Sünike vágya

Sünike vágya.

            A sün család a hegyoldalban, egy szép, nagy ház kertjének eldugott részén épített magának házat.  A kertben nagyon sok gyümölcsfa állt, a konyhakerti részen répa, karalábé, paradicsom, paprika termett. Volt egy gyönyörű fehérre festett pad az egyik sarokban, előtte egy kerek asztalka, ezek alá térkövet raktak le. E mögött a kis pihenő sarok mögött sűrű bokrok nőttek, melyeken erős illatú virágok nyíltak tavasszal. Ezeknek a bokroknak az aljában állt a faágakból és falevelekből épített sün otthon.

            Ez az otthon nagyon biztonságosnak tűnt, a kertben egy idős néni dolgozgatott nap mint nap, vendégek nem jártak hozzá, néha az unokái látogatták meg, de ők sem mentek a kerti padnál távolabb, a sűrű bokrok közé.

A sünök nappal elbújtak az avarházukba, az idő nagy részét alvással töltötték. Sünike, a kis süngyerek azonban néha-néha kimerészkedett a bokrok alól, amíg Sün papa és Sün mama aludtak. Figyelte, ahogyan a kék égről a nap szikrázó sugarakat küld a kertbe, ahol már virágoztak a fák és a bokrok, a tavasz azt üzente:

- Itt vagyok, megérkeztem!

Egy idős néni gyomlált a konyhakertben, fehér haját feltűzte, a kezét a kötényébe törölte, mielőtt a homlokához érintette, amely elég sűrűn verítékezett. Néha bement a házba, hogy vizet igyon. Sünike egészen közel merészkedett az ajtóhoz, így egyik alkalommal a néni meglátta őt.

-De aranyos vagy!- kiáltott fel. Te nem régen születhettél- folytatta. Hozok neked ki egy kis ennivalót!-fordult vissza a házba.

Ez nagyon csábítóan hangzott, de Sünike nem merte megvárni, amíg visszatér az ennivalóval az asszony. Szapora léptekkel igyekezett hazafelé, ahol már várták a szülei. Haragudtak rá amiért elkóborolt, féltették őt. Sünike lefeküdt hát aludni. Álmában bement azon az ajtón, amit ébren csak kívülről látott, ott gyümölccsel terített asztal fogadta, sok-sok sünital, finom sünételek. Evett, és mikor jóllakott, lefeküdt egy pici ágyba, ami épp őt várta, finom puha paplannal betakarózott. A nénihez eljöttek az unokái, két kisfiú és egy kislány, és mikor ő felébredt, együtt játszottak kint a hatalmas nagy kert pázsitján. Őt a kislány az ölébe vette, beült a hintába, énekelt neki és úgy hintázott. A kisfiú hozott neki vizet egy cumisüvegben, úgy itatta őt meg. De huss, az álom elillant, csak a vágy maradt meg, mert Sün papa ébresztgetni kezdte.

-Gyere fiam, beesteledett, menjünk bogarakat, gyümölcsöt keresni! Reggelig jól kell laknunk!-azzal Sün mama és Sün papa elindultak a bokrok alól, ki, a nagy fák irányába. Sünike szófogadóan lépkedett utánuk, csak úgy szedte apró kis lábait. Hegyes kis orrával szimatolt előre, utánozta a szüleit, de egyelőre nem sok ennivalót talált. Egészen addig az ajtóig jutottak, amelyet a néni este kulcsra szokott zárni. És lássatok csodát! Ott az ajtó előtt terített asztalként fogadta őket a sok gyümölcs, hús és friss víz! Néztek jobbra-balra, de senki emberfia nem állt sehol, de még egy kutya vagy macska sem.  Ez a miénk, mind a miénk! – örvendeztek, majd szaporán enni kezdtek. Nem vették észre, hogy a néni a függöny mögül mosolyogva figyeli őket, aznap megvárta, míg besötétedik, odaállt a kerti ablakhoz, várt és várt, mert látni szerette volna a sün családot. Nem volt hiábavaló a várakozás, hiszen szivet melengető látványban lett része. A három sün olyan élvezettel fogyasztotta el amit odakészített nekik az ajtó elé, hogy öröm volt nézni!

