Szarka-zaj

Szarka-zaj.

Áll a kertünkben egy fa, szarkák is laknak rajta.

Fészket raktak egy ágra, azóta nincs csend nálam.

Egyre csak rikoltoznak és hajkurásszák a madarakat.

A rigóval viszont nem bírnak, ő mindig visszatér a fára.

Hogy hol él ő, nem láttam, talán a fa odvában.

Talán nem is itt, egy másik fán, csak zavarja a rikoltozás. 

Láttam még a fán mást is, lakik rajta más madár is.

Cinege és vörösbegy, de őket se vendégelik meg.

A harcot igen szereti és pechére őt nem szeretik.

‘Folyton-folyvást bántalmazzák és az életét háborgatják’, 

gondolja a szarka pár, miközben csőrével kiabál.

Pedig a fa nem csak szarka-lak, jobb ha ezt hamar felfogja.

Nem fizetnek a használatért, így nem is lehet csak az övék.

A fa odvát kibélelni és egy ágat kibérelni, 

mindenkinek joga van, menjenek már valahova.

Nem bírtam már, én sem hagytam, 

sajnáltam a madarakat és aludni akartam.

Nem akartak szomszédot, majd adok én nekik harcot.

Rikoltoztak hangosan, hát én is odacsaptam.

Fogtam egy nagy fazekat, ütöttem rá jó nagyokat.

Egész nap ezt csináltam, gondoltam elköltöznek már ma.

Hát nem így történt a vége, mert a szomszédom jelent meg bőszen.

Csengetett és kiabált, pont mint a szarka-család.

“Hagyod abba tüstént már, nem hallom a szarka dalát!”

“Micsoda? Te bírod ezt, nem idegesítenek fel vele?’

Mérges voltam magamra, mert én is zsinatot csaptam.

Nagyobbat mint amit, a szarkák korábban csaptak.

Jó szomszédot akartam, nem akartam harcot.

Így nyugalmunkat megőrizve, letettem a harci kedvem

S a fa árnyékában leheveredve, hallgattam a madarak életét, 

miközben elszenderedtem.