Süni séta

Süni séta.

            A réten a frisszöld fű között sok kis apró, fehér virág nyílt. A patak mellett állt egy vadalmafa, melynek gyümölcse élénken piroslott a napsütésben. Sün mama kitekintett a kuckójuk ablakán, és nyomban elhatározta, hogy ezen a napon egy hosszú sétát tesz a családdal a szabadban.

            Sün papa már hajnal óta az autójuk gumiját ragasztgatta, mert az szüntelenül kilyukadt, mikor elhajtott vele az áruházba bevásárolni. Arra gondolt, hogy jövőre egy terepjárót vesz, azzal sokkal jobban lehet közlekedni az ilyen hepehupás terepen, mint ez a város felé vezető erdei út. Ha elromlott a kocsi, a szarvasok húzták haza, ha kereket kellett cserélni, akkor a vaddisznók segítettek megemelni. Sajnos ez gyakorta előfordult. Sün papa merengését Sün mama szavai szakították félbe:

– Olyan csodálatos idő van, menjünk el sétálni együtt! Már megérett az alma, hozzunk belőle haza! – mondta.

– Most inkább pihennék! – felelte Sün papa.

– A gyerekek biztos örülnének, ha végre egyszer együtt mennénk! – szólt Sün mama rábeszélő hangon.

– Jól van. Megmosakszom és átöltözöm, aztán mehetünk! – egyezett bele Sün papa.

Sün mama elégedetten indult a gyerekszobába. Az idősebb sün gyerek már előző nap megbeszélte a barátaival, hogy ezt a napot együtt töltik a városban, de még nem szólt erről otthon. Mikor a mamája kérte, hogy jöjjön velük sétálni a rétre, bosszúsan így szólt:

– Jobban szeretnék az osztálytársaimmal lenni, már különben is megbeszéltem velük, hogy moziba megyünk!

Sün mama elszomorodott. Már nagyon régen nem ment a család együtt sehová, szerette volna ezt ma bepótolni.

– A mozielőadás csak délután kezdődik. Nem lehetne, hogy délelőtt velünk maradj? – kérdezte. Az idősebb sün gyerek elgondolkozva válaszolt:

– Tulajdonképpen lehet! Rendben van, induljunk!

Sün mama örömmel újságolta a kis süninek, hogy ma a rétre mennek, egészen a vadalmafáig sétálnak együtt. A sün gyerek izgalommal készült az útra, ő még soha nem ment messze a kuckójuktól, most végre megtudja, mi van arrafelé. Hamarosan elindultak mind a négyen. Lassan haladtak, hogy a kicsi sün lépést tudjon tartani velük.

Arra járt egy katica, és megszólította őket:

– De szép család vagytok! Benneteket ritkán lehet látni nappal! Merre mentek?

– Sétálunk egyet közösen! – felelte büszkén a Sün mama.

– Az autótok megint elromlott? – érdeklődött a pillangó.

– Nem, most jó, de gyalogolni szerettünk volna! –felelte a Sün papa.

A pillangó helyeselt magában. Ő is szeretett a szabadban lenni, ezért megértette a süniket. A kicsi süni igyekezett szedni a lábát, de út közben elfáradt, és megállt a testvére előtt.

– Vegyél fel a hátadra! – mondta.

– Nem veszlek, menj a lábadon! – felelt a testvére.

A kicsi sün az anyukájához fordult, és őt is megkérte, hogy vegye fel.

– Jól van, gömbölyödj össze, hogy ne szúrjanak meg a tüskéim! Aztán Apa feltesz a hátamra, és viszlek! – egyezett bele az anyukája.

Sün papa feltette a tüskegombolyagot Sün mama hátára, és így sétáltak tovább. A pillangó ismét arra repült, és meglátta, hogy a kicsi süni az anyukája hátán utazik.

– Te nem is sétálsz, csak pihensz! – szólt hozzá csúfolódva.

A kicsi sün arra gondolt, jobb lesz, ha leszáll, és a lábán megy tovább. Legördült az anyukája hátáról, és így szólt:

– Meglátjátok, hogy el tudok menni az almafáig!

A többiek bólogattak, és szép lassan haladtak tovább. Hamarosan odaértek az almafához, mely alatt már sok lehullott gyümölcs pihent. Eszegettek, majd a hátukra tettek belőle, amennyi csak elfért rajta, és hazaindultak. Fél úton a kicsi sün annyira elfáradt, hogy egy lépést sem tudott tovább megtenni. Nem mert szólni, félénken álldogált.

– Gyere tesóm, viszlek én! – ajánlotta a bátyja, és a kis sün összegömbölyödve hamarosan a hátán csücsült.

– Így nem tudod az almádat hazahozni! – mondta az öccse.

– Nem baj! Te sokkal fontosabb vagy, mint az alma! – felelt a bátyja.

Az alma ott hevert a fűben, mikor a sün család elindult. A pillangó látta az esetet, és segíteni szeretett volna. Elszállt az erdőbe, ahol éppen a szarvasok tanácskoztak.

– Gyertek, segítsen valaki, alma hever a fűben, az idősebb sün gyereké, nem tudta hazáig vinni, mert felvette a hátára a testvérét! – hívta őket.

Egy fiatal szarvas kivált a többiek közül, és a pillangó elvezette a fűben heverő almáig. Lehajolt, az agancsára szúrta, és így ment a sünik otthona felé.

Az udvaron állt Sün papa, Sün mama és a Sün testvérek. Éppen az almákat osztották négyfelé.

– Nézzétek, itt van még egy! – szólt a fiatal szarvas, és letette, majd szó nélkül távozott.

– Hazahoztalak, és az almám is itthon van! – mosolygott az idősebb sün gyerek.

– Neked találkozód van az osztálytársaiddal, nem kellene még indulnod? – kérdezte Sün mama.

– De, megyek már! – felelte az idősebb sün gyerek.

– Elviszlek autóval! – ajánlotta Sün papa.

– Inkább sétálok! – hárította el a gyerek.

            A nap hátralévő része nagyon gyorsan eltelt. Mikor hazaért az idősebb sün, négyen leültek az asztalhoz, és a vacsoránál megbeszélték az aznap történteket. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ezt a sétát máskor is megismétlik, mert nagyon jó együtt lenni a családdal.