szörnyi, a fiam üvegre tapadó játéka!- mondta Anya a néninek.

-Tedd el a zsebedbe! – szólt Anya a kisfiához.

-Rendben van. Úgyis mindjárt kiszállunk!- mondta a kisfiú.

A huszonötödik emeleten ki is szálltak. Apa ott állt a rajzasztal előtt, és messziről szemlélte a tervet, melyet készített. Láthatóan nagyon tetszett neki.

-Gyertek, már nagyon vártalak benneteket!- szólt, mikor meglátta a családját. A csupa üveg épületben a fény egyenletesen szétszóródott a sok rajzasztalon, ahol Apa munkatársai dolgoztak nap közben. Már mindenki hazament, így a kisfiú feltűnés nélkül elhelyezhette a kis piros Szörnyit az egyik üvegfalon. Ő boldogan lépegetett lefelé az ablakon. Közben bekukkantott minden irodába, ahová csak lehetett. Látta, hogy az egyik asztalon egy mobil telefon rezeg, a gazdája biztosan ottfelejtette. Mendegélt szép lassan a huszonötödik emeletről lefelé. Az egyik irodában banánfát neveltek. Három apró kis termése lett, ami már sárgult. De jó volna megkóstolni!- gondolta Szörnyike. Persze nem tudott érte menni.

Apa részletesen elmagyarázta a családjának a lakótelep tervét.

-Nézzétek, ide úszómedencét terveztem!- mondta Apa.

-Ó, itt a házak körül mindenütt fák és virágok lesznek!- mondta Anya.

-Mekkora balkonok tartoznak a lakásokhoz! – csodálkozott a kislány, mikor észrevette a hatalmas erkélyeket.

-Milyen szép lesz a kilátás a folyóra és a hegyekre! – mondta Apa.

-Ha felépül a lakótelep, elviszlek oda benneteket!- ígérte aztán.

-Gyertek haza, vár a vacsora!- mondta Anya a családnak. Mindannyian elindultak. Szörnyike látta a tizedik emeletről, hogy a parkolóból kigurul az autó.

-Engem itt hagytatok!- kiáltotta, de ezt senki sem hallotta.

Megpróbált kapaszkodni, de nem tudott megállni, ő csak haladt, haladt lefelé. Nagyon magas volt egy szint, de így is leért a portára egy-két óra alatt. Ott aztán bekuckózott. Összehúzta magát, és azon gondolkodott, vajon hogyan fog innen kikerülni. A portás figyelte a monitorokat, ő volt a felelős azért, hogy a huszonöt emeletes épületben minden rendben legyen egész éjjel. Egyszer azonban felállt, és nagyot nyújtózott. Odament az üvegfalhoz, és kinézett rajta a parkra. Ott szép vörös és kék, sárga és fehér virágok nyíltak. Lehajolt a cipőjét bekötni, és akkor vette észre Szörnyikét.

-Hát te kié vagy? – kérdezte, és felemelte, letette az asztalra. Ekkor lépett be egy asszony, aki sietve mondta:

-Kérem szépen a százhuszas iroda kulcsát, valószínűleg itt maradt a mobilom, mert sehol sem találom!

A portás odaadta a kulcsot, a néni felment a lifttel az irodába, és valóban, ott feküdt az asztalon a telefonja. Megkönnyebbülten magához vette, és indult lefelé. Amint visszaadta a kulcsot, meglátta a kis piros Szörnyikét és megtetszett neki.

-Elvihetem? Megyek a keresztfiamhoz, biztos örülne neki! Már nincs időm bemenni a boltba ajándékért!- szólt a portáshoz.

-Tessék, itt találtam. Én csak örülök, ha elviszi.- mondta a portás.

A néni eltette a zsebébe a kis piros Szörnyit. Sietve eltávozott, és igyekezett nagyon hamar odaérni a keresztfiához, mert már sötétedett.

Ezalatt a kisfiú otthon vacsorához készülődött. Előtte kezet mosott, és a zsebébe nyúlt, mert ilyenkor szokta kitenni Szörnyit az ágya melletti polcra. Most nem találta őt. Ekkor jutott eszébe, hogy ottfelejtette a huszonötödik emeleten az irodaházban.

-Apa, menjünk el Szörnyiért, otthagytam a munkahelyeden, az üvegen! – kiáltotta.

-Jön vacsorára Keresztmamád. Eszünk, aztán megkeressük Szörnyit!- mondta Apa.

Ekkor megállt egy autó a ház előtt. Keresztmama lépett be az ajtón.

-Nézd mit hoztam neked!- mondta, és odanyújtotta a kis piros Szörnyit.

-Ó, hát visszatért Szörnyi!- örvendezett a kisfiú, és szaladt fel vele a szobájába.

            -Akarsz mászkálni?- kérdezte tőle.

-Nem, most nem szeretnék!- felelt Szörnyi.

-Nagyon megijedtél? – kérdezte a kisfiú.

-Igen. Rájöttem, hogy nem kell nekem a nagy üvegfal, jobb itthon veled ezen a kicsi ablaküvegen. – válaszolt a kis piros Szörnyi.

-Megyek vacsorázni, te pihenj csak nyugodtan, mindjárt jövök!- mondta a kisfiú, azzal lement az étkezőbe. Mikor vacsora után visszatért, Szörnyi már mélyen aludt. A kisfiú bebújt a paplan alá, és a párnájára tette őt. Szörnyi nyújtózott egyet, de nem ébredt fel. Aludta az igazak álmát reggelig.

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!