Sünike úgy érezte, hogy az álombeli terített asztalt most megkapta a valóságban. Nagy örömmel sétáltak még egyet a kertben, hálából a kártevőktől megtisztítottak minden növényt, majd a jól végzett munka után pirkadatkor nyugovóra tértek.

Másnap a fehérhajú nénit telefonon felhívta az egyik unokája.

-Hogy vagy mama? Mi történt veled a héten?- kérdezte. Erre a mamája elmesélte neki, hogy egy süncsalád lakik a kertben, és sötétedés után lehet látni őket az ablakból, amint vacsoráznak. A kisfiú azonnal lázba jött. Elmesélte a szüleinek és a testvérének, de még az unokatestvérének is, hogy a mamája kertjében egy egész süncsaládot meg lehet nézni esténként, mikor kijönnek enni. Kérte az apukáját, hogy vigye el őket egyik este. Apa és az ő testvére megegyeztek, hogy közösen elviszik a gyerekeiket sünnézőbe. A következő szombat este hét óra körül meg is érkeztek az édesanyjukhoz. A néni nagyon örült a két fiának és a három unokájának. Mindannyian ott álltak sötétedéskor az ablakban, és várták, hogy a sün család kivonuljon ahhoz a vacsorához, amit az asszony odakészített.

Az avarházban Sünike ébredt fel leghamarabb, olyan hangos gyomorkorgással, hogy a szülei is nyomban talpra ugrottak. Serényen összeszedték magukat, és elindultak az ajtó elé. Hat szempár figyelte őket, de ebből, semmit sem észleltek. A két kisfiú, a kislány és az apukájuk is ámulva nézte minden mozdulatukat. Mikor jóllaktak, elindultak kártevőket keresni, hogy megszolgálják az ennivalót. Az ablak mögül a kislány hirtelen elszaladt, ki az ajtón, utánuk nyúlt, és tenyerébe fogta Sünikét. A sün szülők ijedten megálltak.

-Ne féljetek, csak az álmom válik valóra!- mondta nekik Sünike. A kislány beszélt hozzá, megsimogatta, persze vigyázott, hogy a tüskék ne sértsék meg a bőrét.  Egy kicsit énekelt is neki. Sünike nagyon boldog lett.

-Kislányom, engedd őt a szülei után - mondta az apukája, aki időközben kijött a házból.

Erre a kislány letette a földre, és a két kisfiú társaságában, akik már mellette álltak, figyelték ahogyan Sünike eltűnik a sötét kertben.

-Mama, eljöhetünk máskor is?-kérdezte a három gyerek a nagymamáját.

-Hát persze, tudjátok, hogy minden nap várlak benneteket, az édesapáitokkal együtt. Hozzátok el anyukáitokat is!- javasolta.

-Amint tudunk jövünk!-ígérte a két kisfiú és a kislány. Ugye Apa? –kérdezték a két apukát az unokatestvérek.

Apa és az öccse bólintottak.

Sünike és szülei miután elvégezték a munkát a kertben, aludni tértek. Akkor még nem tudták, hogy ezentúl gyakori vendégek lesznek a gyerekek ebben a kertben, jönnek, hogy lássák őket, jönnek, hogy Sünikét megsimogathassák, hogy Sünike álma valóra válhasson újra és újra. Azt persze nem tudták, hogy ezzel még valaki vágya beteljesül: a nénié. Így gyakran láthatja majd a családját, és ehhez bizony Sünike segítsége kellett. Ezen a tavaszon nem is egy, hanem két álom vált valóra: Sünike és Nagymama álma.

            A gyerekek rendszeresen látogatták a sün családot. Mielőtt beálltak az éjszakai fagyok, a fáskamrában készítettek egy kis süniházat, amelyben kényelmesen elfért a háromtagú család, jó melegben tölthették a hidegebb napokat. Gondoskodtak arról, hogy mindig friss vizük legyen- tejet sosem adtak, mert tudták, hogy attól megfájdul sünikéék hasa. De kaptak minden mást, amit szeretnek. Sün papa és Sün mama teljes biztonságban várhatták Sünike kistestvérének érkezését.