Tél örömei

Tél örömei.

Tél volt, végre igazi tél.

Hóanyó jól végezte a dolgát, mindenki örült a pihe-puha hópelyheknek. A hegyekben már nagyon várták a síelőket, snowboardosokat és sífutókat is. Puszi és Szuszi nyuszi, ahogy boldogan ugrabugrált a várva várt paradicsom felé, hegyek, erdők, alpesi legelők, patakok és hagyományos kis falvak tárultak a szemünk elé. Fagyott, jeges hó, gleccserek és kisebb jégmezők várták őket. Vastagon csipkézett zúzmara a fákat, kövér hópaplan a fázó földet takarta be. Álomszép volt a táj, sose láttak még ilyet.

-          Hű, ez meseszép!- álmélkodott Puszi nyuszi.

-          Nem találok szavakat!- nézett körül csodálkozva Szuszi nyuszi.

-          Nézd, mi az a sokadalom? Nézzük meg.

-          Nézzük!

-          Ó, itt jégszobrok készülnek! De érdekes! Vajon mi lesz belőle?

-          Valószínűleg nyúl, vagy őz, vagy talán szarvas, esetleg róka, netán farkas?

-          Nem. Nézd! Itt már az agancsot faragják.

-          Milyen erős hangja van a kézi fűrésznek!

-          Odanézz! Milyen éles az a véső!

-          Borotvaéles.

-          Most nyomják bele a piros orrát. Vajon minek van ott az a vizes vödör?

-          Hát a végén ráöntik. De szép lett! Hogy csillog-villog! Sose láttam még ilyet!

-          Ez fantasztikus! Vajon meddig marad itt? Nem fog elolvadni?

-          Addig, amíg ilyen hideg van, nem fog.

-          De jó! Akkor többször is megcsodálhatjuk. Már a többi is elkészült. Jó nagy munka volt, de megérte. Jól megtapsoltuk, amikor elkészültek a művészek.

-          Na, menjünk tovább. A fogaskerekűvel kapaszkodjunk fel. A gleccservasút jó magasra repít bennünket. Mindenütt hó, hó és hó, tiszta kék ég, és szikrázó a napsütés. Káprázatos a panoráma. Nem tudok betelni vele.

-          Ahogy én se. Megérkeztünk. Mivel kezdjünk? Síeléssel, snowboardozással, esetleg sífutással?

-          Inkább szánkózzunk.

-          Azt hittem, hogy inkább azokat szeretnéd kipróbálni. Szánkózni otthon is tudtunk volna.

-          Háááát… kezdett bele a mondandójába, miközben ráült egy bokorra. Az ága: reccs! – letört, Puszi nyuszi pedig lehuppant a földre.

-          Jaj! – kiáltott föl ijedten. –Segítség!

-          Valami baj van? Megütötted magad?

-          Tulajdonképpen nem. Azaz egy kicsit a pom-pom farkincám.

-          Sajnálom. Megyek, kipróbálom a sielést. Jössz, vagy itt fogsz ücsörögni a hóban?

-          Vagyis a jégen-dünnyögte Puszi nyuszi. – Megyek- mondta egykedvűen.

-          Mi a baj? Talán félsz?

-          Nem, dehogy! – pedig dehogynem félt. Nagyon is, hiszen nem ismerte, nem próbálta sohasem. – Félek-gondolta magában.

-          Itt van a síléc, síbotok, síkesztyű, sisak, síszemüveg, kényelmes sícipő.

-          Minden megvan?

-          Igen, meg. Akkor kezdhetjük. Először gyakoroljuk az előre-hátralépkedést, és a lécemelgetést.

-          Jó, rendben.

-          Sokszor, nagyon sokszor ismételjük. Jaj!

-          Mi történt?-  kérdezte barátját Puszi nyuszi.

-          Semmi-semmi csak elestem.- kacagott fel Szuszi nyuszi és már állt is fel… vagyis mégse, mert újra és újra elesett. – Jaj!- nyögte. Aztán nagy nehezen mégiscsak sikerült.

-          Most próbáljuk meg az enyhe lejtőn síbot nélkül. – jelentette ki nekibátorodva Puszi nyuszi.

-          Jó. – válaszolta Szuszi nyuszi. Ahogy gyakoroltak, egyre ügyesebbek lettek. Kezükbe vették a síbotot és azzal próbálkoztak tovább. Aztán amikor megvolt a lejtőn az első lesiklás, apró lépésekkel mentek vissza, fel, az emelkedőn. Nem volt könnyű, de sikerült. Végig figyelték a mellettük elhaladó kezdő csoportot és utánozták őket. Mire megtanulták, jól elfáradtak.

-          Mi lenne, ha most szánkóznánk?- tette fel a kérdést Szuszi nyuszi.

-          Remek ötlet- felelte Puszi nyuszi. Kerestek egy helyet, ahol szánkózni lehetett. Egymást húzták felváltva fel a dombra és együtt csúsztak lefelé, a lejtőn. Élvezték, ahogy sebesen fut a szánkó. Később még kipróbálták a snowboardozást és a sífutást is. Mindegyik más és más volt, de nagyon élvezték. Annyira belefeledkeztek a szórakozásba, hogy észre se vették, hogy lassan bealkonyul, a sportolni vágyók is fogyatkoztak. Egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás Héja csapott le rájuk. A két nyuszi kétfelé szaladt ijedtében.

-          Hova szaladtok? – nézett rájuk kérdőn.

-          Még kérdezed? – kérdezte Puszi nyuszi kellő távolságból.

-          Igen. Nem látjátok, hogy kicsi vagyok? Most tanulok repülni. Nagy falatok lennétek nekem!

-          Biztos, ami biztos. Fő az óvatosság.- felelték.

-          Pedig csak barátkozni szerettem volna veletek.

-          Miért pont velünk? – tárták szét elképedve mancsukat a nyuszik.

-          Gyanítok valamit.- suttogta barátja fülébe Szuszi nyuszi.

-          Mit?

-          Hogy rosszban sántikál.

-          De lehet, hogy nem. Tényleg kicsi még.

-          Nem bízok benne! Valami azt súgja, hogy legyünk vele óvatosak.

-          Láttam már olyat, hogy a héja elkapott egy nyuszit.

-          Igen, én is. Pont együtt voltunk a múlt héten, talán szombaton.

-          Nem, vasárnap volt.

-          Igazad van. De a lényeg, hogy az a nyuszi pórul járt.

-          Ne haragudj, de inkább keress magadnak más társaságot!

-          Hát jó!- repült el sértődötten, duzzogva Héja. – Pedig tényleg csak barátkozni szerettem volna.- dünnyögte.

-          Akkor hát menjünk!

-          Menjünk! Azzal elindultak hazafelé. Még egyszer visszanéztek. Az ég narancsos sárga és kék színekben ragyogott, megvilágítva a hófödte bérceket. Beszálltak a gleccservonatba és ereszkedtek lefelé. Gyönyörű volt a naplemente.

Puszi és Szuszinyuszi kellemesen elfáradva, a hidegtől kipirult pofikával érkezett haza az élménydús kirándulásról.

Egészen biztosan édes álmuk lehetett. Ti mit gondoltok?