Szellőhárfa.
Egyszer született egy aprócska szellő.
Olyan volt, mint egy csecsemő, gyönge, törékeny, és aranyos.
- Kopp-kopp-kopp- bejöhetek?- Mókuska kinyitotta az ablakot.
- Gyere be, nyugodtan! Milyen kellemes, friss lett a fészek! Köszönöm neked.
- Nagyon szívesen. Gondoltam, hogy egy pillanatra benézek hozzád, de már megyek is tovább.
- Nagyon jól tetted, hogy meglátogattál. – A szellő már ment is tovább. Mókuska oduja előtt szélcsend lett. De már jött is egy erősebb fuvallat, egy erősebb szellő. Még a függönyt is meglengette.
- Jaj, gyorsan becsukom az ablakot!- A szellő azonban egy jó ideig nem tágított onnan. Mókuska oduja előtt hárfázott. Ott pengette húrjait. Nagyon kellemes volt hallgatni a hintaszékben. Egészen elvarázsolta a kis pamacsfülüt.
Addig-addig hallgatta az andalító szellőhárfát, amíg egyszer csak elaludt.
Amikor felébredt, odakint már csicseregtek a madarak.
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...
Mészárosné Szuda Melinda
2025-02-24 14:05
Aranyos ez a kis pamacsfülű mese, kedves Zsuzsanna. Üdvözlettel, Melinda
Gani Zsuzsa
2025-02-24 19:33
Kedves Melinda! Köszönöm! Üdv. Zsuzsa