Tavaszország királylánya

Tavaszország királylánya.

            A hatalmas óceánokon túl, ahol a kéklő hegyek mögött minden este narancssárga fényben bukik le a nap, volt egy ország, ahol minden nap új rügyeket bontottak ki a fák, a virágok egész évben ezerszínben pompáztak, a levegőben mindig a tavasz friss illata szállt. Ezt az országot Tavaszországnak hívták.

            Az uralkodó egy jószívű és mindig vidám ember hírében állt, akit nagyon szerettek az alattvalói igazságossága és bőkezűsége miatt. Három gyermeke született, két fiú, és egy lány. Az idősebb fiára nagy teher nehezedett, mert ő az apja utódjaként a kormányzást tanulta, hogy egy éven belül átvegye a koronát, és az öreg király pihenni térjen. A fiatalabb királyfi idegen országokban építészetet tanult, szerették volna különlegessé tenni Tavaszországot olyan házakkal, amelyeket máshol nem lehet látni. A királylány nem kapott feladatot, egész nap olvasott a kerti padon, a rózsalugasban. Ha belefáradt, akkor letette a könyvet és sétálni indult. Ismert minden virágot és minden madarat a kertben, egyenként szemügyre vette őket, és mosolygott rájuk. Mikor a patakhoz ért, mely leghátul csörgedezett, a halacskák kiugráltak a vízből, csakhogy szórakoztassák őt. Volt közöttük egy, amelyiket különösen kedvelt, ő szivárványszínben pompázott és mindig szívesen beszélgetett vele. Egyik nap, mikor kora délután megérkezett a patak partjára, izgatottan így szólt hozzá:

– Jó, hogy megjöttél királylány! Egy palack úszik a vízen, most haladt el erre. Ha sietsz, talán még utoléred! Menj, az az érzésem, fontos üzenetet rejt magában!

A királylány nem habozott, felemelte hosszú, rózsaszín selyem ruhája szélét, és fehér topánkájában szaladni kezdett a parton. Hamarosan meglátta a palackot, amely sodródott előre a habos vízben. Fogott egy hosszú faágat, és mikor utolérte, ügyesen kihalászta. Kihúzta a dugót, és izgatottan látta, hogy a szivárványszínű halacska ösztönei nem hagyták cserben, valóban egy üzenet volt benne. Olvasni kezdte a szépen megírt sorokat. Arca kipirult, szeme csillogott, mikor rájött, hogy az írás róla szól. Visszatért a szivárványszínű halacskához, aki megkérdezte tőle:

– Láttam, hogy egy levelet vettél ki a palackból, elmondod, mi állt benne?

– Igen, elmondom azonnal! Télország királyfija írta, aki építészetet tanul, éppen azokban az országokban, ahol a bátyám. Miután megismerkedtek, jó barátok lettek, és a bátyám mesélt neki rólam. Nem tudom, mit mondhatott, de az ifjú szeretne engem megismerni, mert úgy érzi, én vagyok az, akit neki rendelt a sors – felelte a királylány.

– Még hogy nem tudod! Hát biztos, hogy az igazat mondta! Okos vagy és szép, szeretsz olvasni és tanulni, kedves vagy mindenkihez és a kedvenceid a rózsák. A madarak a tenyeredből esznek, és az én barátom vagy – mondta vidáman a szivárványszínű halacska.

– Jaj, mindig túlzol, ha rólam van szó! – kiáltott fel a királylány.

– El is felejtettem hozzátenni, gondolom azt is mondta, hogy nagyon szerény vagy! – mosolygott a halacska.

A királylány játékosan legyintett, és mivel elrepült az idő, elköszönt a halacskától, és elindult a palotába. Mikor elérkezett a vacsora ideje, a király így szólt az asztalnál:

– Örülni fogtok mindannyian, ma érkezett a hír a galambpostával, hogy megkapta az építész diplomát a testvéretek, és holnap hazatér! Összebarátkozott egy nagyon tehetséges ifjúval, aki szívesen segít egy különleges épület megtervezésében, eljön hozzánk, és a munkálatok idejére itt marad!

– Nem tudod apám, hogy ki ő? – kérdezte szívdobogva a királylány.

