Barion Pixel

Tél örömei

Tél volt, végre igazi tél.

Hóanyó jól végezte a dolgát, mindenki örült a pihe-puha hópelyheknek. A hegyekben már nagyon várták a síelőket, snowboardosokat és sífutókat is. Puszi és Szuszi nyuszi, ahogy boldogan ugrabugrált a várva várt paradicsom felé, hegyek, erdők, alpesi legelők, patakok és hagyományos kis falvak tárultak a szemünk elé. Fagyott, jeges hó, gleccserek és kisebb jégmezők várták őket. Vastagon csipkézett zúzmara a fákat, kövér hópaplan a fázó földet takarta be. Álomszép volt a táj, sose láttak még ilyet.

-          Hű, ez meseszép!- álmélkodott Puszi nyuszi.

-          Nem találok szavakat!- nézett körül csodálkozva Szuszi nyuszi.

-          Nézd, mi az a sokadalom? Nézzük meg.

-          Nézzük!

-          Ó, itt jégszobrok készülnek! De érdekes! Vajon mi lesz belőle?

-          Valószínűleg nyúl, vagy őz, vagy talán szarvas, esetleg róka, netán farkas?

-          Nem. Nézd! Itt már az agancsot faragják.

-          Milyen erős hangja van a kézi fűrésznek!

-          Odanézz! Milyen éles az a véső!

-          Borotvaéles.

-          Most nyomják bele a piros orrát. Vajon minek van ott az a vizes vödör?

-          Hát a végén ráöntik. De szép lett! Hogy csillog-villog! Sose láttam még ilyet!

-          Ez fantasztikus! Vajon meddig marad itt? Nem fog elolvadni?

-          Addig, amíg ilyen hideg van, nem fog.

-          De jó! Akkor többször is megcsodálhatjuk. Már a többi is elkészült. Jó nagy munka volt, de megérte. Jól megtapsoltuk, amikor elkészültek a művészek.

-          Na, menjünk tovább. A fogaskerekűvel kapaszkodjunk fel. A gleccservasút jó magasra repít bennünket. Mindenütt hó, hó és hó, tiszta kék ég, és szikrázó a napsütés. Káprázatos a panoráma. Nem tudok betelni vele.

-          Ahogy én se. Megérkeztünk. Mivel kezdjünk? Síeléssel, snowboardozással, esetleg sífutással?

-          Inkább szánkózzunk.

-          Azt hittem, hogy inkább azokat szeretnéd kipróbálni. Szánkózni otthon is tudtunk volna.

-          Háááát… kezdett bele a mondandójába, miközben ráült egy bokorra. Az ága: reccs! – letört, Puszi nyuszi pedig lehuppant a földre.

-          Jaj! – kiáltott föl ijedten. –Segítség!

-          Valami baj van? Megütötted magad?

-          Tulajdonképpen nem. Azaz egy kicsit a pom-pom farkincám.

-          Sajnálom. Megyek, kipróbálom a sielést. Jössz, vagy itt fogsz ücsörögni a hóban?

-          Vagyis a jégen-dünnyögte Puszi nyuszi. – Megyek- mondta egykedvűen.

-          Mi a baj? Talán félsz?

-          Nem, dehogy! – pedig dehogynem félt. Nagyon is, hiszen nem ismerte, nem próbálta sohasem. – Félek-gondolta magában.

-          Itt van a síléc, síbotok, síkesztyű, sisak, síszemüveg, kényelmes sícipő.

-          Minden megvan?

-          Igen, meg. Akkor kezdhetjük. Először gyakoroljuk az előre-hátralépkedést, és a lécemelgetést.

-          Jó, rendben.

-          Sokszor, nagyon sokszor ismételjük. Jaj!

-          Mi történt?-  kérdezte barátját Puszi nyuszi.

-          Semmi-semmi csak elestem.- kacagott fel Szuszi nyuszi és már állt is fel… vagyis mégse, mert újra és újra elesett. – Jaj!- nyögte. Aztán nagy nehezen mégiscsak sikerült.

-          Most próbáljuk meg az enyhe lejtőn síbot nélkül. – jelentette ki nekibátorodva Puszi nyuszi.

-          Jó. – válaszolta Szuszi nyuszi. Ahogy gyakoroltak, egyre ügyesebbek lettek. Kezükbe vették a síbotot és azzal próbálkoztak tovább. Aztán amikor megvolt a lejtőn az első lesiklás, apró lépésekkel mentek vissza, fel, az emelkedőn. Nem volt könnyű, de sikerült. Végig figyelték a mellettük elhaladó kezdő csoportot és utánozták őket. Mire megtanulták, jól elfáradtak.

-          Mi lenne, ha most szánkóznánk?- tette fel a kérdést Szuszi nyuszi.

-          Remek ötlet- felelte Puszi nyuszi. Kerestek egy helyet, ahol szánkózni lehetett. Egymást húzták felváltva fel a dombra és együtt csúsztak lefelé, a lejtőn. Élvezték, ahogy sebesen fut a szánkó. Később még kipróbálták a snowboardozást és a sífutást is. Mindegyik más és más volt, de nagyon élvezték. Annyira belefeledkeztek a szórakozásba, hogy észre se vették, hogy lassan bealkonyul, a sportolni vágyók is fogyatkoztak. Egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás Héja csapott le rájuk. A két nyuszi kétfelé szaladt ijedtében.

-          Hova szaladtok? – nézett rájuk kérdőn.

-          Még kérdezed? – kérdezte Puszi nyuszi kellő távolságból.

-          Igen. Nem látjátok, hogy kicsi vagyok? Most tanulok repülni. Nagy falatok lennétek nekem!

-          Biztos, ami biztos. Fő az óvatosság.- felelték.

-          Pedig csak barátkozni szerettem volna veletek.

-          Miért pont velünk? – tárták szét elképedve mancsukat a nyuszik.

-          Gyanítok valamit.- suttogta barátja fülébe Szuszi nyuszi.

-          Mit?

-          Hogy rosszban sántikál.

-          De lehet, hogy nem. Tényleg kicsi még.

-          Nem bízok benne! Valami azt súgja, hogy legyünk vele óvatosak.

-          Láttam már olyat, hogy a héja elkapott egy nyuszit.

-          Igen, én is. Pont együtt voltunk a múlt héten, talán szombaton.

-          Nem, vasárnap volt.

-          Igazad van. De a lényeg, hogy az a nyuszi pórul járt.

-          Ne haragudj, de inkább keress magadnak más társaságot!

-          Hát jó!- repült el sértődötten, duzzogva Héja. – Pedig tényleg csak barátkozni szerettem volna.- dünnyögte.

-          Akkor hát menjünk!

-          Menjünk! Azzal elindultak hazafelé. Még egyszer visszanéztek. Az ég narancsos sárga és kék színekben ragyogott, megvilágítva a hófödte bérceket. Beszálltak a gleccservonatba és ereszkedtek lefelé. Gyönyörű volt a naplemente.

Puszi és Szuszinyuszi kellemesen elfáradva, a hidegtől kipirult pofikával érkezett haza az élménydús kirándulásról.

Egészen biztosan édes álmuk lehetett. Ti mit gondoltok?

 

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások