Sünike vágya

Sünike vágya.

                     A süncsalád a hegyoldalban, egy szép, nagy ház kertjének eldugott részén épített magának házat.  A kertben nagyon sok gyümölcsfa állt, a konyhakerti részen répa, karalábé, paradicsom, paprika termett. Volt egy gyönyörű fehérre festett pad az egyik sarokban, előtte egy kerek asztalka, ezek alá térkövet raktak le. E mögött a kis pihenő sarok mögött sűrű bokrok nőttek, melyeken erős illatú virágok nyíltak tavasszal. Ezeknek a bokroknak az aljában állt a faágakból és falevelekből épített sün otthon.

            Ez az otthon nagyon biztonságosnak tűnt, a kertben egy idős néni dolgozgatott nap mint nap, vendégek nem jártak hozzá, néha az unokái látogatták meg, de ők sem mentek a kerti padnál távolabb, a sűrű bokrok közé.

A sünök nappal elbújtak az avarházukba, az idő nagy részét alvással töltötték. Sünike, a kis süngyerek azonban néha-néha kimerészkedett a bokrok alól, amíg Sün papa és Sün mama aludtak. Figyelte, ahogyan a kék égről a nap szikrázó sugarakat küld a kertbe, ahol már virágoztak a fák és a bokrok, a tavasz azt üzente:

– Itt vagyok, megérkeztem!

Egy idős néni gyomlált a konyhakertben, fehér haját feltűzte, a kezét a kötényébe törölte, mielőtt a homlokához érintette, amely elég sűrűn verítékezett. Néha bement a házba, hogy vizet igyon. Sünike egészen közel merészkedett az ajtóhoz, így egyik alkalommal a néni meglátta őt.

– De aranyos vagy! – kiáltott fel.

– Te nem régen születhettél – folytatta. Hozok neked ki egy kis ennivalót! – fordult vissza a házba.

Ez nagyon csábítóan hangzott, de Sünike nem merte megvárni, amíg visszatér az ennivalóval az asszony. Szapora léptekkel igyekezett hazafelé, ahol már várták a szülei. Haragudtak rá, amiért elkóborolt, féltették őt. Sünike lefeküdt hát aludni. Álmában bement azon az ajtón, amit ébren csak kívülről látott, ott gyümölccsel terített asztal fogadta, sok–sok sünital, finom sünételek. Evett, és mikor jóllakott, lefeküdt egy pici ágyba, ami épp őt várta, finom puha paplannal betakarózott. A nénihez eljöttek az unokái, két kisfiú és egy kislány, és mikor ő felébredt, együtt játszottak kint a hatalmas nagy kert pázsitján. Őt a kislány az ölébe vette, beült a hintába, énekelt neki és úgy hintázott. A kisfiú hozott neki vizet egy cumisüvegben, úgy itatta őt meg. De huss, az álom elillant, csak a vágy maradt meg, mert Sün papa ébresztgetni kezdte.

– Gyere fiam, beesteledett, menjünk bogarakat, gyümölcsöt keresni! Reggelig jól kell laknunk! – azzal Sün mama és Sün papa elindultak a bokrok alól, ki, a nagy fák irányába.

Sünike szófogadóan lépkedett utánuk, csak úgy szedte apró kis lábait. Hegyes kis orrával szimatolt előre, utánozta a szüleit, de egyelőre nem sok ennivalót talált. Egészen addig az ajtóig jutottak, amelyet a néni este kulcsra szokott zárni. És lássatok csodát! Ott az ajtó előtt terített asztalként fogadta őket a sok gyümölcs, hús és friss víz! Néztek jobbra-balra, de senki emberfia nem állt sehol, de még egy kutya vagy macska sem.  

– Ez a miénk, mind a miénk! – örvendeztek, majd szaporán enni kezdtek.

Nem vették észre, hogy a néni a függöny mögül mosolyogva figyeli őket, aznap megvárta, míg besötétedik, odaállt a kerti ablakhoz, várt és várt, mert látni szerette volna a sün családot. Nem volt hiábavaló a várakozás, hiszen szívet melengető látványban lett része. A három sün olyan élvezettel fogyasztotta el, amit odakészített nekik az ajtó elé, hogy öröm volt nézni!

