Tél örömei.
Tél volt, végre igazi tél.
Hóanyó jól végezte a dolgát, mindenki örült a pihe-puha hópelyheknek. A hegyekben már nagyon várták a síelőket, snowboardosokat és sífutókat is. Puszi és Szuszi nyuszi, ahogy boldogan ugrabugrált a várva várt paradicsom felé, hegyek, erdők, alpesi legelők, patakok és hagyományos kis falvak tárultak a szemünk elé. Fagyott, jeges hó, gleccserek és kisebb jégmezők várták őket. Vastagon csipkézett zúzmara a fákat, kövér hópaplan a fázó földet takarta be. Álomszép volt a táj, sose láttak még ilyet.
- Hű, ez meseszép!- álmélkodott Puszi nyuszi.
- Nem találok szavakat!- nézett körül csodálkozva Szuszi nyuszi.
- Nézd, mi az a sokadalom? Nézzük meg.
- Nézzük!
- Ó, itt jégszobrok készülnek! De érdekes! Vajon mi lesz belőle?
- Valószínűleg nyúl, vagy őz, vagy talán szarvas, esetleg róka, netán farkas?
- Nem. Nézd! Itt már az agancsot faragják.
- Milyen erős hangja van a kézi fűrésznek!
- Odanézz! Milyen éles az a véső!
- Borotvaéles.
- Most nyomják bele a piros orrát. Vajon minek van ott az a vizes vödör?
- Hát a végén ráöntik. De szép lett! Hogy csillog-villog! Sose láttam még ilyet!
- Ez fantasztikus! Vajon meddig marad itt? Nem fog elolvadni?
- Addig, amíg ilyen hideg van, nem fog.
- De jó! Akkor többször is megcsodálhatjuk. Már a többi is elkészült. Jó nagy munka volt, de megérte. Jól megtapsoltuk, amikor elkészültek a művészek.
- Na, menjünk tovább. A fogaskerekűvel kapaszkodjunk fel. A gleccservasút jó magasra repít bennünket. Mindenütt hó, hó és hó, tiszta kék ég, és szikrázó a napsütés. Káprázatos a panoráma. Nem tudok betelni vele.
- Ahogy én se. Megérkeztünk. Mivel kezdjünk? Síeléssel, snowboardozással, esetleg sífutással?
- Inkább szánkózzunk.
- Azt hittem, hogy inkább azokat szeretnéd kipróbálni. Szánkózni otthon is tudtunk volna.
- Háááát… kezdett bele a mondandójába, miközben ráült egy bokorra. Az ága: reccs! – letört, Puszi nyuszi pedig lehuppant a földre.
- Jaj! – kiáltott föl ijedten. –Segítség!
- Valami baj van? Megütötted magad?
- Tulajdonképpen nem. Azaz egy kicsit a pom-pom farkincám.
- Sajnálom. Megyek, kipróbálom a sielést. Jössz, vagy itt fogsz ücsörögni a hóban?
- Vagyis a jégen-dünnyögte Puszi nyuszi. – Megyek- mondta egykedvűen.
- Mi a baj? Talán félsz?
- Nem, dehogy! – pedig dehogynem félt. Nagyon is, hiszen nem ismerte, nem próbálta sohasem. – Félek-gondolta magában.
- Itt van a síléc, síbotok, síkesztyű, sisak, síszemüveg, kényelmes sícipő.
- Minden megvan?
- Igen, meg. Akkor kezdhetjük. Először gyakoroljuk az előre-hátralépkedést, és a lécemelgetést.
- Jó, rendben.
- Sokszor, nagyon sokszor ismételjük. Jaj!
- Mi történt?- kérdezte barátját Puszi nyuszi.
- Semmi-semmi csak elestem.- kacagott fel Szuszi nyuszi és már állt is fel… vagyis mégse, mert újra és újra elesett. – Jaj!- nyögte. Aztán nagy nehezen mégiscsak sikerült.
- Most próbáljuk meg az enyhe lejtőn síbot nélkül. – jelentette ki nekibátorodva Puszi nyuszi.
- Jó. – válaszolta Szuszi nyuszi. Ahogy gyakoroltak, egyre ügyesebbek lettek. Kezükbe vették a síbotot és azzal próbálkoztak tovább. Aztán amikor megvolt a lejtőn az első lesiklás, apró lépésekkel mentek vissza, fel, az emelkedőn. Nem volt könnyű, de sikerült. Végig figyelték a mellettük elhaladó kezdő csoportot és utánozták őket. Mire megtanulták, jól elfáradtak.
- Mi lenne, ha most szánkóznánk?- tette fel a kérdést Szuszi nyuszi.
- Remek ötlet- felelte Puszi nyuszi. Kerestek egy helyet, ahol szánkózni lehetett. Egymást húzták felváltva fel a dombra és együtt csúsztak lefelé, a lejtőn. Élvezték, ahogy sebesen fut a szánkó. Később még kipróbálták a snowboardozást és a sífutást is. Mindegyik más és más volt, de nagyon élvezték. Annyira belefeledkeztek a szórakozásba, hogy észre se vették, hogy lassan bealkonyul, a sportolni vágyók is fogyatkoztak. Egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás Héja csapott le rájuk. A két nyuszi kétfelé szaladt ijedtében.
- Hova szaladtok? – nézett rájuk kérdőn.
- Még kérdezed? – kérdezte Puszi nyuszi kellő távolságból.
- Igen. Nem látjátok, hogy kicsi vagyok? Most tanulok repülni. Nagy falatok lennétek nekem!
- Biztos, ami biztos. Fő az óvatosság.- felelték.
- Pedig csak barátkozni szerettem volna veletek.
- Miért pont velünk? – tárták szét elképedve mancsukat a nyuszik.
- Gyanítok valamit.- suttogta barátja fülébe Szuszi nyuszi.
- Mit?
- Hogy rosszban sántikál.
- De lehet, hogy nem. Tényleg kicsi még.
- Nem bízok benne! Valami azt súgja, hogy legyünk vele óvatosak.
- Láttam már olyat, hogy a héja elkapott egy nyuszit.
- Igen, én is. Pont együtt voltunk a múlt héten, talán szombaton.
- Nem, vasárnap volt.
- Igazad van. De a lényeg, hogy az a nyuszi pórul járt.
- Ne haragudj, de inkább keress magadnak más társaságot!
- Hát jó!- repült el sértődötten, duzzogva Héja. – Pedig tényleg csak barátkozni szerettem volna.- dünnyögte.
- Akkor hát menjünk!
- Menjünk! Azzal elindultak hazafelé. Még egyszer visszanéztek. Az ég narancsos sárga és kék színekben ragyogott, megvilágítva a hófödte bérceket. Beszálltak a gleccservonatba és ereszkedtek lefelé. Gyönyörű volt a naplemente.
Puszi és Szuszinyuszi kellemesen elfáradva, a hidegtől kipirult pofikával érkezett haza az élménydús kirándulásról.
Egészen biztosan édes álmuk lehetett. Ti mit gondoltok?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Kilenc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. A mesékkel szórakoztatás és az örömszerzés a célom. Ha mosolyt varázsolok a gyermekek orcájára, ha a szívét, lelkét megérintettem, már megérte írnom. Szívesen ír...