Találkozás az őzgidákkal

Találkozás az őzgidákkal.

            Harmatos volt a reggel, a nap sugarai bekúsztak a dús lombú fák levelei közé és nagy igyekezettel szárítgatták a gyöngyként csillogó vízcseppeket.

            A nagy fa odvában két őzgida ébredezett. Szemük még álmosan nézett a világba, vékony lábacskáik elgémberedtek az éjszakai pihenés alatt, fülük még nem szokta meg az erdő dalát, az énekes madarak füttyét.

– Nincs itthon a mamánk! – szólt a fiatalabb.

– Biztosan elment reggeliért! – felelte az idősebb.

Néhány percig csendben maradtak, majd mikor bagoly bácsi huhogott egyet, a fiatalabb kikukucskált az ajtón.

– Nézd, mennyi színes pillangó röpköd errefelé! Nem megyünk ki játszani velük? – kérdezte.

– Nem bánom, menjünk! – mondta az idősebb.

Mindketten felkerekedtek, és a finom illatú virágok között kergették a pillangókat. A sárga pillangó úgy gondolta, hogy megtréfálja őket, és elindult az erdő széle felé. A két kis őzgida önfeledten követte őt, egészen a piros tetejű erdei házikóig, ahol két kisfiú és egy kislány élt a szüleivel. Mikor az ajtóhoz értek, a sárga pillangó felröppent, és eltűnt az őzgidák szeme elöl.

– Kíváncsi vagyok, mi van az ajtó mögött! – mondta a fiatalabb őzike, és megkopogtatta a lábával. Egy szempillantás alatt ott termett egy szőke kislány, és elámult, mikor meglátta a két kis őzgidát.

– Milyen aranyosak vagytok! Gyertek be hozzánk! – szólt, és szélesre tárta az ajtót. A két kis őzike belépett rajta, és a kislány után a gyerekszobába mentek. A sok játék között a szőnyegen ültek a kislány testvérei, két kisfiú.

– Nézzétek, vendégeink érkeztek! – mondta a kislány az őzgidákra mutatva. A gyerekek ott simogatták őket, ahol érték. Nagyon örültek a jövetelüknek.

– Gyertek, pihenjetek egy kicsit! – mutatott a szőnyegre a kislány.

A bordó szőnyeg közepére leült a két kis őzgida, a három gyerek köréjük kuporodott. Gyurmából állatokat készítettek, azután rajzolgattak, az őzikék pedig lesték minden mozdulatukat. A polcon ült egy piros medúza, arany pettyek csillogtak benne, néha a kislány felállt, megrázta, és a pettyek minden irányba szállingózni kezdtek, csillogtak és villogtak a fényben. Egy zöld és egy narancssárga lámpás állt az asztalon, néha a fiúk fejre fordították, és szivárványszínűvé változtak. A két őzgida jól elszórakozott azon, amit láttak, és nem vették észre az idő múlását. Szerencsére a szőke kislány észbe kapott, és megkérdezte:

– Nem várnak benneteket otthon?

Az őzgidák ijedten felálltak a bordó szőnyegről, és vékony lábaikon az ajtó felé indultak.

– Várjatok, elkísérünk benneteket! – mondták a gyerekek.

A kanyargós erdei ösvényen két őzgida és három gyerek haladt előre. Időközben a sárga pillangó megbánta, hogy elcsalta a gidákat, és visszaszállt hozzájuk, hogy mutassa a hazafelé vezető utat. Óvatosan röpködött a levegőben, úgy, hogy lássák jól a hazatérők.

– Gyertek utánam! – kiáltotta.

Elöl ment az idősebb őzike, követte a testvére, utána a kislány, majd a két bátyja zárta a sort. Nem kellett sokáig várni, és meglátták a nagy fa odvát, előtte az őz mamát egy halom friss fű mellett, melyet reggelire hozott a csemetéinek.

– De jó, hogy megjöttetek! Már kezdtem aggódni értetek! – mondta, és kérdőn nézett a csapatra.

– A mi házunkban játszottunk, ne haragudj őz mama, hogy elkéstek a gidáid! – mentette meg a helyzetet a kislány.

– Meghívlak benneteket reggelire! Gyertek, egyetek velünk friss füvet! – szólt megenyhülve őz mama.

A két őzgida nagy barna szemmel hálásan nézett a gyerekekre, amiért hazakísérték őket, és azonnal nekiláttak az élénkzöld csemegének. Közben sűrűn rájuk tekintgettek, várták, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

– Köszönjük őz mama a meghívást, de sietünk haza! – felelt illedelmesen a kislány.

Mind a három gyerek elköszönt, és a kanyargós erdei úton hazafelé indultak. Őz mama búcsút intett nekik, majd élvezettel figyelte a jóétvágyú gidáit.

            A három gyerek az úton az őzekről beszélgetett. Szerencsésnek érezték magukat, hogy ezek a félénk kis állatok ébredés után meglátogatták őket, és leültek közéjük. Remélték, hogy hamarosan újra találkoznak velük. Talán a sárga pillangó egy nyári reggelen ismét kedvet kap, és elcsalja a gidákat az erdei házhoz, ahol ők laknak.