Sünike úgy érezte, hogy az álombeli terített asztalt most megkapta a valóságban. Nagy örömmel sétáltak még egyet a kertben, hálából a kártevőktől megtisztítottak minden növényt, majd a jól végzett munka után pirkadatkor nyugovóra tértek.

Másnap a fehérhajú nénit telefonon felhívta az egyik unokája.

– Hogy vagy mama? Mi történt veled a héten? – kérdezte.

Erre a mamája elmesélte neki, hogy egy süncsalád lakik a kertben, és sötétedés után lehet látni őket az ablakból, amint vacsoráznak. A kisfiú azonnal lázba jött. Elmesélte a szüleinek és a testvérének, de még az unokatestvérének is, hogy a mamája kertjében egy egész süncsaládot meg lehet nézni esténként, mikor kijönnek enni. Kérte az apukáját, hogy vigye el őket egyik este. Apa és az ő testvére megegyeztek, hogy közösen elviszik a gyerekeiket sünnézőbe. A következő szombat este hét óra körül meg is érkeztek az édesanyjukhoz. A néni nagyon örült a két fiának és a három unokájának. Mindannyian ott álltak sötétedéskor az ablakban, és várták, hogy a sün család kivonuljon ahhoz a vacsorához, amit az asszony odakészített.

Az avarházban Sünike ébredt fel leghamarabb, olyan hangos gyomorkorgással, hogy a szülei is nyomban talpra ugrottak. Serényen összeszedték magukat, és elindultak az ajtó elé. Hat szempár figyelte őket, de ebből, semmit sem észleltek. A két kisfiú, a kislány és az apukájuk is ámulva nézte minden mozdulatukat. Mikor jóllaktak, elindultak kártevőket keresni, hogy megszolgálják az ennivalót. Az ablak mögül a kislány hirtelen elszaladt, ki az ajtón, utánuk nyúlt, és tenyerébe fogta Sünikét. A sünszülők ijedten megálltak.

– Ne féljetek, csak az álmom válik valóra! – mondta nekik Sünike. A kislány beszélt hozzá, megsimogatta, persze vigyázott, hogy a tüskék ne sértsék meg a bőrét.  Egy kicsit énekelt is neki. Sünike nagyon boldog lett.

– Kislányom, engedd őt a szülei után – mondta az apukája, aki időközben kijött a házból.

Erre a kislány letette a földre, és a két kisfiú társaságában, akik már mellette álltak, figyelték, ahogyan Sünike eltűnik a sötét kertben.

– Mama, eljöhetünk máskor is?– kérdezte a három gyerek a nagymamáját.

– Hát persze, tudjátok, hogy minden nap várlak benneteket, az édesapátokkal együtt. Hozzátok el anyukátokat is! – javasolta.

– Amint tudunk, jövünk! – ígérte a két kisfiú és a kislány.

– Ugye Apa? – kérdezték a két apukát az unokatestvérek.

Apa és az öccse bólintottak.

Sünike és szülei miután elvégezték a munkát a kertben, aludni tértek. Akkor még nem tudták, hogy ezentúl gyakori vendégek lesznek a gyerekek ebben a kertben, jönnek, hogy lássák őket, jönnek, hogy Sünikét megsimogathassák, hogy Sünike álma valóra válhasson újra és újra. Azt persze nem tudták, hogy ezzel még valaki vágya beteljesül: a nénié. Így gyakran láthatja majd a családját, és ehhez bizony Sünike segítsége kellett. Ezen a tavaszon nem is egy, hanem két álom vált valóra: Sünike és Nagymama álma.

            A gyerekek rendszeresen látogatták a sün családot. Mielőtt beálltak az éjszakai fagyok, a fáskamrában készítettek egy kis süniházat, amelyben kényelmesen elfért a háromtagú család, jó melegben tölthették a hidegebb napokat. Gondoskodtak arról, hogy mindig friss vizük legyen– tejet sosem adtak, mert tudták, hogy attól megfájdul Sünikéék hasa. De kaptak minden mást, amit szeretnek. Sün papa és Sün mama teljes biztonságban várhatták Sünike kistestvérének érkezését.