Szél birodalma

Szél birodalma.

A szárnyak birodalmában a szellemek minden féle szárnyas lény megtalálható, s az őrző az időjárás. Emiatt a többiek a kitanultak elszállnak tehetségüktől, büszke beképzelt hencegők lesznek. A legkisebbekben ez nem jelenik meg, viszont a nagyok hatnak rájuk. A felnőttnek mondható belefutott lenézően a fiatalba.

- Szia, Tökmag! Látom, egy satnya madarad van. – jegyezte meg büszkén.

- Nem ennyire kevély az új madaram, mint az előttem álló személynek. – jelentette ki nyugodtan a fiú.

- Fogd be, kis tökmag! – tört ki dühösen.

- Félix, ne szekáld az új őrzőnek tanulókat! – felelte a lány.

- Csak móresre tanítom a kezdőt. – mellette nekirepült a kis sasnak a karvaly. Harcoltak egymással a szél szellemek lényei, a csaj lelépett volna, de megfogtam a vállát.

- Helyesen szóltál, Amanda. Remek tündér lesz belőled, de Félixnek van mit tanulnia. – szavaimra komoly lett.

- Szél Mester! Nem ilyen természetű, csak…

- Tudom, a szél büszkesége jelenik meg az őrzőszellemének. –mondtam megjegyezve.

- Nem tesz kárt a szellemben? – óvó tekintete a fiú védőszellemére eset.

- Idővel felgyógyul, s minden megerősödik. Kevés születik széltündérnek. – szavaimban a kicsit bús vonal jelent meg. Széltengerek támadtak fel a madarak felől. A fiú tudta, hogy megsérül a szelleme, s kicsit aggódott a szellemért, láttam a tekintetében.

- Elég legyen! – tapsommal előjött a főnixmadaram szélsebesen, megállítva a kék lángjaival a harcoló szellemeket. A kis sas szárnya megsérült egy darabon, ott élénkebb színben világított a fénye.

- Menjetek a terembe, Félix, Amanda! Felelést tart Margó szél tündér, mert nem itt kellene lennetek. – szigorú hangsúlyomra elmentek, bár tudtam Félix- szel beszélnem, kell a történtekről.

- Nagyon bátor voltál, viszont ilyen helyzetben nem lehet máshogy tenni. –mondtam kedvesen.

- Köszönöm, Mester. – felelt örömmel arcán, majd elkomorult a madárra nézve.

- Nem lesz baja, a lélek szellemek sosem halnak meg, bár a gazdájuk meghal, szertefoszlanak, visszaadva a teremtő erőnek az energiákat, újabb alakban szülessen le. Kérlek, soha ne válj ilyen önteltté, fiam! Sajnos a szél tündérek gyakran elszállnak. – jegyeztem meg kritikusan.

- Nem leszek egy ilyen pojáca. – a tényleges közöny benne folytatva: - Köszönöm, hogy meggyógyította Kikericset.

- Nevet adtál a szellemednek? – szokatlan ez a gyerek

- Igen, mert kezdetektől megbeszéltük, amikor találkoztunk. – mosolyogta a szellem, mellette vidám volt.

- A szellemek több éven át tartó kapcsolat után mondják meg a nevüket, s érdemesnek tartják.

- Feltétel nélkül megbízunk egymásban. A szellemem a barátom egy része, hiszen belőlem született. Rosszul mondom a dolgokat? – a válasz ott van benne.

- Igen, nagyon sokat tudsz a lelkekről, ami jó dolog kezdetnek. – feleltem szívélyesen neki.

- Köszönöm. – tisztelettel nézve a fiú felé .