Kép forrása: tengrai
Teknősverseny.
Két kis teknős versenyre kelt, melyikük a gyorsabb,
a mocsárban poroszkálva, ki lesz a tempósabb?
Lobogott a kockás zászló, háromra indultak,
a teknősök láthatóan jó formában voltak.
Fürgén szedték apró lábuk, s azon elmélkedtek,
miért is fontos, hogy a célba elsőnek érjenek?
Nehéz dolog a mocsárban gyorsan menetelni,
verseny közben nem is szabad megállni, pihenni.
Szomjukat sem olthatják, nem is nassolhatnak,
ezért aztán mi értelme az állati futamnak?
Elfáradnak, lelassulva cipelik a házuk,
idő után úgy érzik, hogy nagyon fáj a lábuk.
Kis időre álltak csak meg, csupán néhány percre,
elbújtak a páncéljukba összetekeredve.
Ott érte őket az álom, amit nem is vártak,
amikor már felébredtek, megnyúltak az árnyak.
Esteledett, lassan – lassan felkélt már a Hold,
a hőn áhított célvonal még olyan messze volt!
Ám hogy felnéztek az égre, a csoda sötétkékre,
meglátták, hogy milyen szép a csillagfényes este.
S ahogy a csillagokat nézték a teknősök,
rájöttek, hogy ők már most igazi hősök.
Hisz megtettek mindent, ami tőlük tellett,
a mocsárban megmutatták, mire is képesek.
Nem kell nekik jutalom, nem is kell az érem,
a sok szurkoló hazament, hogy aludni térjen.
Mind a ketten bajnokok a mocsári versenyben,
leküzdték az akadályt együtt, megértésben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Itt az este szunnyadó, megcsillan a fehér hó. Járdákon és tereken, földet érve megpihen. Selymes fénye csillogó, frissessége ropogó. Játékra hív, csalogat, kezet, lábat megmozgat. Hógolyózni ki sze...
Elolvasom
Szabóhoz ment a varjú, mert dolmánya megkopott. Remélte, hogy a mester varr egy újabb darabot. Egy fényes, fekete dolmányt, amilyet más varjún nem lát. Álma volt egy stílusos darab, ami rajta igazá...
Elolvasom
Kócos gyerek, kócos szoba! Inti Marcit édesanyja. Tessék szépen fésülködni, s a szobádat rendbe tenni! Marci ki nem állhatta, ha édesanyja oktatta. Fésülködök, ha akarok! Így válaszolt a kis konok....
Elolvasom
A Csillagkópék szomorú napra ébredtek. Bongó beteg lett. Arcocskája tűzpiros volt, a teste pedig olyan forró, hogy érinteni is alig lehetett. Gyengének és fáradtnak érezte magát. Nyűgös volt, és tü...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...