Teknősverseny

Teknősverseny.

Két kis teknős versenyre kelt, melyikük a gyorsabb,

a mocsárban poroszkálva, ki lesz a tempósabb?

Lobogott a kockás zászló, háromra indultak,

a teknősök láthatóan jó formában voltak.

Fürgén szedték apró lábuk, s azon elmélkedtek,

miért is fontos, hogy a célba elsőnek érjenek?

Nehéz dolog a mocsárban gyorsan menetelni,

verseny közben nem is szabad megállni, pihenni.

Szomjukat sem olthatják, nem is nassolhatnak,

ezért aztán mi értelme az állati futamnak?

Elfáradnak, lelassulva cipelik a házuk,

idő után úgy érzik, hogy nagyon fáj a lábuk.

Kis időre álltak csak meg, csupán néhány percre,

elbújtak a páncéljukba összetekeredve.

Ott érte őket az álom, amit nem is vártak,

amikor már felébredtek, megnyúltak az árnyak.

Esteledett, lassan – lassan felkélt már a Hold,

a hőn áhított célvonal még olyan messze volt!

Ám hogy felnéztek az égre, a csoda sötétkékre,

meglátták, hogy milyen szép a csillagfényes este.

S ahogy a csillagokat nézték a teknősök,

rájöttek, hogy ők már most igazi hősök.

Hisz megtettek mindent, ami tőlük tellett,

a mocsárban megmutatták, mire is képesek.

Nem kell nekik jutalom, nem is kell az érem,

a sok szurkoló hazament, hogy aludni térjen.

Mind a ketten bajnokok a mocsári versenyben,

leküzdték az akadályt együtt, megértésben.