Szandi elvisz oda, ahová vágysz


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

            Egy kislány kuporgott a cipőboltban egy széken. Előtte nagy kupacban álltak azok a szandálok, amelyeket már felpróbált. Piros, fehér és fekete, csíkos, pettyes, sima, egyik sem tetszett neki. Anya már elfáradt a keresgélésben, ezért leült mel...

Kép forrása: pixabay.com

            Egy kislány kuporgott a cipőboltban egy széken. Előtte nagy kupacban álltak azok a szandálok, amelyeket már felpróbált. Piros, fehér és fekete, csíkos, pettyes, sima, egyik sem tetszett neki. Anya már elfáradt a keresgélésben, ezért leült mellé.

            -Hogy lehet, hogy egyik sem tetszik? Nézd, már az összest idehordtam neked!- mutatott a földre. Milyet szeretnél? – kérdezte.

-Nem tudom, de ezeket biztos nem akarom!- felelt a kislány dacosan.

Az eladó néni közelebb jött hozzájuk.

-Nem sikerült választani?- kérdezte.

-A kislányomnak egyik sem felel meg. Mindet láttuk már?- kérdezte Anya.

-Igen, úgy látom, az összes itt van, ami az ő mérete!- felelt a néni kedvesen, és elkezdte visszarakni a szandálokat oda, ahonnan levették. A gyerek figyelte őt, ahogy járkál a polcok előtt és pakol. Ahogy nézelődött, a sarokban, a legfelső polcon észrevett a felnőtt lábbelik között egy magányosan árválkodó szandált.

-Azt kérem!- mutatott rá.

-Ezt? Hiszen most akartuk visszaküldeni a gyártónak, még eddig senkinek nem kellett!- mondta csodálkozva az eladó.

-Legyen szíves adja oda a kislányomnak!- mondta Anya.

A néni hozott egy nagy létrát és felmászott a tetejére. Letörölte a port a nyers színű lábbeliről, és odaadta a gyereknek. A kislány felhúzta a lábára, és éppen ráillett.

- Anya, ezt szeretném!- mondta csendesen. Anya kifizette, majd hazafelé indultak. Út közben vettek egy fagylaltot, málnát és őszibarackot kértek.

-Miért ezt a szandált választottad? – kérdezte Anya.

-Nem tudom. Csak úgy megtetszett. – felelt a gyerek.

Otthon betették a szobájába. Apa vacsorára megérkezett, és együtt ültek az asztalhoz. Ott megbeszélték az aznap történteket, így gyorsan szállt az idő. Evés után a kislány felment a szobájába, felvette a szandált, mert meg szerette volna mutatni az apukájának.

-Szandi lesz a neved!- mondta neki, mikor már a lábán volt.

-Mit szeretnél, ma milyen legyen a színem?- kérdezte Szandi.

-Legyél rózsaszín!- kérte a kislány.

-Egy pillanat, máris!- felelt a szandál, és színe csillogó rózsaszínre változott. Úgy simult a gyerek lábához, mintha rászabták volna.

-Hová vigyelek?- kérdezte Szandi.

-Szeretnék annak a felhőnek a tetején ülni!- mutatott a kislány ki az ablakon.

-Pontosan melyiknek? – kérdezte Szandi.

-Annak, amelyiket most küldtek az égboltra! Nézd, olyan az alakja, mintha egy lovacska volna!- felelt a kislány.

-Rendben van. Azonnal indulunk, készülj! Mire hármat számolsz, már ott is vagyunk!- ígérte Szandi, és még csillogóbb rózsaszínre változott.

A nap lemenő sugarainál száguldottak a narancssárga fényben, miközben a szandál ragyogott. Hamar felértek a felhő tetejére, a kislány a lovacska hátán ülve lógatta a lábát a nagy kékségbe, és nagyon boldog volt. Mindig szerette volna innen látni a várost. Most ez a vágya valóra vált. Látta a házukat, a kertjüket, látta a játszóteret és a barátai otthonát is. Az autók sebesen igyekeztek hazafelé, mert az emberek nagy részének véget ért a munka. Olyanok is voltak azonban, akiknek most kezdődött. Ők az otthonaikból este indultak útnak.

A felhőlovacska úszott az égbolton, hátán a rózsaszín szandálos gyerekkel. Az Állatkert felett járva a kislány felfigyelt a zsiráfra, aki hosszú nyakát nyújtogatta, és a felhők irányába nézett.

-De jó volna a zsiráffal találkozni!- szólt a kislány.

-Kérésed parancs! Mire hármat számolsz, már ott is vagyunk!- mondta a szandál, és fényesen csillogott közben. Valóban. Rövidesen ott állt a gyerek a ketrec előtt, és a zsiráffal beszélgetett.

-Szeretnél a felhők fölé repülni?- kérdezte.

-Igen, nagyon szeretnék!- felelt a zsiráf.

-Kölcsönadnám Szandit, de neked négy lábad van, nekem pedig csak kettő. Te két darab szandállal nem jutsz fel a felhőkhöz. Neked két pár kellene!- mondta a kislány.

-Én nem hordok lábbelit!- mondta a zsiráf.

-Akkor mesélek neked arról, milyen a felhőkön ülve nézelődni, jó?- szólt a gyerek.

-Nagyon jó lesz!- lelkesedett a zsiráf.

A kislány mesélt a rózsaszínre és narancssárgára festett kék égboltról, mesélt a házakról, a játszóterekről, a lefekvéshez készülődő emberekről, és azokról is, akik éjjel dolgoznak. Orvosok, ápolók, mentősök, rendőrök, tűzoltók, taxisok, és még sokan mások. A zsiráf élvezettel hallgatta őt. Mikor elálmosodott így szólt:

-Köszönöm a beszélgetést kislány! Most lefekszem aludni, de kérlek, gyere máskor is el hozzám!

A kislány megígérte, hogy hamarosan eljön megint.

-Szandi, hazavinnél engem? – kérdezte.

-Persze, készülj, számolj hármat, és már otthon is vagyunk!- felelt a rózsaszín, csillogó szandál.

            Apa benyitott a gyerekszoba ajtaján. A kislánya az ágyra dőlve aludta az igazak álmát. A lábán ott volt az új szandál.

-De szépet találtatok!- mondta Apa, mikor Anya megjelent az ajtóban.

-Szépet? Nem láttam rajta semmi különöset. Nem kellett senkinek, ezért leárazva vettük. Már éppen vissza akarták küldeni a gyártónak!- felelt Anya.

-Rózsaszínű, csillogó, és éppen a lányunk lábára illik!- mutatott Apa a szandálra. Anya közelebb ment, mert nem akart hinni a szemének.

-Tényleg, annyit válogattunk, hogy én már kezdtem feladni a reményt, mikor végül erre a szandálra rámutatott a lányunk. Milyen ügyesen kiválasztotta! Én nem ilyennek láttam a sarokban eldugva, a felső polcon, porosan. Tényleg nagyon szép!- felelt Anya.

Odament az ágyhoz, levette a gyerekről, letette a földre. Szandi hálásan csillogott tovább. A kislányt Apa betakargatta, majd így szólt:

-A rejtett szépséget ügyesen felismerted!

Anyával együtt kimentek, és ők is lefekvéshez készülődtek. A szandál boldogan, rózsaszínűen állt a gyerekszobában, majd hamarosan elnyomta az álom őt is.

 

 

 

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!