– Nem ismerheted lányom, ő Télország királyfija, nagyon messze él innen – felelte a király.

A királylány izgatottan várta a másnapot, amikor találkozni fog azzal, aki a palackpostát küldte. Éjszaka alig tudta lehunyni a szemét, és reggel elsőként ugrott ki az ágyból. A hétlovas hintó azonban csak késő délután érkezett meg. Abból előbb a bátyja, majd a barátja szállt ki. A királylány az ablakból figyelte őket, és mikor meglátta a daliás ifjút, nagyot dobbant a szíve.

 A vacsoránál találkoztak először, ahol Télország királyfija le sem tudta venni a szemét Tavaszország királylányáról. Elmondta, mi az az épület, melyet szeretnének megépíteni a barátjával együtt. Négy részből fog állni. Az egyikben tavasz, a másikban nyár, a harmadikban ősz, a negyedikben tél lesz. A négy évszak egyetlen épületben jól megfér majd egymás mellett. Tavaszország lakói csak a tavaszt ismerik. Ha ebbe az épületbe belépnek, akkor még három másik évszakba is átsétálhatnak könnyűszerrel.

– Milyen csodálatos! Így én is megismerhetem a nyarat, az őszt és a telet is! – lelkendezett a királylány.

– Ha szeretnéd, velünk lehetsz a munkálatoknál! – ajánlotta fel a bátyja.

A királylány úgy örült, hogy majd kibújt a bőréből. Persze, hogy szerette volna! De csak ennyit mondott:

– Köszönöm bátyám, ott leszek!

Télország királyfiját majd szétvetette az öröm. De csak ennyit szólt:

– Szívesen fogadjuk a társaságod! Holnap reggel kezdünk!

Ettől a naptól fogva a fiatalok együtt dolgoztak reggeltől estig hónapokon át. A királyfik terveztek, rajzoltak, építkezést irányítottak, a királylány figyelte őket, és lassanként tanult annyit, hogy a tanácsaival segíteni tudott. Mikor felépült a különleges épület, Tavaszország népe a csodájára járt.

A szivárványszínű négy tornyos ház ajtaján belépve tarka bimbós virágok, rügyező fák és friss, lendületes pasztellszínek fogadták őket, a tavasz jellemzői. Tovább menve pompázó növényeket, kinyílt virágkelyheket, gyümölcsös kerteket, harsány színeket láttak, a nyarat. A harmadik épületrészben a barna és sárga ezer árnyalata uralkodott, érett körte és alma függött a fákon, az ősz honolt errefelé. Az utolsó terület színe a csillogó fehér jégvirág formájában még az ablakot is befonta, ragyogott a fényben minden fa.

Mikor a királylány és a két építész királyfi először körbejárta, elégedetten szemlélték az alkotást.

– Azt hiszem, nyugodtan hazamehetek, jól sikerült a négy évszakot bemutató épület! – mondta Télország királyfija.

– Szerinted melyik a legszebb? – kérdezte a királylány.

– A tavasz, mert te ott élsz! – felelt a királyfi.

– Szerintem a tél, mert az a te hazád! – mondta a királylány.

– Szerintem egyformán gyönyörű mind a négy! De ti ketten úgy látom, jól egymásra találtatok! – nevetett a királylány bátyja.

– Megtaláltam a palackpostád! – mondta a királylány.

–Sokat mesélt a bátyád rólad! Muszáj volt leírnom, hogy szeretnélek megismerni. Reméltem, hogy elér hozzád az üzenet! – mondta a királyfi.

– Azóta is őrzöm! – válaszolt a királylány.

– Mit gondolsz, velem tudnál élni egész életedben? – kérdezte komolyan a királyfi.

– Igen. Éppen arra vágytam, hogy megkérdezd! – felelte őszintén a királylány.

            Így történt, hogy Tavaszország királylánya és Télország királyfija egybekeltek a négy évszak épületében. Tavaszban, nyárban, őszben és télben egyaránt igent mondtak egymásnak.

Volt egy palotájuk Télországban, egy Tavaszországban és gyakran elutaztak a nyárba és az őszbe is. A szivárványszínű halacskát sokszor meglátogatták a patakparton, és elmesélték neki az összes kalandjukat.